A madarászok szerint országosan is ritkának számító esemény történt a minap Csongrád megyében: a szegedi Fehértón megfigyeltek egy nagy halfarkast, s az Alföld más tájain is megfordult több ritka madár.
A nagy halfarkas megjelenése Magyarországon azért számít ritkaságnak, mert a Szegeden vendégeskedett példány az elmúlt 80 év alatt mindössze a hetedik előfordulása a fajnak – tájékoztatta Kókai Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi szakembere. A halfarkasok a sirályokkal rokon, északon fészkelő tengeri madarak, Izlandon és Észak-Skóciában költenek jelentősebb számban. A költés utáni időt a nyílt tengeren töltik, a szárazföld belsejébe csak igen ritkán jutnak el. Azért hívják őket halfarkasnak, mert más tengeri madaraktól elrabolják a zsákmányukat. Fiókát és tojást esznek, de elfognak kisemlősöket is.
A Dél-Alföld ugyancsak ritka vendégei közé tartozik az a két fiatal fakó rétihéja, amelyek a Csanádi pusztákon bukkantak fel. Ez a madár az ázsiai szteppék költő faja, Magyarországon ritka őszi-tavaszi átvonuló elsősorban a szikes pusztákon. A Dél-Alföldön azért lehet néha látni, mert a táplálkozási helyeihez vonulás közben is eléggé hűséges. Leginkább a Csanádi pusztákon és a kardoskúti Fehér-tavon figyelhető meg.
Egy kígyászölyv – szintén a Csanádi pusztákon – ugyancsak felkeltette a madarászok érdeklődését, aminek az a magyarázata, hogy ez a sas méretű madár a pusztákon ritka vonulónak számít. A szegedi Fehér-tavon vendégeskedő madarak közül egy halászsas és egy barna kánya sorolható még a ritka vendégek közé. A Csanádi puszták vízzel elárasztott részein pedig egy ugyancsak ritka gólyaalkatú fészkelőnk, az íbiszek közé tartozó batla számít érdekességnek.
Szintén a vizes réteken gyülekezik 17 fekete gólya. Ez a fajháborítatlan erdők kis számú fészkelője, a nyílt vizes élőhelyeken csak vonuláskor bukkan fel.
Míg sok madárnál a szeptember eleje a vonulás kezdete, addig másfajokból az utolsó elvonulókat lehet látni ezekben a napokban. Utóbbiak közé tartozik a színpompás gyurgyalag, amelynek utolsó, még a Dél-Alföldön lévő egyedei a mártélyi tiszai holtág felett vadászgatnak.
