A magyarországi állatfaj-visszatelepítések elemzése az IUCN útmutató alapján

Dolgozatom célja a hazánkban történt állatfaj-visszatelepítéseket vizsgálata. Először a rendelkezésre álló szakirodalom alapján valamilyen telepítési program részét képező fajokat rendszereztem, és leírtam, hogy mely esetekben történt visszatelepítés. Majd a visszatelepítési programokat hasonlítottam össze aszerint, hogy a projekt megvalósítása során mennyire érvényesültek az IUCN visszatelepítési útmutatójában leírt szempontok, és, hogy az útmutató pontjainak követése mennyiben növelte a visszatelepítések eredményességét. A vizsgálathoz a Lee és Hughes (2008) által kidolgozott értékelési rendszert és kérdőívet használtam. Az egyes programokban megfelelően jártas személyek által kitöltött kérdőívek alapján először kiszámoltam, hogy a visszatelepítési projektek kivitelezése mekkora százalékban mutat átfedést az IUCN útmutatójával, majd sikerességüket bizonyos kritériumok alapján szintén kiszámítottam. A visszatelepített fajokat két csoportra bontottam, aszerint, hogy egyértelműen visszatelepítés történt esetükben vagy sem. Az első esetben az összes fajra, másodjára pedig a vitatott fajok nélkül végzett regresszió analízissel megvizsgáltam az eredmények összefüggéseit és leírtam, hogy a sikeresség mennyiben függ az IUCN útmutató kritériumainak betartásától. Az analízisek korrelogramjait is elkészítettem. A számítások igazolták az összefüggést. A korrelogramok pozitív sztochasztikus lineáris kapcsolatot jeleznek a telepítési útmutató betartása és a programok sikeressége között.
Az eredmények azt mutatják, hogy ha útmutató pontjait legalább 50%-ban betartják, akkor valószínűsíthetővé válik a program sikeres kimenetele, illetve, hogy ha 100%-ban betartják a IUCN útmutatóját a visszatelepítés során, akkor 8 pontos sikerességi mutató várható. Mindhárom analízisből kitűnik, hogy egyértelműen növeli a visszatelepítések sikerességét az IUCN útmutató pontjainak követése, és a 100%-os betartáshoz társuló sikerességi pontszám magasabb az átlagos sikerességi mutatónál, így az útmutató használatával valószínűsíthető a visszatelepítési program sikeres kimenetele. Azonban, mivel ez az érték a maximális sikerességi mutatótól elmarad, Magyarországon érdemes a visszatelepítési projekteket, az előírások követésén kívül, az adott visszatelepítendő faj igényeihez és a hazai körülményekhez alakítani. Ezen felül megállapítottam, hogy a sikeresség értékeléséhez, ha szakmailag megvalósítható, elengedhetetlen a visszatelepített állomány rendszeres és alapos monitoringja. A vizsgálatokon kívüli megfigyelésem, hogy tapasztalataim szerint sokkal alaposabban publikáltak a külföldi visszatelepítési projektek. A kevés témával foglalkozó magyar cikk is nehezen hozzáférhető és sok esetben hibásan alkalmazza a telepítés és visszatelepítés fogalmát, illetve az egyes programok publikáltsága nagymértékben hiányos. Megoldást jelenthet a problémára kötelezni a visszatelepítési programban részvevő szervezeteket, hogy akár sikeres, akár sikertelen programjaik eredményeit publikálják és elérhetővé tegyék szakmai folyóiratokban illetve az interneten.