Élénk a madárvonulás a Dél-Alföld élőhelyein, szeptember vége, október eleje a melegebb éghajlatra költöző madarak közül a partimadarak és a ragadozó madarak fő vonulási ideje – mondta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei szakembere.
A szegedi Fehértó Közép-Európa legjelentősebb pihenő-, táplálkozóhelyei közé tartozik. Nagy kiterjedésű halastavai a szárnyas vándorok szempontjából kiváló “adottságokkal” rendelkeznek, az őszi lehalászások idején több ezer négyzetméternyi híg iszapfelület várja az alacsonyabb rendű élőlényekkel táplálkozó partimadarakat – magyarázta Mészáros Csaba.
Tájékoztatása szerint az utóbbi hetekben néhány magányos ritkaság: vékonycsőrű víztaposó, kőforgató, fenyérfutó és sarki partfutó bukkant fel – a madarászok örömére – a tömegesen vonuló madarak között. Ritka, kis számú kóborlónak számít Magyarországon a kontinens legészakibb területén élő ékfarkú halfarkas, e faj két példányát a Sándorfalvi-tavaknál figyelték meg. Az ékfarkú halfarkas – amelyet rablósirálynak is neveznek – jellegzetes táplálkozásáról kapta a nevét. Kedvenc táplálékát, a halat, más madaraktól cseni el: ragadozó módjára követi kiszemelt áldozatát, míg az a fáradtságtól ki nem ejti csőréből a halat, amelyet a halfarkas még a levegőben elkap – mondta el a szakember.
A különlegességek közé sorolta három vörös ásólúd megjelenését a szegedi Fehértavon, valamint egy rozsdás nádi poszáta feltűnését, utóbbi Ázsiában él, mostani megjelenése a faj tizenegyedik előfordulása Magyarországon. A szintén Ázsiában honos ritka ragadozó, a világos kékesszürke színű fakó rétihéja a Nagykopáncsi pusztán került a madarászok látókörébe – közölte Mészáros Csaba.
2003. október 8.
