Szervezetünk naponta több ezer mesterséges vegyület hatásának van kitéve. Ezen anyagok keverékének együttes hatása azonban jelentősen eltérhet az egyes összetevők hatásainak összegzésétől.
A különféle anyagok keverékeire jelenleg is alkalmazott kockázatbecslési eljárások kisebb módosításokkal az 1970-ben az elsősorban ipari (lég)szennyezésre kidolgozott módszereken alapulnak. Az 1980-as évektől ismert, hogy az egészségünket nem csak az ipari eredetű vegyületek befolyásolják. A tapasztalatok alapján azonban a ma is alkalmazott kockázatbecslések nem képesek kezelni a nagyszámú, minden nap szervezetünkbe kerülő vegyület együttes hatásának felmérését.
Bár régóta ismert a vegyületek keverékeinél jelentkező ún. koktélhatás, az egyes anyagok egészségügyi hatásainak vizsgálatakor azokat csak egyedileg vizsgálják. Az egyes vegyületeknél megállapított biztonsági faktorok azonban nem nyújtanak kellő védelmet a keverékeknél.
Több vegyület, vagy egy anyag többféle expozíciós útjának együttes vizsgálatára a halmozott kockázatértékelési (cumulativ risk assessment, CRA) módszereket alkalmazzák. Míg az EU tudományos bizottságai állásfoglalást adtak ki a legjobb CRA módszerekről, addig Dánia javasolta több ftalátvegyület felhasználásának korlátozását, mivel ezek együttes szervezetbe kerülése gyerekeknél egészségügyi szempontból meghaladja az elfogadható mértéket. A CRA alkalmazásának legfőbb nehézségét az adja, hogy a nagy mennyiségben használt 80 ezer vegyület potenciális kombinációinak nagy száma miatt a teljes körű vizsgálat megoldhatatlan.
A keverékek közül a viszonylag állandó összetételűek (kipufogógáz, dohányfüst) vizsgálata könnyen megoldható, azokat egy-egy anyaghoz hasonlóan értékelni lehet az egészségügyi vizsgálatokban és az állatkísérletekben. Azonban az egyes emberek szervezetébe kerülő anyagok köre és mennyisége helyzetről helyzetre jelentősen eltérhet, így a kockázat általános érvényű becslése gyakorlatilag megoldhatatlan.
Két alapvető megközelítés van a keverékek toxicitásának értékelésére. Míg az egyik megközelítésben a legnagyobb hatású összetevő értékével (independent action, IA) jellemzik a keveréket, addig a másik megközelítésben az alkotókra jellemző kockázati értékeket összeadják (dose/concentration addition, DA).
A lehetséges keverékek egy részénél a mérgező hatás nagyobb lesz az egyes összetevőkénél, ezeknek a meghatározására alkalmazható a biológiai hatással bíró kémiai szerkezetek keresése az összetevőkben. Azonban ez a módszer nem teljesen megbízható. Az EU tudományos bizottságai által javasolt módszerben a szervezetre azonos módon ható vegyületcsoportokat határoznak meg. Az ismeretek azonban sok esetben hiányosak ahhoz, hogy egyértelműen besorolhatóak legyenek, továbbá lehetséges, hogy az elvileg független hatásmechanizmusok befolyásolják egymást.
A fentiek mellett még más keverékértékelési módszerek is vannak, de nem egyértelmű, melyik alkalmazása a legalkalmasabb az aggodalomra okot adó keverékek meghatározására.
Nagy bizonytalanságot jelent, hogy a keverékek összetevői erősíthetik vagy gyengíthetik is egymás hatását. Például, ha egy anyag gátolja a DNS-javító mechanizmusok működését, akkor egy a szervezetbe kerülő mutagén anyag hatása fokozottan megemelkedhet. Természetesen előfordulhat az is, hogy egy vegyület gyengíti egy másik hatását. A DA módszer a fenti esetekben téves eredményeket ad, azonban a vegyületek közötti kölcsönhatás ritkának tekinthető. Azonban a hiányos ismeretek miatt nem tudható, hogy a DA mely esetekben megbízható, ahogy arról sincsenek kielégítő adatok, hogy a szervezetünket pontosan milyen vegyületkoktélok érik.
Azt, hogy az egyes keverékek fokozott kockázatot jelenthetnek-e, szakértői vélemények alapján határozzák meg, így ahol feltételezhető a magasabb kockázat, ott elvileg lehetőség nyílik a részletesebb vizsgálatokra. Azonban ez a gyakorlat csak a kis számú megfelelően ismert anyagok keverékeinél ad érdemi segítséget, az esetek többségében az ezzel foglalkozók sem rendelkeznek kellő ismerettel.
A CRA alkalmazása feltételezi, hogy az egyes összetevők toxikológiai hatása ismert, azonban az anyagok többségénél ez nincs így.
Yannick Vicaire, a Réseau Environnement Santé francia környezetvédő civil szervezet szakértője szerint a kockázatok kezelésére hatékonyabb lenne a megelőzés elvének alkalmazása, mint az összetett problémára megfelelő válaszokat adni képtelen kockázatértékelésre támaszkodás. Túl sok mesterséges vegyület kerül a környezetbe, élelmiszereinkbe és szervezetünkbe. A vegyianyag-politikának a mesterséges anyagok környezetbe kerülésének mérséklése és a kockázatcsökkentés a feladata.
A szakértő szerint csökkenteni kellene a környezetbe kerülő vegyületek számát, biztonságosabb anyagokkal kell kiváltani az emberekhez is eljutó mérgező vegyületeket, és javítani kell a vegyiparban dolgozók védelmét.
Az eredeti cikk itt érhető el >>>
