A Börzsönyi Éjszakai Túrát, amelyet 1997-től – tragikus körülmények között elhunyt megálmodója után – Dr. Farkas Zsolt Emléktúrának is neveznek, idén Csányi László teljesítette a leggyorsabban 11 óra 32 perc alatt.
„Betegségünk afféle, hogy segíteni rajta nem nehéz, de lehetetlen. Ahonnan megszabadultunk egyszer, most újra hív, és mint aki nem tanult korábbi tévedéséből, ismét elindulunk”- írta két évvel ezelőtt egy résztvevő a Magyar Éjszakai Túraklub által szervezett Börzsönyi Éjszakai Túráról, amelyet a hétvégén rendeztek meg újra.
Őt az időjárási elemek idén sem tudták elriasztani az erőpróbától, csakúgy, mint azt a mintegy 120 embert, akik elindultak az 1991 óta megrendezett teljesítménytúrán. Pedig a börzsönyi táj nem mutatta éppen legvonzóbb arcát ezen a téli éjszakán. A térdig érő hó, az eső meg a fagyos szél végül az indulók többségét meghátrálásra kényszerítette. Voltak azonban, akik idén is továbbmentek, és 12-18 óra alatt legyőzték a 46 kilométert és a 2400 méternyi emelkedőt.
– Szerintem ez ma Magyarország legkeményebb túrája – mondja a Csóványoson egy büszke fiatal.
– Nemcsak a hideg és a sötét, hanem a kiszámíthatatlanság is nehezíti az utat.
– Más túrákon lehet venni meleg ételt, sőt, benne is van a nevezési díjban – magyarázza a tapasztaltabb Ervin.
– De ehhez a túrához ez nem illene.
A téli túra arról szól, hogy minél hamarabb túl kell rajta lenni. Aki ide benevez, annak tudnia kell, mire számítson – mondja, és látszik rajta, hogy ő tisztában is van a feladattal: már kilencedszer birkózik vele. Általában egyedül halad, de évről évre egyre több ismerős arcot lát. – Ilyenkor beszélgetünk néhány kilométeren át. Kérdésemre, hogy mi hajtja, azt mondja, ez is csak egy kihívás a 10-20 közül. Mert ennyi túrán indul évente. – Edzésként fogom fel, és felmérem vele a fizikai állapotom. Biztos vagyok benne, hogy idén is végigmegyek – veti még hátra, indulóban a Postás ház felé.
Érkeznek mások, lefagyott arccal, átázott ruhában. – Idén a legmostohábbak a körülmények, igaz, a 2003-as is keménynek számított, amikor a hó másfél méteres volt – mondja Alex, miközben sportcipőjét ledobva melengeti elfagyott lábfejét. – Azért jöttem edzőcipőben, mert nem bírom a bakancsot. De ne hidd, hogy átázott – mosolyog. – Ennek ellenére a Spartacus háznál kiszállunk – jelzi, hozzátéve, hogy egyszer azért már végigment a távon: – Négy éve végigcsináltuk, de akkor volt egy elszánt húzóember a csapatban, ő tartotta bennünk a lelket. Most nem bírjuk. Persze azért megpróbáljuk jövőre is – ígéri még mosolyogva, Adriennhez hasonlóan. Ő egyike a néhány hölgynek, aki mert belevágni. – Minden héten járunk túrázni a barátommal – magyarázza, és kacagva teszi hozzá: – Péter idén nem is jött volna magától, én vettem rá, hogy induljunk. Nekem jó érzés, hogy képes vagyok rá. – Legközelebb jó lenne, ha néhány titkos pontot is beillesztenétek az úton. Mondjuk kódot írnátok néhány fára, hogy csak az mehessen a következő állomásra, aki azokat is olvasta. Így nem lehetne levágni a távot – javasolja László.
– Legalább harminc embert láttam, aki nevetve jött velem szembe, és nem hiszem, hogy mind kiszálltak – teszi hozzá, majd továbbmegy – a „kijelölt” úton. Hogy igaza volt-e a rövidítőket illetően, a szervezők sem tudják, de nem is baj. Elég, ha a résztvevők érzik, hogy valódi teljesítményük, és az arról szőtt anekdoták megegyeznek-e. Annyi bizonyos, hogy ha mindent megtettek ami aznap tőlük telt, Ervinnel együtt elmondhatják: „Ezek nem mindennapi körülmények: ezt átélni nagy élmény, és tartást ad a mindennapokban.”
A Börzsönyi Éjszakai Túrát, amelyet 1997-től – tragikus körülmények között elhunyt megálmodója után – Dr. Farkas Zsolt Emléktúrának is neveznek, idén Csányi László nyerte. Ő 12 óra 25 perc alatt teljesítette a távot.
Váradi Tímea
