A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: MME

Csütörtökön a közelmúltban történt mérgezésekből felépült négy sasból hármat engedtek szabadon közösen madarászok, természetvédők és vadászok a Bükki Nemzeti Park területén.

Az elengedésre a Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben került sor, amely megfelelő és biztonságos élőhelyet nyújt az itt telelő sasok számára, hiszen innen még nem jeleztek mérgezett ragadozómadarakat, és a másik jelentős veszélyforrásnak számító elektromos oszlopok nagy részére is már madárvédelmi szigetelők kerültek.
“Ha a védett és természetvédelmi őreink által őrzött területeken ennyi ragadozómadarat találunk, mi lehet akkor a nem védett élőhelyeken?” – tette fel a kérdést Bagyura János, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ragadozómadár-védelmi programvezetője.
Ennek az aggodalomnak megvan az alapja, mert ma reggel egy újabb mérgezett réti sast találtak a természetvédelmi őrök a Hortobágyi Nemzeti Park egyik kiemelten védett területén, amely része az Európai Unió ökológiai hálózatának (Natura 2000) és a Világörökség Egyezménynek is.

Az elengedett három sas jó állapotban van, az elengedés után a terület felett pásztáztak, majd irányt találva elindultak területeik felé. A vissza illeszkedés folyamata több esélyes, bízunk benne, hogy szerencsével járnak!

A madarak elengedésen jelen voltak:
-Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója,
Farkas László Márton, az Országos Magyar Vadászkamara Heves megyei Területi Szervezetének elnöke, a Heves megyei Vadászok, Vadgazdálkodók és Természetvédők Szövetségének elnöke,
Gyarmathy István, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója,
Horváth Ákos, Jászberényi Rendőrkapitányság nyomozója,
Dr Soós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főállatorvosa,
Bagyura János, az MME Ragadozómadár-védelmi programvezetője.

Az elmúlt két évben egyre jobban elharapódzó mérgezési hullámnak már 45 fokozottan védett sas esett áldozatul. Húsz nap alatt négy látszólag egymástól független bűncselekmény során összesen 10 mérgezett sas (4 parlagi és 6 rétisas) került kézre, amelyek közül 6 még életben volt, amikor a Magyar Madártani Egyesület (MME) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei legyengülve rájuk találtak.

Sasmérgezések Magyarországon1998 óta összesen 72 fokozottan védett és 625 védett madár esett bizonyítottan mérgezés áldozatául hazánkban, amelyek természetvédelmi értéke meghaladja a 77 millió forintot. Különösen kritikussá vált a helyzet az elmúlt két évben, amióta minden korábbinál nagyobb mértékű pusztítást jelentettek országszerte a természetvédelmi szakemberek. 2006 áprilisa óta 23 parlagi-, 16 réti-, egy szirti sas, valamint egy vándor- és egy kerecsensólyom is mérgezéses tünetekkel került kézre, amely madarak természetvédelmi értéke 41 millió forint. Legkritikusabban a parlagi sast érintették a mérgezések, hiszen a megtalált 23 példány a tavalyi egész európai uniós szaporulat mintegy ötödét teszi ki!

A felderített mérgezéseket minden esetben bizonyítottan illegálisan használt növényvédő szerek okozták, amelyeket legtöbbször szándékosan raktak csaliként kihelyezett állattetemekbe a különböző szőrmés és tollas ragadozók irtására. Sajnos biztosan kijelenthetjük, hogy a felderített esetek csak kis részét képezik a valódi pusztításnak, így a közelmúltban elharapózott mérgezési hullám az elmúlt évtized egyik legsúlyosabb természetvédelmi károkozásának számít Magyarországon.

A MME és a nemzeti park igazgatóságok szakemberei, a rendőrséggel, a növényvédelmi és vadászati hatóságokkal együttműködve fokozott figyelmet fordítanak a mérgezéses esetek felderítésére, és mindent megtesznek azért, hogy megállítsák ezeket a bűncselekményeket, és az elkövetők megkapják méltó büntetésüket.

Az MME arra kéri a tisztelt olvasókat, hogy amennyiben több ragadozómadár tetemet találnának közel egymáshoz, azonnal értesítsék az egyesületet, hogy a további pusztulásokat megelőzhessék! Ezt a mergezes@mme.hu e-mail címen tehetik meg.

A sasokról

Mind a parlagi, mind a réti sas fokozottan védett faj, egyetlen példány természetvédelmi értéke egymillió forint. Réti sasból 150, míg parlagi sasból mindössze 83 pár költ Magyarországon, azonban ez utóbbi fajból így is nálunk található az Európai Unió állományának 60%-a. A sasfajok magyarországi védelmét 1980 óta az MME koordinálja, együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal és számos önkéntessel.

PARLAGI SAS

Parlagi sasA parlagi sas egyike kiemelkedõ természeti értékeinknek. Európai állományának jelentős része Magyarországon és Szlovákiában, a közös határ két oldalán fészkel. E két ország parlagisas-védelme csak szoros együttmûködéssel valósítható meg, ennek érdekében a szlovák kollégákkal közösen megalakítottuk az Európai Parlagisas-védelmi Munkacsoportot.
Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen alkalmazott védelmi tevékenység eredményeként 1980-tól napjainkig folyamatosan emelkedett a fészkelő párok száma. Az 2001. évi állomány alapján reális a kipusztulás elkerülése, a populáció hosszú távú fenntartása, a kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: a fészek közelében végzett erdő- és mezőgazdálkodás, áramütés, emberi zavarás, lelövés, tojásgyűjtés, mérgezés, illegális kereskedelem és a turizmus hatásait, illetve ajánlásokat fogalmaz meg a legsürgősebb tennivalókra. Ezek a következők: legelők és egyéb táplálkozóterületek megőrzése, fészkelőhelyek környékén a gazdálkodókkal történő együttműködés, műfészek kihelyezés, légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése. A kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása csak nemzetközi együttműködés keretében valósítható meg. A Magyarországon szerzett tapasztalatok átadásával, hozzá kell járulni más országok védelmi tevékenységéhez, segítve a globálisan veszélyeztetett faj fennmaradását.

RÉTI SAS

Réti sasA réti sas a 19. században végzett folyószabályozások következtében elveszítette élőhelyének jelentős részét. Az elmúlt száz évben a megmaradt öreg ártéri erdők további fogyatkozásával újabb fészkelőhelyei szűntek meg. A hazai állomány a mélypontot az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején érte el, amikor már csak 10-12 pár költött Magyarországon. Ekkor átlagosan öt fészekből csak egy fióka repült ki évente, a tojások nagy része ugyanis terméketlen volt, illetve gyakran emberi tevékenység zavarta meg a költőhelyén érzékeny madarakat, amelyek emiatt elhagyták fészkeiket. A ragadozómadarakat különösen érzékenyen érintő vegyszerek használatának csökkenése eredményeként Európa-szerte emelkedni kezdett a sikeres költések száma.
Az egyre több kirepült fiatal madárból újabb párok alakultak ki és telepedtek meg. A védelem hatékonyságának növekedése és a zavartalanság biztosítása lehetővé tette az újonnan települt párok sikeres költését. Az 1980 óta folytatott gyakorlati védelmi tevékenységnek köszönhetően a fészkelő párok száma 2001-re 93 párra emelkedett. Mivel a nálunk fészkelő állomány a horvátországival közös – valószínűleg önálló – populációt képez, megőrzése különösen fontos. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: fészkelő- és táplálkozó területek megszűnése, áramütés, fészekleszakadás, mérgezés, lelövés, fészek konkurencia, emberi zavarás, és egyúttal megfogalmazza a legfontosabb teendőket is. Ezek a következők: fészkelő- és táplálkozóhelyek védelme, műfészek-kihelyezés, téli etetés, elektromos vezetékek szigetelése.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás