Két ok miatt is korszakhatárhoz értünk a bősi konfliktus történetében: a kétoldalú megállapodás híján jogtalanul elterelt víz mennyisége a napokban elérte az 1000 milliárd köbmétert, valamint a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét jövőre már tizenötödik éve szabotálja Magyarország és Szlovákia, ami kiemelkedő rekord a nemzetközi testület döntéseinek mezőnyében.
1977-ben Magyarország és Csehszlovákia államközi szerződést kötött a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésére. Magyarország 1989-ben felhagyott az építkezéssel. A kormányok tárgyaltak a szerződés felbontásáról, itt a magyar fél világossá tette, hogy a nagymarosi erőművet nem építi meg. A tárgyalások eredménytelensége és a bősi vízlépcső üzembe helyezése érdekében nagy erőkkel folytatódó csehszlovák építkezés miatt azután a magyar Országgyűlés 1992 márciusában felhatalmazta a kormányt a bős–nagymarosi szerződés felbontására. 1992 májusában a magyar kormány felbontotta a szerződést. A csehszlovák fél 1992 októberében – közvetlenül az államhatárnál – a bősi erőmű csatornájába terelte a Dunát, és üzembe helyezte a bősi erőművet.
A Duna elterelésének negatív nemzetközi visszhangjára tekintettel a csehszlovák fél elfogadta az Európai Unió Bizottságának javaslatát: a jogvita rendezésére a felek a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak. A bíróság 1997 szeptemberében hozott ítéletet, mindkét felet elmarasztalva. Az ítélet szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977-es vízlépcsőszerződést, Szlovákia jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet, terelte el a Dunát. Az ítélet kimondja, hogy a feleknek államközi szerződésben kell rendezniük a jogsértéseket (rögzíti, hogy a kötendő szerződésben figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat, meg kell állapodni a vízmegosztásról, és meg kell határozni a károk megtérítésének módját).
Az ítéletet a felek még nem hajtották végre, bár tárgyalások a kötendő szerződésről – hullámzó intenzitással – folynak. Közben a megegyezés híján jogtalanul a bősi csatornába terelt víz mennyisége a napokban meghaladta az 1000 milliárd köbmétert: ez a vízmennyiség 1000 Balatont töltene meg, és négyszerese az ugyanazon idő alatt az Öreg-Dunába jutott vízhozamnak. Az élő Dunából hiányzó víz környezeti és műszaki problémák forrása, és ahogy az idő telik, e problémák egyre súlyosabbak.
Duna vízhozamaDiplomáciai szempontból is páratlan, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete és az ítélet végrehajtása között már több mint tíz év telt el. A késedelmesség nem növeli sem Magyarország, sem Szlovákia nemzetközi jó hírét a világban, tekintettel a Nemzetközi Bíróság jelentőségére. A testület az ENSZ egyik kiemelt szerve, amely kizárólag országok közötti jogvitákban ítélkezik. A bíróság lényegében az ENSZ „békéltető fóruma”, az ítélkezés fő célja háborúhoz vezető helyzet kialakulásának megelőzése. Az ítélet végrehajtása kötelező (aki a bírósághoz fordul, az nemcsak az ítélet elfogadását, hanem annak végrehajtását is vállalja). Éppen ezért, a betarthatóság érdekében a bíróság jellemzően olyan döntéseket munkál ki, amelyeket mindkét fél „arcvesztés” nélkül vállalhat.
Jelenleg tizennégy peres ügy van folyamatban Hágában (ld. az ún. „függő ügyek” oldalát a bíróság honlapján). Kilenc esetben még a peres eljárás folyik, öt ügyben már született ítélet, ezek a végrehajtást jelentő intézkedések meghozataláig maradnak a „függő ügyek” listáján. Az öt ügyben az ítéletek időpontjai: Magyarország/Szlovákia: 1997, Kongó/Uganda: 2005, Horvátország/ Szerbia: 2008, Guinea/Kongó: 2010, Nicaragua/Kolumbia: 2011. A hozzáférhető adatok alapján a bős–nagymarosi ügy a késedelmes végrehajtás „csúcstartója” a bíróság fennállása óta tárgyalt összes (151) eset vizsgálata alapján.
