A pécsi állatkert fennmaradását veszélyezteti, hogy kormányzati részről meglepetésszerűen közölték: nincs, nem létezik az a támogatás, amelynek elbírálását már el is végezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A hányatott sorsú pécsi állatkert pályázatát az előkelő nyolcadik helyre sorolták be: vajon nyolcadikként nem kapnak semmit?
Véglegesen és hivatalosan is Pécs Európa kulturális fővárosa 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt, miután az Európai Unió kulturális minisztereinek tanácsa formálisan is meghozta ezt a döntést. A nemrég közzétett örömhírt nemcsak az állatkert sorsa teszi árnyaltabbá. Takáts József, a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténésze, a pályázatíró csapat szellemi vezetője június 6-án e-mailben tudatta Toller László polgármesterrel és Kunszt Márta kulturális ügyekért felelős alpolgármesterrel, hogy minden eddigi tisztségéről lemond, s a továbbiakban nem kíván közreműködni a program végrehajtásában. A szakember levelében azt írta: a Pécs 2010 program elmúlt fél évi rossz működésének az az alapvető oka, hogy a városvezetés nem akarja kezéből kiengedni a különféle szakmai döntéseket, miközben azokat halogatja, vagy előkészítetlenül hozza meg az alacsony hatékonyságú városi bürokráciára támaszkodva. A városvezetés úgy képzeli el viszonyát a program operatív munkáját végző csapathoz, mint a főnök-beosztott viszonyt: ők utasítanak, az utóbbiak végrehajtanak. Csakhogy ez esetben a városvezetés tagjai nincsenek birtokában azoknak a kompetenciáknak (képzettségnek, tájékozottságnak, nyelvtudásnak), amelyek képessé tennék őket a megfelelő utasításra – mutatott rá Takáts.
Most, hogy kiderült: nem kapunk címzett támogatást, kútba hullanak azok a tervek, amelyekre mind az állatkert, mind a hatóságok vagy az önkormányzat alapozhatott. Fölvetettem, hogy gondolkodjunk el: bezárjuk-e az állatkertet. Ez egyébként évekig tartó és rendkívül költséges procedúra lenne, amelynek költségei százmilliókat tennének ki – nyilatkozta a Magyar Nemzet Online-nak Szatyor Miklós, a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium Kht. ügyvezető igazgatója.
– Gyakran hallottunk egy időben a Pécsi Állatkertről: például azt, hogy megszökött onnan egy farkas. Mennyiben sikerült az ön által képviselt új vezetésnek úrrá lennie a kialakult állapotokon?
– A Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium az ország leghányattatottabb sorsú állatkertje. A korábbi szakszerűtlen vezetés, az anyagi támogatás hiánya napjainkra lehetetlen helyzetet teremtett. A városi intézmények között az állatkert mindig mostohagyermekként kezelték, a sorsa évekig lebegtetve volt, amikor a város vezetése szafariparkot akart létesíteni a város külterületén, de végül forráshiányra hivatkozva az ötletet elvetették. Ez 8-10 éves történet, amely alatt szinte egyetlen fillért sem lehetett az állatkertre költeni, mert az úgyis elkerül onnan. Más hazai vadaskerteket ezalatt komoly pályázati pénzekből modernizáltak, felvirágoztattak. Itt ezalatt a társaság vezetősége milliókat sikkasztott el, illetve költött el mindenféle koncepciót nélkülözve. Végül amikor már botrány botrányra halmozódott és az alkalmazottak megelégelték, összefogtak és a tulajdonos önkormányzat segítségével eltávolították a vezetőt az intézmény éléről. Ellene napjainkban is eljárás folyik. Ez a régió egyetlen állatkertje, ám országos szinten a legelhanyagoltabb. A városnak elemi érdeke és kötelessége volna, hogy az intézményt „gatyába rázza” kissé. A kulturális fővárosi cím elnyerése lenne „a nagy lehetőség”, ebbe a projektbe próbálom a saját igényeinket is „belenyomni”. Konkrétan a kulturális fővárosi fejlesztésekben való részvétel, vagy a pécsi Pólus Fejlesztési Program jelentene lehetőséget. Az önkormányzat részéről tapasztalható is az a szándék, hogy felvállalják fejlesztési elképzeléseinket, mint városi projektet.
– Milyen összegű támogatásra számítottak?
– Eddig minden évben kiírtak úgynevezett címzett támogatásokat. Ezt kimondottan önkormányzati intézmények kaphatják meg: iskolák, művelődési házak. Ezek felújítását célzó, nagyobb volumenű összegekről van szó. Mi 1 milliárd 100 millió forintra pályáztunk. A kiírás nyomán idén tavasszal nyújtottuk be pályázatunkat, amelynek bírálatát időközben elvégezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A nyolcadik helyre soroltak minket, nagyon jó eredményt értünk el. Most viszont, hogy telefonon érdeklődtem, közölték velem: nincs címzett támogatás.
– Kormányzati részről mely intézmény tájékoztatta önt arról, hogy „nincs címzett támogatás”?
– Először a Miniszterelnöki Hivatalban érdeklődtem, onnan átirányítottak az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz. Itt először azt a tájékoztatást kaptam, hogy valóban ennél a minisztériumnál fog döntés születni és másnap hívjam fel őket. A következő napon azt a tájékoztatást kaptam, hogy egyáltalán nincs címzett támogatás. Az idei költségvetésbe, mint kiderült, bele sem tették a címzett támogatásokat.
– Kaptak-e ígéretet, előállt-e valamilyen koncepcióval az önkormányzat?
– Nem igazán kaptunk tőlük ígéretet. A pécsi önkormányzat nincs valami rózsás helyzetben, sőt egyre rosszabb anyagi feltételek között működik. Nemhogy jóval nem ígértek, de jelezték, hogy a jelenleg folyósított összegeknél többre ne számítsunk.
– Akkor most bezárják az állatkertet?
– Gonda Tibor alpolgármester hallani sem akar a bezárásról. Az ő illetékességi körébe tartoznak a kulturális intézmények, a pécsi fejlesztési projektek, mint a kulturális főváros program vagy a Pólus projekt. Az intézményt valóban egyszerűbb lenne fenntartani. A dél-dunántúli régiónak ez az egyetlen állatkertje.
– Pécs polgármesterével személyesen is beszélt erről a problémáról?
– Tasnádi Péter polgármester urat már akkor i is próbáltam megkeresni, amikor még csak jelöltként indult ott. Azóta, hogy ő vezeti Pécset, kétszer is felhívtak a titkárságáról, ám nyár óta nem sikerült vele találkozót összehozni.
– Nem tűnik túl közelinek a legfelsőbb városvezetés és az állatkert kapcsolata.
– Voltak korábban befolyásos támogatóink, köztük Toller László. Részben emiatt voltunk nyugodtak, részben azért, mert megpályáztuk a címzett támogatást, melyhez az önkormányzat biztosította a szükséges önrészt. Mindez hozzájárulhatott, hogy a kulturális örökség projekt készítői sem tartották kiemelt témakörnek az állatkert szerepeltetését. Ahhoz, hogy biztosnak lássuk az állatkert fennmaradását, arra volna szükségünk, hogy az önkormányzat mondja ki: mellénk áll. Ki kéne nyilvánítaniuk, hogy szeretnék fenntartani az intézményt. Ráadásul az állatkert olyan hihetetlenül lepusztult állapotba került, hogy nem minden esetben felel meg az állatkertekről, állatotthonokról szóló 3/2001-es Köm-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet előírásainak. Túl kicsik az állatok férőhelyei, másrészt az állatkert vízbázison épült föl, s igen kemény kitételeket tartalmaznak a vonatkozó jogszabályok. Az igen szigorú környezetvédelmi előírásoknak sem felelünk meg: arra hivatkoznak, hogy a tettyei vízbázison helyezkedik el az intézmény.
– Szintén a tettyei vízbázison helyezkedik el több száz lakóingatlan, sőt itt van Pécs úgynevezett milliomos negyede. Az itt található lakóingatlanokkal szemben is ilyen szigorú a hivatal?
– Valóban olyan ez a negyed, mint Pesten a Rózsadomb: gyönyörű, nagy házak állnak itt. Nem egyről, s nem is kettőről tudom, hogy az utóbbi harminc évben, mióta felépültek, egyetlen egyszer nem járt ott szippantós autó, s a csatornázás sincs megoldva. A szennyezés lemegy a karsztba, ám a hatóság nem fog nekiállni, hogy harcba szálljon több száz, vagy több ezer tulajdonossal. Akibe legegyszerűbb belerúgni, az az állatkert: önkormányzati tulajdonú, egy tulajdonosa van tehát. Irreális elvárásokat fogalmaztak meg irányukban, például azt, hogy az összes kifutót szigeteljük az állatkerten belül. Ennek horrorisztikus költségei lehetnek. Elnagyoltnak és indokolatlannak tartom ezt a követelést. Néhány faj, fajcsoport esetében, mint a nagy testű patások, magam is támogatnám ezt az elképzelést, ám, hogy az összes, az állatkertben található állat esetében ezt végrehajtjuk, azt nem látom indokoltnak. Összehasonlításképpen: egy igényes, jól berendezett kifutó 4 millió forintból készíthető el, míg ugyan ez leszigetelve több tízmillióba kerül. A címzett támogatás elnyeréséhez ezen fejlesztések teljesítéséhez lenne szükség. Egyébként ezen összeg töredékéből meg lehetne szépíteni az állatkertet.
– Mennyiben jellemző, hogy támogatja az állatkertet a helyi vállalkozói szféra?
– Sajnos nem nagyon jellemző, hogy a helyi vállalkozók támogatnák az állatkertet. Előfordul, hogy kedvezményesen jutunk hozzá például a takarmányhoz, ám a jelentős pénzbeli támogatás nem jellemző. Ebben szerepet játszhat a korábbi, zűrös működés, ám mióta személyi változások történtek, sikerült stabilizálnunk a helyzetet: alapvetően jó irányba mennek a dolgok. Úgy érzem az új feltételek mellett működhetne a mecenatúra-rendszer. Fontos lenne tehát számunkra, hogy a helyi vállalkozók is támogassák intézményünket. Mi non-profit cég vagyunk, így igen nagy jelentőséggel bír a vállalkozói szféra esetleges vállalkozás, mind a fennmaradás mind a fejlesztés szempontjából. Több olyan beruházásunk is működik, amely próbál felmutatni valamit, hiszen a látogatók is akkor jönnek, ha valami újat látnak. Minimális, néhány százezer forintos összegek is számítanának. Az ott dolgozók, akiknek nem ez lenne a feladatuk, sőt jómagam is ügyvezető igazgatóként, részt veszünk olyan feladatokban mint a hegesztés, betonozás, azért, hogy életben tartsuk az állatkertet.
