Emlékszobát avattak kedden a madárgyűrűzés hazai meghonosítójának tiszteletére a Kis-Balaton Diás-szigetén. A szomszédos Fenékpusztán egész évben működik a gyűrűzőtábor, ahol sérült madarakat is gyógyítanak.
Megemlékezés a Kis-Balatonnál
A magyar madárvonulás-kutatás kezdeteire, illetve az elmúlt száz év eredményeire emlékeztek június 11-én a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) képviselői.
A megemlékezés első mozzanatára a Kis-Balaton Diás-szigetén került sor. Itt Balogh László, a nemzeti park igazgatója átadta Vönöczky Schenk Jakab, a gyűrűzés magyarországi úttörőjének emlékszobáját, majd köszöntötte Schenk Jakab unokáját és dédunokáját. Magyari Gabriella turisztikai referens bemutatta a szobában látható kiállítást – természetfotókat, madárfészkeket, és egy „varázsláda” kihúzható dobozában elhelyezett gyűrűzési kellékeket, madártollakat, tojásokat és kagylókat. A tárgyakat célzottan úgy helyezték el, hogy az ide látogató gyerekek megfogdoshassák, megtapogathassák őket. A tárlatot egy hangulatos erdei tisztás közepén álló nádfedelű ház egyik helyiségében alakították ki, a Fekete Istvánra emlékező szoba tőszomszédságában. A tisztáson egy romantikus régi halászkunyhó is látható, tábortűz fölé akasztott teáskannával.
A madárgyűrűzés úttörője
A rendezvény a nemzeti park fenékpusztai kutatóházában folytatódott, Dr. Bankovics Attila (Magyar Természettudományi Múzeum) előadásával, aki Vönöczky Schenk Jakab életrajzát ismertette.
Schenk Jakab a mai Vajdaság területén, Óverbászon (mai nevén Vrbas) született 1876-ban. Házuk kertjének aljában folyt a Ferenc-csatorna, melynek élővilága korán felkeltette hősünk érdeklődését. Ennek ellenére matematika-szakos tanárként kezdte egyetemi tanulmányait Kolozsváron; ezzel párhuzamosan Dr. Tarján Tibor, a békéscsabai múzeum természetrajzi osztályának későbbi alapítójának hatására kezdett el tudományosan foglalkozni a madártannal. Levelezni kezdett az Ornithológiai Központtal, és szakcikket fordított németből. Ezzel felkeltette Hermann Ottó figyelmét, így 1898-ban felvették a központba asszisztensnek. Itt a madárvonulási adatok összegzését kapta feladatul.
1899-ben egy éves „önkéntes” katonai szolgálatra vonult be, majd két évig Sajókazán, Rádvánszky bárónál nevelősködött. 1903-ban került vissza véglegesen az Ornithológiai Intézetbe, hogy a kakukk-vonulás kutatásán dolgozhasson. Matematika-tanári tanulmányait végül nem fejezte be.
1905-től kezdve részt vett az Aquila című tudományos madártani folyóirat szerkesztésében, és ő intézte a madárvonulással és madárvédelemmel kapcsolatos jelentős levelezést.
A madárgyűrűzést a dán Hans Christian Cornelius Mortensen alkalmazta először tudományos igénnyel 1899-ben, seregélyeken. Németországban 1904-ben vették át a módszert, Magyarország pedig a világon harmadikként 1908-ban csatlakozott. A gyűrűzés elindítását Schenk Jakab javasolta, és bár a magyar szakemberek ellenezték, Herman Ottó felkarolta a kezdeményezést, így hazánkban is megindult az újfajta kutatás.
Gólyák gyűrűzésével kezdődött a munka, majd kiterjesztették a nádasok madártelepeire, ahol gémeket, kárókatonákat, kócsagokat jelöltek meg. Schenk Jakab az ország számos területén gyűrűzött: Erdélyben, a Csallóközben, Bácskában, az Alföldön – de legkedvesebb munkaterülete a Kis-Balaton volt. Természetvédelmi tevékenysége is ez utóbbi helyszínre fókuszálódott – a Kis-Balaton madárvilágának megmentése nagyrészt neki köszönhető. A századfordulón nagy divat volt a kócsagtoll – emiatt vészesen megfogyatkozott a hazai kócsagállomány, összesen néhányszor tíz egyed maradt a Fertő-tavon, a Kis-Balatonon és a Velencei-tavon. A problémára Schenk hívta fel a figyelmet, és a húszas években sikerült egy kis-balatoni „kócsagőr” alkalmazásához holland támogatást szereznie. A későbbiekben a védelmi intézkedések nyomán az említett három terület állománya szaporodott fel a mai 2000-es létszámra.
A világháború alatt Schenket is behívták katonának, de hátországi beosztásának köszönhetően folytatni tudta kutatásait. Herman Ottó 1914-ben bekövetkezett halála után ő vette át a Madártani Intézet tudományos életének irányítását. Schenk a nemzetközi tudományos életben is tevékeny szerepet játszott – rendszeresen részt vett nemzetközi konferenciákon, kongresszusokon különböző országokban. 1914-ben az angol madárgyűrűzés megindításához Schenktől kértek tanácsot.
1929-ben a Természettudományi Társulat ülésén mutatta be a madarak vándorútjáról készített térképét, amely élete munkáságának jelentős eredményét foglalta össze. A térképet szinte minden hazai iskolában használták oktatási segédletként.
1936-ban a Madártani Intézet főigazgatójává nevezték ki. Az intézmény igazgatása jelentős időt vont el szeretett kutatásaitól. 1941-ben nyugdíjazták, de megbízott igazgatóként folytatta munkáját.
1939-ben magyarosította nevét Vönöczky-re.
Életének kései időszakában érdeklődése a madártan kultúrtörténete felé fordult – megírta a magyar solymászat és sólyomnevek történetét.
Az 1930-as évektől szíve miatt sokat betegeskedett, többször kórházi ápolásra szorult. Kőszegen hunyt el szívrohamban 1945 február 22-én, amikor bombatalálat érte a városkát.
Az Aquilában megjelent számos cikke mellett összeállította a magyarországi madarak faunakatalógusát (Fauna Regni Hungariae – Aves, 1917) és az 1910-ig megjelent madártani irodalom jegyzékét; az 1929-es Brehm-kiadásban összefoglalta az addigi magyar madárfaunisztikai ismereteket és adatokat. Jelentős alkotásai az egyes fajok vonulásával kapcsolatos összefoglalók. Eredményei elismeréseképp több külföldi madártani és természetvédelmi társaság is beválasztotta tagjai közé.
Száz éves a gyűrűzés Magyarországon
Karcza Zsolt, az MME Madárgyűrűzési Központ vezetője a hazai gyűrűzés elmúlt száz évének eredményeit ismertette Fenékpusztán. A gyűrűzés történetének korábban már áttekintettük a Greenfo-n, cikkünk itt olvasható.
Látogatás a fenékpusztai gyűrűzőtáborban
Az előadások után a madarászok meglátogatták a Balaton nyugati csücskében 1985-ben létrehozott Fenékpusztai Ornitológiai és Madármentő Állomást is. A tábort a Madártani Egyesület működteti; egész évben folyik itt a gyűrűzés és a sérült madarak gyógyítása, illetve a fészekből kiesett fiókák nevelése. A part menti nádasban elhelyezett hálóval fogják meg a madarakat, majd az egyedek meghatározása és lemérése után gyűrűt helyeznek el a lábukon. A gyűrűn egy azonosító szám és a Madárgyűrűzési Központ elérhetősége olvasható, így később a megtalálók be tudják küldeni az adatokat a központba.
Fenékpusztán sérült madarakat – baglyokat, gólyákat, varjakat, ludakat – és a fészekből kiesett gólyafiókákat is gondoznak. A háziállatokkal együtt összesen 190 állatról gondoskodnak a telepen.
Ha valaki gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, illetve fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, a Madárgyűrűzési Központot kell értesítenie. A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után elküldik a bejelentőnek a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben.
A szükséges információk:
-a gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt be kell küldeni a Madárgyűrűzési Központba)
-madárfaj (ha megállapítható)
-a megtalálás vagy a megfigyelés helye (pontos hely vagy a legközelebbi település neve)
-a megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel pl.: 2007. nyár)
-a megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.)
-a madár vagy tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.)
-a bejelentő neve és elérhetősége
Ezek az adatok online módon is kitölthetőek a www.ring.ac honlapon.
———–
A cikkhez felhasznált források:
-Keve András és Sági Károly Jenő: Emlékezés Vönöczky Schenk Jakabra (1876-1945)
-Madárgyűrűzés és madárvonulás-kutatás rovat az MME honlapján.
Kapcsolódó anyagok:
