 |
A Környezetvédelmi Újságírók Társasága tevékenységét támogathatja az SZJA 1 százalékával. Adószámunk: 18085882-1-43. Közhasznú egyesületünk bevételeit honlapunk naprakész üzemeltetésére fordítjuk.
|
|
|
|
 |
|
| Bükki Nemzeti Park Igazgatóság |
|
| Bükki Nemzeti Park Igazgatóság |
|
A Természetvédelmi Információs Rendszer Közönségszolgálati Modulja interaktív térképén elsősorban az ökoturizmussal kapcsolatos tudnivalók, rekreációs tevékenységek, kirándulások tervezését segítő információk láthatók. A térképoldal segítségével megtudhatja például, hogy lakóhelye közelében hol van valamilyen országos jelentőségű védett természeti érték vagy terület, tanösvény, nemzeti parki bemutatóhely.
Ezenkívül, ha valahol környezetszennyezést, természetkárosítást észlel, az adott területen illetékes nemzeti park igazgatóság ill. "zöldhatóság" elérhetőségeit is megkeresheti.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság interaktív térképe >>>
1976. december 28-án jelent meg a Tanácsok Közlönyében az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH) elnökének 18/1976. OTvH számú határozata a Bükki Nemzeti Park létesítéséről, és 1977. január 1-én 38774,6 hektár védett területtel megalakult hazánk sorrendben harmadik nemzeti parkja – ugyanakkor az első, amely hegyvidéki területet foglalt magába. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi kezelési feladatai mellett ellátja további 9 tájvédelmi körzet és 10 országos jelentőségű természetvédelmi terület kezelési feladatait működési területén.
A működési terület: - Heves- és Nógrád megyék, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének azAggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén kívül eső, Sajó- és Takta-folyóktól Nyugatra levő területe.
Tájvédelmi körzetek:
Terület megnevezése ha
Borsodi Mezőség TK 18850
Hevesi Füves Puszták TK 13885
Hollókői TK 176
Karancs-Medves TK 6836
Kelet-Cserhát TK 6965
Kesznyéteni TK 5826
Lázbérci TK 3799
Mátrai TK 12528
Tarnavidéki TK 9539
Védett természeti területek:
Terület megnevezése ha
Erdőtelki Arborétum TT 6
Erdőtelki Égerláp TT 19
Gyöngyösi Sár-hegy TT 188
Ipolytarnóci Ősmaradványok TT 513
Kerecsendi erdő TT 132
Kőlyuktető TT 135
Siroki Nyírjes-tó TT 229
Sóshartyáni Hencse-hegy TT 105
Szomolyai Kaptárkövek TT 31
Szőllőskei Erdő TT 366
Márkházapusztai Fás Legelő TT 273
Tardi Legelő TT 286
ex lege védett területek 270
Feladatok:
- természetvédelmi kezelés, fenntartás, üzemeltetés (pl. élőhely-rehabilitáció a működési területen lévő védett természeti területeken);
- a természet állapotának felmérése, feltárása, változásainak nyomon követése (monitoring);
- őrzés, védelem (az igazgatóságok szervezetén belül működő természetvédelmi őrszolgálat révén);
- szemléletformálás, bemutatás (ismeretterjesztés, természetismereti oktatás, környezeti nevelés, a turizmus és idegenforgalom irányítása, szervezése).
- szakértői közreműködés - a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség megkeresése esetén - a természetvédelmi hatósági, szakhatósági, valamint a tájvédelmi szakhatósági eljárásokban.
Adatok a Bükki Nemzeti Parkról
Az alapítás éve: 1977
Területe jelenleg: 43.129 ha
Fokozottan védett területek összesen: 5677,4 ha
Erdőrtezervátum magterületek: 560,6 ha
Erdőrezervátum területek: 2336,1 ha
A nemzeti park területének művelési ágak szerinti megoszlása: erdő – 40656,37 ha (94,27 %); gyep – 1445,80 ha (3,35 %); szántó, szőlő, gyümölcsös – 187,06 ha (0,43 %); művelés alól kivett terület: 839,85 ha (1,95 %)
Védett és fokozottan védett növényfajok száma: 210
Hazánkban csak a Bükkből ismert növényfajok: havasi ikravirág, magas istác, mirigyes fodorka, szirti pereszlény, északi sárkányfű, Vrabélyi-estike, tátrai hölgymál, erdélyi lednek, Wiemann-pimpó, magyar nyúlfarkfű, Hazslinszky-berkenye, Teleki-virág, éplevelű macskagyökér, sárga ibolya.
Védett és fokozottan védett állatok száma: 402
Endemikus állatfajok: Gebhardt vakfutrinka, bükki hegyiaraszoló, bükki szerecsenboglárka
Védett barlangok száma: 52
A nemzeti park területét az alapítást követően kétszer bővítették. 1984-ben a Bél-kő kőbányászat alól kivont dél-nyugati ormát – mintegy 39,8 hektár – csatolták a nemzeti parkhoz, melyből 13,4 hektár fokozottan védett terület. 1996-ban egy nagyobb arányú bővítésre került sor, ekkor a Délkeleti-Bükk Kisgyőr és Bükkszentkereszt közötti 3019,8 hektár kiterjedésű részével gyarapodott a nemzeti park, melynek jelenlegi kiterjedése 43.129 hektár.
***
A Bükk hegységet főleg tengeri üledékes kőzetek építik fel, amelyek, a földtörténeti óidő karbon időszakától (310-330 millió évvel ezelőtti időktől) a középidő jura időszakának végéig (170-150 millió évvel ezelőtti időkig) képződtek. A 150-170 millió év alatt lerakódott szinte folyamatos tengeri üledéksort mészkő, valamint később palá-vá préselődött agyag (agyagpala), radiolarit, dolomit és homokkő alkotja. A Bükk karakterét a triász időszaki fehér és világosszürke, helyenként rózsaszín mészkő határozza meg: ezek a térszínek hordozzák a hegységre oly jellemző karsztformakincset.
A triász és jura időszakokban a békés mészkőképződést jelentős kéregmozgásokkal együtt járó tengeralatti tűzhányótevékenység szakította meg. A mélytengeri riftárok kinyílásával kapcsolatos bazaltból álló párnaláva-halmazok és az üledékbe nyomult bázisos intrúziósorozat (gabbró, ércperidotit) kőzetegyüttese Szarvaskő környékén láthatók a felszínen.
A kréta időszakot csupán a Nekézseny környékén felszínre bukkanó konglomerátum képviseli (bár ez a kép-ződmény az Upponyi-hegységet alkotó formációra települt, s bükki kavicsot nem tartalmaz). Viszont ebben az időszakban alakult ki a Bükk hegység gyűrt – átbuktatott redős-pikkelyes – rátolódásos (takaróredős) szerkezete. Egyes geológusok véleménye szerint a hegységet felépítő paleozoikumi-mezozoikumi képződmények két rétegtani-kifejlődési egységbe sorolhatók, míg mások elkülönítenek egy harmadikat is, az ún. Szarvaskői Takarórendszert.
Az újidőre tehát „megszületett” Bükk, egy bonyolult szerkezetű hegység, amely a hegységképző mozgások hatására kiemelkedett, szárazfölddé vált. A szeszélyes felszínű – redőteknők, redőboltozatok, föl- és áttolt pikkelyek és takarók alkotta – vidék a késő-eocénig trópusi tönkfelszínné egyengetődött. A földtörténeti újkorban a hegység területe többször megsüllyedt és kiemelkedett. E függőleges kéregmozgások a tenger előrenyomulásával és visszahúzódásával jártak, amelyek nyomán agyag-, homok-, homokkő- és kavicsrétegek képződtek, melyek nagy hányada felszínéről lehordódott. A középső-miocén tengeri üledékek például közvetlenül a Bükk triász-jura idő-szaki kőzeteire települtek.
A középső-miocén többször előrenyomuló tengerének határát a hullámverési szinlők – ma 300-500 méter tszf-magasságban megtalálható – maradványai jelölik ki. Ekkortól a késő-miocénig három szakaszban riolitos és dácitos vulkanizmus zajlott, melynek nyomán az egész hegységet nagy tömegben borították be a laza és az össze-sült riolit-riodácit tufák, tufitok, melyek a Bükkalja felépítésében játszanak jelentős szerepet.
Már a késő-miocénban megkezdődött a Bükk napjainkig tartó karsztosodása, valamint a mai vízhálózatának kialakulása, mivel a folyamatosan emelkedő hegységről végleg lehúzódott a tenger, ami a néhányszor történő visz-szatérésekor már csak a peremeket borította el.
Főleg a Bükk-fennsík és a Kis-fennsík felszínén, de az Északi- és a Déli-Bükk mészkőterületein is a karsztje-lenségek gazdag együttesével találkozunk. Míg a töbrök feneke széles, lapos, tehát nagy felületen szivárog le a csapadék, addig a víznyelő rendszerint egyetlen nyíláson vezeti le a felszíni vizet. A víznyelőkben – mint pl. a Ba-rátság-kerti-visszafolyóban vagy a Pénz-pataki-víznyelőbarlangban – elnyelődő, a töbrök alján mélybe szivárgó vizek a mészkő belsejében kisebb-nagyobb járat- és barlangrendszereket oldanak, de leginkább – a mélybe szállí-tott szilárd hordalék (kavics, törmelék) fizikai koptató hatása révén – vésnek. A magyarországi barlangok negyede – több mint 1000 – található a Bükkben. Ezek közül 49 fokozottan védett, mint például az István-lápai-barlang, amely az ország legmélyebb (253 m mély), egyben a Bükk leghosszabb barlangja (6 km hosszú).
A barlangok feltárása és kutatása a 19. század végén kezdődött el, melyek során számos ásatás is folyt. Ezek eredményei – az előkerült ősmaradványok és régészeti leletek – révén hozzájárultak az emberré válás folyamatának (pl. neandervölgyi maradványok a Suba-lyukban), valamint a bükki fauna kialakulásának megismeréséhez.
A Bükk-hegység az Északi-középhegység többi tagjához hasonlóan hűvös hegyvidéki terület. Az évi közép-hőmérséklet az országos átlagnál körülbelül 2 oC-al alacsonyabb, mindössze 7–8 oC, az éves csapadékmennyiség 550–850 mm. A viszonylag bőséges csapadék ellenére a hegység folyóvizekben szegény, a karsztba szivárgó víz (a csapadék 20-36 %-a) a mészkőterületek peremén karsztforrások formájában bukkan a felszínre.
***
A hegység páratlanul gazdag élővilágát – az éghajlati sajátosságok, valamint az igen változatos domborzati viszonyok határozzák meg. Magyarországon a Bükk hegységben alakult ki legszabályosabban a hegyi vegetációs zónák. A Bükk déli peremén az erdőssztyepp zóna klímazonális erdejét, a száraz löszpusztai tölgyeseket találjuk. A tengerszint feletti 250-400 m-es átlagos magasságban a cseres tölgyesek uralkodnak, melyek gyakori lágyszárú fajai a ligeti perje, az egyvirágú gyöngyperje és a hegyi sás. 400-600 m tengerszint feletti magasságban, a nedve-sebb klímájú völgyekben és az északi oldalakon gyertyános tölgyes jön létre. Főleg a tavaszi időszakban gazdag lágyszárú szintje, ilyenkor virágzik a bogláros szellőrózsa, a galambvirág, az odvas és ujjas keltike, a változó bog-lárka, valamint néhány orchideafaj, mint pl. a kétlevelű sarkvirág és a madárfészek. A hegység 600 méter feletti terülteit a középhegységi, vagy szubmontán bükkös borítja, 700 m felett pedig a montán bükkösök uralkodnak. A társulás a bükk túlsúlyával jellemezhető (de elegyedhet bele a hegyi és a korai juhar, a hegyi szil és a magas kőris) üde-félnedves, jól záródó, jó növekedésű hegyvidéki erdő, jelentéktelen cserjeszinttel és a lombfakadást megelőző-en virágzó hagymás-gumós lágyszárúakkal.
A meredek falú és szűk völgyekben, a sziklás hegygerinceken, a karros-töbrös felszíneken, az extrém klímá-jú térszíneken extrazonális társulások alakulnak ki. A hűvös, párás levegőjű mély völgyek edafikus társulása a szurdokerdő dús lágyszárú szintjének jégkorszaki maradványfajai pl. a havasi iszalag, a havasi ikravirág és a sárga ibolya, gyakori még az erdei holdviola, a havasi turbolya, a gímpáfrány, a kárpáti sisakvirág. A délies fekvésű mészkősziklás hegyoldalakon a jégkorszak utáni mogyorókor emlékét idézi a hársas kőrises sziklaerdő, gyepszint-jében a Vrabélyi-estikével, a mérges sással és a Waldstein-pimpóval. Alhavasi maradványfajokban gazdag a leg-meredekebb sziklás oldalakon megtalálható hársas-berkenyés reliktumerdő.
A Délkeleti-Bükkben meleg, sekélytalajú lejtőin szép bokorerdőkből, melegkedvelő tölgyesekből és sztyepprétfoltokból álló társuláskomplexumok találhatók. A fátlan vegetációtípusok közül meg kell említeni az ún. „Kövek vonulatán” (a Bél-kőtől a Három-kőig) mészkő-dolomit sziklagyepek tipikus állományait, vagy a vulkani-kus kőzeteken kialakult szilikát sziklagyepeket. A montán régió fajgazdag hegyi rétjei erdőirtás révén jöttek létre, melyeket egykor kaszálóként hasznosítottak. A töbrökkel tarkított Nagy-mezőn és a Zsidó-réten számos ritka nö-vényfajt találunk.
A Bükk hegység flórája 1300 körüli növényfajból áll, melyek közül 18 Magyarországon csak innen ismert. Ezek a következők (közülük néhány mára kipusztult): havasi ikravirág, magas istác, mirigyes fodorka, szirti peresz-lény, bükki korpafű†, északi sárkányfű, karcsú gyapjúsás†, Vrabélyi-estike, tátrai hölgymál, erdélyi lednek, fürtös lizinka†, Wiemann-pimpó, bérci ribiszke†, magyar nyúlfarkfű, Hazslinszky-berkenye, Teleki-virág, éplevelű macskagyökér, sárga ibolya.
A Pannóniai-medence bennszülött (endemikus) növényei a hegységperemen vagy meleg déli oldalakon for-dulnak elő, mint például a magyar rozsnok, a magyar bogáncs, a budai imola, a magyar zörgőfű, a magyar szegfű, a magyar repcsény, a magyarföldi husáng, a homoki vértő és a Janka-tarsóka. A Bükk magasabb térszínein, illetve az északi fekvésű lejtőin pedig a Kárpátokat alkotó hegyvidékek fajaival találkozunk, így pl. a kárpáti sisakvirággal, a szirti búzavirággal, a molyhos madárhúrral, a pillás zanóttal, a korai szegfűvel, a kövér daravirággal, az erdélyi lednekkel, a kárpáti kőhúrral, az érdes perjével, a galambszínű ördögszemmel és az erdélyi nyúlfarkfűvel. De fel-lelhetjük itt a különböző klímaidőszakok hírnökeit, az ún. reliktum növényeket, amelyek menedékhelyeken (ún. refúgium területeken, mint pl. a Bél-kő) vészelték át a klímaváltozásokat. A Bükk jégkorszak előtti reliktumai a szirti pereszlény, a cserszömörce és a magyarföldi husáng. Jégkorszaki és dealpin-boreális reliktumok pl. a karcsú sisakvirág, a győzedelmes hagyma, a havasi turbolya, a havasi ikravirág, a széleslevelű harangvirág, a havasi isza-lag, a farkasbogyó, a tiszafa, a Teleki-virág, a sárga ibolya és az északi szirtipáfrány.
***
A Bükk-hegység – mely állatföldrajzi szempontból az Matricum faunakörzet, Eumatricum faunajárásába tartozik – a legkülönfélébb faunaelemek gyűjtőhelye. Míg a hegység hideg-nedves klímájú élőhely-típusain (pl. a szurdokvölgyekben) a boreális, boreo-alpin, montán, kárpáti faunaelemek uralkodnak, addig a fennsík déli homlo-kán sorjázó szikletöréseken (a „Kövek vonulatán”) és a Dél-Bükk száraz-meleg élőhelyein a szubmediterrán, bal-káni, kontinentális elemek dominálnak. Igen értékesek a csak a Bükkben élő endemikus fajok, mint pl. a Gebhardt vakfutrinka, illetve a szubendemikus lepkefajok, mint pl. a bükki hegyiaraszoló vagy a bükki szerecsenboglárka. A különböző faunahatások, a változatos geomorfológiai adottságok és a sokszínűt vegetáció következtében fajgazdag állatvilág alakult ki: a Bükkben előforduló állatfajok számát ma minimálisan 22.000 körülire becsüljük. A nagy kiterjedésű zonális bükkösökben él – számos más rovarfaj mellett – az alhavasi jellegű havasi cincér. A bükkösök madárvilágának karakterfajai a sisegő füzike, az örvös légykapó, a fekete harkály, a kék galamb, az idősebb, természetközeli erdőkben pedig a fehérhátú fakopáncs.
A hegység északi részén lévő szurdokvölgyekben sok ritka fajjal. Találkozhatunk. A csigák közül jellegze-tes kelet-kárpáti endemikus faj a kárpáti kék meztelen csiga, vagy a glaciális reliktum Vertigo alpestris, a lepkék a hegyi fehérlepke. A gerincesek közül jellegzetes szurdokerdei madárfaj a kis légykapó.
A Bükk-fennsík töbörrétjeinek ritka lepkéi a szerecsenboglárka, a karszti hangyaboglárka és a bagolylepkék. A töbörrétek nyáron a kerepelő sásákától hangosak. A bogarak közül négy ritka védett futrinkafaj érdemel említést: a domború futrinka, az aranypettyes futrinka, a változó futrinka és a már említett barlanglakó Gebhardt vakfutrinka. A hegység bokorerdeiben, melegkedvelő tölgyeseiben és száraz gyeptársulásaiban – például a Délkeleti-Bükkben található „galyákon” – melegkedvelő faunaelemekkel találkozunk: a zörgőlepkével, az Anthaxia hungarica nevű díszbogár fajjal, vagy a szubmediterrán elterjedésű fűrészlábú szöcskével. Sziklagyepek, lejtősztyeprét-foltok ké-pezik a szubendemikus panonngyík élőhelyét. A karsztbokorerdők legjelentősebb madártani értéke a bajszos sár-mány.
A karsztforrások élővilágának jellemző állatai, a hideg és tiszta vizet kedvelő csigafajok: a Bithynella austriaca és a kárpáti forráscsiga. A hegység déli peremének meleg forrásaiban él egy harmadkori maradványfaj, a feketecsiga. A hegység vízi gerincesekben igen szegény, a néhány nagyobb vízfolyás halfaunájának említésre mél-tó tagja a sebes pisztáng és a petényi márna, amely pannóniai endemizmus. Az állóvizekben él az alpesi gőte, melynek védelmét az egykori vizes élőhelyeinek rekonstrukciójával, valamint zárttéri szaporítási programmal old-juk meg.
A bükki barlangokban található a hazai denevérpopuláció jelentős része. A hegység denevérfaunájának rit-kaságai az alpesi denevér, a brandt denevér, a bajuszos denevér, a pisze denevér, a nagyfülű denevér vagy a már kipusztultnak vélt óriás korai denevér. Csak barlangokban szaporodik az Európában erősen veszélyeztetett hosszú-szárnyú denevér és a kereknyergű patkósorrú denevér.
A ragadozó madarak közül a hegység szikláin újból megjelenő vándorsólymot emeljük ki, valamint hazánk féltett madártani ritkaságát a kerecsensólymot. Ez utóbbi sikeres elterjedéséhez a Bükki Nemzeti Park területén zajló védelmi programok, monitoring jellegű kutatások is nagyban hozzájárultak. Az utóbb években a faj költőállományá-nak zöme eredeti élőhelyére, a síkvidékre húzódott.
***
A Bükk történelem előtti korszakának régészeti lelőhelyei a nagy szádájú barlangok. Az őskőkori Szeleta-kultúra és a neolit bükki kultúra sajátosan bükki jelenségek. A hegység történelmi múltjának leglátványosabb em-lékei a várak. Nemcsak a sziklaszirteken álló, impozáns megjelenésű – jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép – kővárak (mint pl. a szarvaskői, a dédesi, a diósgyőri, a kácsi várak, a Gerennavár, Éles-kő vára stb.) tanúskodnak a történelem viharos évszázadairól, hanem a sáncokkal árkokkal határolt „földvárak” is, melyek erdők mélyén rejtőznek az avatatlan szemek elől. Ezek az őskori erődített telepek (mint pl. a Kelemen székén lévő Töröksánc, a felsőtárkányi Vár-hegy, a Verepce-bérc földvára stb.) a későbronzkori Kyjatice-kultúra emlékei. A Bükkalja területén rejtőzködő kaptárkövek – olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak – ma még rejtélyes kultúrtörténeti emlékek. A középkort a várak mellett az erdők mélyén megbújó kolostorromok idézik, legszebb közülük a Kis-fennsíkon álló szentléleki pálos kolostor. A török hódoltság után következő újkort már az ipari létesítmények megjelenése jellemzi: az üveghuták, a vasol-vasztó massák, vasverő hámorok, a különféle bányák és manufakturák története napjainkig ível.
A nemzeti park látogatása, ökoturizmus
A védett területen a látogatók irányításának, a látogatás természetre gyakorolt terhelésének csökkentéséhez a leghatékonyabb eszköz a vendégek tájékoztatása, melyet kiadványok, információs táblák, kiállítások, tanösvények, látogatóközpontok és terepi bemutató programok biztosítanak.
Kiállítások a nemzeti parkban:
1. Lillafüred -Szt. István-barlang: a 710 m hosszúságú barlangból 170 m kiépített szakaszon tekinthetik meg a látogatók a cseppkövekben gazdag termeket.
2. Lillafüred (Felső-Hámor) - Anna-barlang:a barlang különlegessége, hogy termeit a Szinva-patak vizemésztufában alakította ki.
3. Hór-völgy - Oszla Tájház Cserépfalutól 2 km-re erdészházban kialakított helytörténeti gyűjtemény, a múlt század eleji falusi élet mindennapos használati eszközeit, tárgyait mutatja be.
4. Felsőtárkány – Karszt és élővilága című kiállítás a Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontban
Tanösvények a nemzeti parkban:
Szarvaskői geológiai tanösvény Bükki Nemzeti Park,
Szarvaskő környéke 6 km
Rejteki kis kör tanösvény
Bükki Nemzeti Park, a Rejteki kutatóház mellől indul 800 m
Rejtek – Répáshuta tanösvény Bükki Nemzeti Park, Rejteki kutatóház – Ré-páshuta 9 km
Szilvásvárad – Szalajka-völgyi tanösvény Bükki Nemzeti Park,
Szilvásvárad határa 2,6 km
Szilvásvárad – Millenniumi tanös-vény Bükki Nemzeti Park, Szilvásvárad határa 2,1 km
Olasz-kapu tanösvény Bükki Nemzeti Park, Bükk-fennsík: az Olasz-kapui parkolótól indul 8 km
Nagy-mező – Kis-kőháti-zsomboly tanösvény Bükki Nemzeti Park, Bükk-fennsík: a Bánya-hegyi volt felső parkolótól indul 3,3 km
Miskolc – Szinva Tanösvény Bükk hegység, Kis-fennsík, szinva-völgy 4 km
Jávorkúti tanösvény Bükki Nemzeti Park, Jávorkút környéke 3,2 km
Felsőtárkány – Kő-közi Tanösvény Bükki Nemzeti Park, Felsőtárkány környéke 800 m
Felsőtárkány – Vár-hegyi Tanös-vény Bükki Nemzeti Park, Felsőtárkány környéke 10 km
Felsőtárkány – Barát-réti Tanösvény Bükki Nemzeti Park, Felsőtárkány környéke 6,5 km
Bélapátfalva – Bél-kői Tanösvény Bükki Nemzeti Park, Bélapátfalva közelében 5 km
Cserépfalu – Ördögtorony Tanös-vény Bükk, Bükkalja, Déli-Bükk 10 km
Szomolya – Kaptárkövek Bükk, Bükkalja, Déli-Bükk 4 km
Látogatóközpontok a nemzeti parkban:
1. Herman Ottó Emékpark( Keleti Kapu) – Miskolc
1984-ben átadott létesítményben nemzeti park kiállítás, környezeti nevelési programokhoz felszerelt előadó-terem és szabadtéri bemutató terület kapott helyet.
2. Szent István-barlang Fogadóépület – Lillafüred
A barlang bejáratnál 2002-ben épült új fogadóépület nyomott vezetékes szennyvíz elvezető rendszere nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Elkészültek az engedélyes tervek a gravitációs elvezetés lehetőségre.
3. Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpont – Felsőtárkány
2005-ben átadott épület együttes, benne helyet kapott a „Karszt és élővilága” kiállítás, az erdei iskola és tu-risztikai információs pont. A főépület kiállítása diorámákon, terepasztalon, és tablókon keresztül mutatja be a karsztterületek védett értékeit.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság oktatás-bemutatási, környezeti nevelés tevékenysége
Tevékenységformák:
- Szakvezetett túrák, terepbejárások, tanulmányutak szervezése, lebonyolítása
- Szakképzésben való részvétel, szakmai gyakorlatok, terepgyakorlatok szervezése, irányítása, szak-dolgozatok és diplomamunkák témavezetése
- Előadások tartása, természetvédelmi témájú vetélkedők, versenyek, szakkörök, iskolai foglalkozások segítése, kiállítások szervezése
- Táborok szervezése
- Erdei iskolai programszolgáltatás, egyéb programok, modulok összeállítása, szervezése, program-elemek kidolgozása
- Természetvédelemmel kapcsolatos jeles napok szervezése, segítése
- Továbbképzések indítása. A felnőtt továbbképzésben is részt vesz az igazgatóság.
Erdei iskola bázisok a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében
1. Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpont – Felsőtárkány
40 fő elszállásolására alkalmas szállásépület, közösségi helyiséggel, a parkban sátorozóhellyel és egy 100 m2-es, fedett foglalkoztatóval, tanösvényekkel.
2. Rejtek Kutatóház és Oktatóközpont – Répáshuta közelében
47 fő elszállásolására alkalmas szállásépület, erdei iskolai, tábori programok színhelye
Erdei iskolai programunk a természeti környezet felfedezésére ösztönöz, izgalmas tapasztalatgyűjtésre hív, a hegy-vidék, az erdő együttes felfedezését kínálja. Nagy hangsúlyt fektetünk a természetet szerető, tisztelő szemlélet ki-alakítására.
Ismeretterjesztő kiadványok
Az igazgatóság már eddig is számos könyvet, kiadványt jelentetett meg: tanös-vény ismertető füzeteket, védett természeti területeket bemutató füzeteket, monográfiákat, szóróanyagokat és egy periodikát (ez utóbbit 2006-2007 során INTERREG III/A pályázat keretében).
A Bükki Nemzeti Park
Hegyek, erdők, emberek
2002, 620 oldal + 32 oldal színes melléklet, B5 formátum, keményborítós
A kötetet 150 színes fotó és három színes térképmelléklet egészíti ki.
A Bükk hegység és tágabb földrajzi környezete, a Bükk vidék földrajzi helyzetének, földtani felépíté-sének ismertetésétől, növény- és állatvilágának bemutatásán át a hegyvidéken és a környezetében letelepe-dett népek régészeti, történeti, néprajzi hagyatékának számbavételéig ill. a Bükki Nemzeti Parkban végzett természetvédelmi tevékenység elemzéséig ível e monografikus igényű kötet tanulmányainak sorozata.
Felsőtárkányi tanövények (két kiadás)
Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban - 1.
2002, (2006 – 2. kiadás) 44 oldal + 4 oldal színes melléklet, A5 formátum, puha borítós
Rejteki tanösvények (két kiadás)
Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban - 2.
2002, (2006 – 2. kiadás) 40 oldal + 4 oldal színes melléklet, A5 formátum, puha borítós
Tanösvény a Bél-kőn
Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban - 3.
2003, 56 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bükk-fennsíki tanösvények
Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban - 4.
2003, 40 oldal + 4 oldal színes melléklet, A5 formátum, puha borítós
Rejtektől Tárkányig
Helyismereti kézikönyv a Hór- és Barát-völgy környékéről
2003, 136 oldal + 4 oldal színes melléklet, B5 formátum
Ipolytarnóc Ősmaradványok
16 oldal színes fotókkal, térképpel, A5 formátum, puha borítós
Anna-barlang ismertető füzet
2004, 24 oldal, A5 formátum, puha borítós
Szent István-barlang ismertető füzet
2004, 24 oldal, A5 formátum, puha borítós
A Mátrai Tájvédelmi Körzet természeti értékei
2001, 32 oldal színes fényképekkel, térképpel a közepén, A5 formátum, puha borítós
Bükki Nemzeti Park
25 éve a természet szolgálatában
2002, 24 oldal, A5 formátum, puha borítós
A Szalajka-völgy túrafüzete
15 oldal, színes fotókkal, térképpel, hasznos információkkal
Zöld Horizont (periodika – 2006-2007)
Negyedévente megjelenő, a határmenti régiók nyilvánosságát tájékoztató, a működési területek természet-védelmi helyzetét (a természetvédelem szervezeti és működési jellegét, a Nemzeti Természetvédelmi Alap-tervet, a védett természeti területek hálózatát, az élőhelyvédelmi irányelveket, a NATURA 2000-területeket, a nemzeti ökológiai hálózatot, a természetvédelmi kezelési terveket, a gyakorlati természetvé-delmet stb.), a régió természeti értékeit, az aktuális "zöld eseményeket" bemutató negyedéves periodika kivitelezése és ingyenes terjesztése két éven át. az Észak-magyarországi régióban (Nógrád, Heves és Bor-sod-Abaúj-Zemplén megyékben az ANPI bevonásával), összesen 20000 példányban, 8 alkalommal.
Leporellósorozat
A 30 darabos szóróanyag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő termé-szetvédelmi területekről, tájvédelmi körzetekről, a NATURA 2000 területekről, védett, fokozottan védett természeti értékekről, ex lege értékekről, a NPI alapfeladatairól, a gyakorlati természetvédelem-ről, a védett természeti területek látogatási szabályairól ad átfogó képet.
Karszt és élővilága
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nyugati Kapu Oktató és Látogatóközpont - kiállításvezető
2006, 18 oldal, A5 formátum, puha borítós
Az INTERREG IIIA (2006-2008) pályázati forrásból megjelentetett kiadványok:
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság monográfiái – 2.
A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet
Nógrád és Gömör határán
2007, 400 oldal + 32 oldal színes melléklet, B5 formátum, keményborítós
A kötetet a Bükki nemzeti Park 30 éves évfordulóján mutatjuk be.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság monográfiái – 3.
A Zempléni Tájvédelmi Körzet
Abaúj és Zemplén határán
2007, 400 oldal + 32 oldal színes melléklet, B5 formátum, keményborítós
Bábakalács füzetek – 1.
Varázslatos karsztvidék
A természeti és kulturális örökség védelme a Bükki Nemzeti Parkban
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 2.
Cseppkövek, denevérek, ősemberek
Barlangvilág a Bükkben
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 3.
Ipolytarnóctól a Long-erdőig
Észak-magyarország védett természeti területei – 1.
Természetvédelmi területek
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 4.
Hollókőtől a Bodrogzugig
Észak-magyarország védett természeti területei – 2.
Tájvédelmi körzetek
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 5.
Abaúj és Zemplén tájvédelmi körzetei
Észak-magyarország védett természeti területei – 3.
A Zempléni és a Tokaj–Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 6.
Tájvédelmi körzetek a Tisza mentén
Észak-magyarország védett természeti területei – 4.
A Borsodi Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 7.
Kaptárkövek völgye
Észak-magyarország védett természeti területei – 5.
A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 8.
Természeti emlékek, kulturális értékek
„Ex lege” védett értékek
Források, lápok, barlangok, víznyelők, kunhalmok, földvárak
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 9.
Sokszínű élővilág
Nemzetközi egyezményeken alapuló élőhelyek és természetvédelmi tevékenységek
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
Bábakalács füzetek – 10.
Az ördögtornyoktól a patkónyomos kövekig
Jeles kövek, regélő helyek a Mátraerdő területén
2007, 40 oldal, A5 formátum, puha borítós
|
|
| Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja |
|
|
|
|
| |
| |
|
|
|
