A Przewalski-ló megőrzése

Munkám során egy kihalástól megmenekült állatfajjal foglalkoztam. Megpróbáltam összegyűjteni minél több információt a helyzetéről, hogy ezek alapján a jövőbeli kilátásait vizsgálhassam. Véleményem szerint a Przewalski-ló története szép példája a fajmegőrzéseknek, azon belül is a különösen sok nehézséget rejtő, ex situ védelem segítségével történő természetvédelmi intézkedéseknek. Annál is inkább, mivel nagy hendikeppel indultak: nagyon kicsi egyedszámról, K-stratégista, vagyis kevés utódot világra hozó fajjal. Hortobágy nem tartozik az állat természetes elterjedési területéhez, így a telepítés nem minősíthető visszatelepítésnek, viszont a természetes élőhelyéhez képest egy kicsit melegebb környezet, és bőségesebb táplálékforrás is sok tapasztalatot és segítséget adhat a későbbi intézkedések kivitelezéséhez. Eredményességének köszönhetően a telepítés újabb egyedekkel gazdagította a fajt. A ló megmentésének és a pentezugi telepítésnek a sikerében pedig nagy szerepet játszott a szakértelem, a folyamatos szakértői háttér biztosítása, az együttműködés és az információáramlás megléte. Egy hasonló összefogással kellene tenni mielőbb a globális éghajlatváltozás ellen is, amivel nemcsak egy, hanem több ezer faj menekülhetne meg a kihalástól. Ez az összefogás viszont már jóval több embert kíván. Két út áll előttünk. Vagy várunk, míg a negatív hatások rákényszerítenek minket a változtatásokra vagy választhatjuk azt is, hogy már most megteszünk mindent, hogy mérsékeljük a hatásokat. Ez lenne az általam preferált út már csak azért is, mert nem rendelkezünk kellően részletes ismeretekkel bolygónk igencsak komplex rendszeréről, hogy felismerjük mikor már késő cselekednünk.