Az Atlanti-óceán északnyugati vizein számos cápafaj állománya nem egészen 8-15 év alatt a felével vagy még annál is nagyobb mértékben csökkent. A fehér cápák esetében például legutóbb 79 százalékos csökkenésről számolt be a Science című amerikai tudományos folyóirat.
Az Egyesült Államok és Kanada előtti vizeken a halászok már jó egy évtizede nem láttak fehér cápát – állapították meg a halifaxi (Új-Skócia) Dalhousie- egyetem tudósai. A Julia Baum vezette kutatócsoport szerint ennek oka mindenekelőtt a fenékhálóval történő halászat, amelynek cápák akaratlanul is áldozatául esnek. Az 1986 és 1992 közt folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy a különböző cápafajok állománya átlagosan ötven százalékkal megcsappant, de a kékcápák esetében ez az arány eléri a hatvan százalékot is. Jóllehet a vizsgálatok nem terjedtek ki az Atlanti-óceán egész északi térségére, mivel azonban a halászok ott is hasonló módszerrel dolgoznak, a trend minden valószínűség szerint ugyanaz. A chilei fővárosban, Santiagoban tavaly novemberben megrendezett fajvédelmi konferencia ezért első ízben minősítette védettnek a bálnákat és az óriáscápákat.
A tengerek ökorendszerében sok cápafaj kulcsfontosságú szerepet tölt be. A “tengerek vadászai” a táplálkozási rendszer piramisának a csúcsán helyezkednek el és mintegy ellenpárjai a szárazföldi farkasoknak, medvéknek, tigriseknek vagy sasoknak. Ez azt jelenti, hogy korlátok között tartják a zsákmányukul szolgáló állatok populációját. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet ezért azt követeli a politikusoktól, a halászati ipartól és a kereskedelemtől, hogy dolgozzák ki az “ökológikus halászat” elveit, a fogyasztókat pedig arra szólítja fel, hogy mondjanak le a veszélyeztetett cápafajtákból előállított termékekről.
2003. február 6.
