A rovat kizárólagos támogatója

Az új kormány megalakulásával a vízügy sok év után újra a környezetvédelmi tárcához került. Az átszervezés hosszadalmas és kényes művelet. A civil zöld szervezetek úgy vélik, a lépés pozitívumként fogható fel, a területi szervek – vízügyi igazgatóságok, környezetvédelmi felügyelőségek – összevonása azonban problémákat vethet fel.

Többféle álláspont alakult ki a zöld mozgalomban az összevonással kapcsolatban – mondta kérdésünkre Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének igazgatója. Szervezetük mindenképpen pozitív folyamatnak értékeli, hogy valamennyi természeti erőforrás – a víz, az erdő, a talaj – kezelése egy helyre kerül. Ami aggodalomra adhat okot, az a területi szervek helyzete, mondta az igazgató. Felmerül a kérdés, az összevonás során melyik lesz erősebb, a környezetvédelem vagy a vízügy. Az ötlet nem rossz, de a környezetvédelmi szempontok nem szorulhatnak háttérbe, jó lenne, ha az összevonás után ezek dominálnának – fogalmazta meg a szövetség igényét Farkas István. Hozzátette: garanciának tekintik Medgyessy Péter még miniszterelnök-jelöltsége idején márciusban írásban tett kötelezettségvállalását a Környezet- és Természetvédő Mozgalmak Országos Találkozóján elfogadott állásfoglalással kapcsolatban. Ebben egyebek között az áll, hogy kormánya elsőbbséget biztosít az olyan politikának, amely nem veszélyezteti a lakosság egészségét és természetes környezetét, a természeti értékeket, az elkövetkező négy évben előrelép az ökoszociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés megteremtése felé. Csak olyan új törvényt, kormány- és miniszteri rendeletet, valamint kormányhatározatot fogadnak el, amely nem csökkenti a környezet-, természet- és egészségvédelem szintjét.

Haraszthy László, a WWF (Világ Természetvédelmi Alap) igazgatója örömmel veszi és nagyon pozitív dolognak tartja, hogy a természeti erőforrásokat a jövőben egy minisztériumban kezelik, védelmükért egy tárca felelős. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt évtizedben a vízügy és a természetvédelem sorozatban egymásra volt utalva, tehát a közös munka nem hat az újdonság erejével. Sokakban aggályt kelthet, hogy az 1988–89-es összevonásnál a vízügy erősebb volt, és a természetvédelem Magyarországon még nem töltött be olyan jelentős szerepet, mint ma. Haraszthy László leszögezte: a vízügynek vannak olyan speciális feladatai, amelyeket nem muszáj integrálni.

A legelsőként, még 1986-ban bejegyzett hazai zöld szervezet, a Reflex Környezetvédő Egyesület elnöke, Lajtmann József már nem ennyire bizakodó. Szervezetük tart a régi vizes beidegződésektől. Átéltek már számos olyan beavatkozást – lásd Bős-Nagymaros –, amely súlyos környezeti károkat okozott. Ha a vízügyi szakemberek folyószabályozás helyett most már folyógazdálkodással (hullámtér kiszélesítése, tározók építése stb.) foglalkoznának, akkor nagyobb reményekkel tekintene a szervezeti változás felé. Lajtmann József úgy véli, hogy a nemzeti parkok, a vízügyi igazgatóságok és a környezetvédelmi felügyelőségek munkája külön-külön hatékonyabb. Bizonytalannak látja az egyesület az átszervezés anyagi hátterét.

Ésszerű, hogy az egyik alapvető elem a környezetvédelemhez tartozzon, mondta kérdésünkre Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. Biztatónak tartja, hogy ez a vízügy már nem az a vízügy, amely csak betonban gondolkozott. Lukács András valószínűnek tartja, hogy az egyesítés nem fog zökkenőmentesen lezajlani, de szerinte több lesz az előnye, mint a hátránya.

A környezetvédelmi felügyelőségeknél és vízügyi igazgatóságoknál jelenleg nem kívánnak beszélni a jövőről, nem is látják pontosan a majdani felállást.

A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Kabai Sándor például leszögezte: nem tud semmiféle átszervezésről, igazgatóságuk ugyanúgy teszi dolgát, mint eddig.
2002.06.24.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás