Negyven éves álmuk valósult meg a hernádcécei embereknek, miután a Hernádon újra felépült az 1960-as években lebontott híd. A 42 méteres átkelő adományok révén épült fel.
Ahelyett hogy az államra, vagy az Európai Unióra vártak volna, maguk kezébe vették a sorsukat, létrehozták a Hernádcéce Fejlődéséért Közalapítványt, majd ez a civil szervezet pénzgyűjtésbe fogott, amikor pedig együtt volt a kellő anyagi, felépítették a 42 méter hosszú, gyalogos és kerékpáros közlekedésre alkalmas vasbetonhidat. Magyarországon az elmúlt hatvan évben nem akadt példa arra, hogy egy civil szervezet hidat építsen.
Az egykori Abaúj-Torna vármegye déli szeglete, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szlovák határ menti térsége hazánk egyik halmozottan hátrányos vidéke. A vadregényes tájon található kistérség épített örökségekben és természeti szépségekben bővelkedik ugyan, munkalehetőség azonban alig van. Az aprófalvak lakói előtt szinte egyedüli kitörési lehetőség az idegenforgalom. Az ide látogató turista ugyanis szinte napokig gyalogolhat az abaúji hegyek között anélkül, hogy az iparosodott társadalom bármi jelét felfedezné. Olyan vidék ez, ahol a déli melegkedvelő flóra és a Kárpátok magashegyi növényei randevúznak egymással, ahol még ma is viszonylagos zavartalanságban élhet az országosan is kiemelkedő vadállomány, ahová visszatelepült a hazánkban korábban kipusztult hiúz és farkas, és ahol világelső muflon- és gímtrófeákat lőnek a vadászok. Mindez kiválóan jellemzi az abaúji vadállomány rendkívüliségét.
Hát itt található Hernádcéce. Miskolctól és Kassától közel azonos távolságra van, a híres boldogkői és regéci várak közelében. A fennmaradt írásos emlékek először 1220-ban említik Czécze néven, mint a királyné által telepített tíz környékbeli falu egyikét. A tájat Szent István királyunk sógora, Aba Sámuel egyenesági leszármazottai, vagyis az Alsóczéczei família tagjai uralták századokon át, mint vármegyei fő- és alispánok.
A műemlék jellegű falu napjainkig sok mindent megőrzött ősi település-szerkezetéből, hagyományos építészeti stílusából. Nem véletlen, hogy midőn meghúzták a trianoni országhatárt, a természetet szerető eleink pedig a szűkre szabott honban új turista utak után néztek, az Országos Kék Túra útvonalát Hernádcécén is keresztülvitték.
Sokáig híd kötötte össze a folyó két partját. Ráadásul a Hernád közelsége még a vadvízi túrázás és a horgászat kedvelőinek is változatos programokat kínált. Aztán az 1960-as években a híd állapota leromlott, életveszélyessé vált. Ezért aztán elbontották, az Országos Kék Túra útvonalát pedig odébb helyezték. Két évtizeddel később a közeli komp is bezárt, ezzel azonban Hernádcéce és a folyó túlsó partján lévő községek kapcsolata megszűnt, pusztulásuk pedig felgyorsult.
Az új híd ötletgazdája a falu szülötte, a ma Budapesten élő nyugdíjas Szabolcs Sándor gépészmérnök volt, aki a Greenfonak elmondta: már 12 éves korában elhatározta, hogy egyszer majd szülőfalujának új, és stabil hidat építtet. Nyugdíjas koráig kellett várnia, hogy gyerekkori álma teljesüljön. Először létrehozta a Hernádcéce Fejlődéséért Közalapítványt, majd hazai vállalatok és magánemberek közadakozásából felépült az új híd. A kivitelezést a Vegyépszer Zrt vállalta, ugyancsak támogatásként. Szabolcs Sándor szerint a Hernád eddig átok volt a céceiek számára, mert elzárta őket a környező településektől. Csak nagy kerülővel lehetett átjutni a túlsó partra, a Miskolcot Kassával összekötő főútvonalhoz. Az új híd azonban most már megkönnyíti a közlekedést, és lehetővé teszi, hogy Hernádcéce üdülőfaluvá váljon. Pojeszkov István, a falu polgármestere az új átkelőtől a 250 fős település gazdasági megerősödését várja. Hangsúlyozta: az új híd célja a község elzártságának feloldása, a Kéktúra útvonal visszaállítása az eredeti nyomvonalába, valamint a község üdülőfaluvá történő fejlesztésének beindítása.
Jezsó Ákos
Abaúj-Torna vármegye
Volt egyszer egy Magyarország. Ma is megvannak a nyomai a kövekben, a házakban, az emlékekben, a megfakult fényképeken vagy a sárguló lapú térképeken, csak éppen az az ország nincs már meg. Elfújta a történelem könyörtelen vihara. Éppen ezért kell emlékeznünk rá. Emlékezzünk például a kettévágott Abaúj-Torna vármegyére, amely ennek a régi Magyarországnak a Tiszán-inneni tájegységén terült el. Mert abban az országban nem csak Dunántúl, vagy Tiszántúl volt, hanem bizony volt Dunán-innen, és Tiszán-innen is.
Ki tudja, hogy honnan kellett nézni ezeket a tájegységeket? Szinte már ezt is elfelejtettük. Mert bizony Pozsonyból, Magyarország régi fővárosából nézvést Dunántúl a Dunántúl, vagy Tiszántúl a Tiszántúl. Amúgy Pozsony mintegy háromszáz éven keresztül volt annak a letűnt Magyarországnak a fővárosa. Több mint kétszer annyi időn át mint a mostani, amit Budapestnek hívunk. Ezen idő alatt Pozsonyban élt a helytartó, itt lakott az ország nádora, itt tanácskoztak a rendek, vagy ahogyan ma hívnánk, a parlament. Hazánk szempontjából kimagasló jelentőségűek voltak azok a pozsonyi diéták, a reformkori országgyűlések.
A Dunán-innent manapság Szlovák-Alföldnek hívják (a Kisalföld északi része), a Tiszán-innen pedig gyakorlatilag a Tátrával és a Fátrával kiegészített Északi középhegység. Hát ez utóbbi, vadregényes, zabolátlan és mégis gyönyörű tájon terült el az egykori Abaúj-Torna vármegye, amely századokon keresztül őrizte Thököly és Rákóczi szellemét. Fővárosa Kassa, hol a nagyságos vezérlő fejedelem ma is alussza örök álmát, legfőbb folyója pedig a Hernád. Az 1891-ben készült népszámlálási adatok szerint 179.884 lakos élt Abaúj-Torna vármegyében, ebből 119.526 magyar, 10.010 német, 48.240 tót (így szerepeltek akkoron még a hivatalos adatokban a szlovákok), 249 pedig rutén. Tehát akkor egyértelműen a magyarok voltak többségben. Ma más a helyzet. Trianon kettévágta, déli, megcsonkult része az ugyancsak szétszabdalt Borsod és Zemplén megye maradékával egyesült, s így jött létre Borsod-Abaúj-Zemplén, vagy ahogyan sokan mondják, BAZ megye.
A két vesztes világháború után magától, néhány évvel később pedig kényszerből hagyta el sok-sok ezer magyar család Abaúj-Torna vármegye idegenbe szakadt északi felét. A helyzetet a nyolc évtizedes asszimilációs folyamat csak tovább rontja. Mindezt Kassa jól példázza. Trianon előtt egyértelműen magyar többségű város volt. Akkor nagyjából negyvenezren lakták, most negyed millióan. Az egykori Csehszlovákiában hatalmas lakótelepeket építettek Kassán, amelybe beköltöztették a környező szlovák falvak lakosságát. Ennek is köszönhető a város felduzzadása, amelyben napjainkra a magyarság aránya tíz százalékosra olvadt.
Nézzük, mit ír az 1910-ben kiadott Pallas Nagylexikon erről a letűnt vármegyéről: „két nagyobb völgymedencéből áll, melyek egyike a Hernádé, Északról Délnyugat felé húzódik, másika a Bódváé, Keletről Nyugatra húzódik. Az e medencék által határolt és elválasztott hegységek egyike a Hernád folyó balpartján emelkedő hosszúra nyúló hegylánc, az eperjes-tokaji határláncolat egy tagja, melyet a Kassától Keletre levő, mélyre aláereszkedő Dargó hágó (475 m.) különít el a voltaképpeni eperjesi vagy sóvári hegységtől. Ettől délre emelkedik a Téres (841 m.), a Nagy-Milic (896 m.) és Kecskehegyben (749 m.) kulmináló terjedelmes, de négy országúttól és egy vasúttól átvágott hegység, mely a Hegyaljának egyenes folytatásául tekinthető. A széles és termékeny Hernád völgytől a Bódva lapályáig a Cserehát dombvidéke (321 m.) terül szét, mely jó bort terem. A Bódva lapályától Északra Szepes megye határáig az ásványkincseiről ismert a kassa-szomolnoki hegycsoport (az Érchegység része), mely a már Szepesmegye területén található Kojsói havasban (1248 m.), továbbá az odább Nyugatra emelkedő Kloptanyában (1153 m.) éri el legmagasabb pontját. A Bódva és Torna völgye között (613 m.) emelkedő tornai fennsík karsztszerű jellegéről s barlangjairól híresedett el”.
Abaúj-Torna vármegye egyébként a nevét a hordóiról elhíresült Gönctől 12 kilométerre északra található Abaújvárról kapta. A mostani országhatár közelében fekvő faluban írd és mond 365-en laknak. Református temploma műemlék, a 14. században épült. A román eredetű gótikus stílusú templomot középkori erdőfal veszi körül. A község határában húzódó dombok teraszán állt egykoron Újvár vára, melyből ma már csak a várdomb látható. A 11. században épült, bár vannak olyan kutatók, akik szerint már a honfoglalás előtt is állt ott egy földvár, amely a Hernád folyó keleti oldalán végighúzódó dombsor peremén sorakozó földvárak egyike volt.
Abaújt igazán megismerni csak úgy lehet, ha bakancsban, hátizsákkal, gyalog keresztül-kasul barangoljuk zegzugos tájait. Megéri a fáradságot. Itt van a jó idő, úgyhogy nosza!
