A vadlovak felkészültek, hogy visszatérjenek Közép-Európába. Visszatérésük központi elemét képezi annak a European Wildlife programnak, amely a természetes legelők, virágzó rétek és a biológiai változatosság más elemeinek helyreállítására irányul.
“Az előző századokban kiirtották a vadlovakat. A génjeik azonban fennmaradtak bizonyos lófajtákban.” – mondja Dalibor Dostal, az European Wildlife, a fajok fennmaradásával foglalkozó szervezet igazgatója. Szakértők szerint azoknak az állatoknak a visszanemesítésével, amelyekben megmaradtak a vadlovak génjei, olyan lovak tenyészthetők ki, amelyek az eredeti vadlovakkal lesznek azonosak, hasonlítanak rájuk megjelenésükben, méretükben, színükben és viselkedésükben, sőt, ami a táplálkozás változatosságát illeti, még az igénytelenségük is megmarad.
A programba két olyan lófajtát vonnak be, amelyek közel állnak az eredeti vadlovakhoz. Az egyik az eredetileg a Kárpátokból származó hucul, amely nagyon közel áll a területet valamikor benépesítő eredeti vadlovakhoz. A másik a Brit szigeteken honos Exmoor póni, ami úgy tűnik, nem sokat változott a jégkorszak óta. A program során a Wildlife két szervezettel működik együtt: a hucul lovak cseh tenyésztőivel és a hollandiai Taurus Alapítvánnyal, amelynek hosszabb tapasztalata van az Exmoor pónik tenyésztésében. A szakértők emellett intenzíven keresik azokat a lófajtákat, amelyek a legalkalmasabbak lennének az európai vadlovak visszanemesítésére. Az első néhány évben a lovakat nagy bekerített területeken tartják majd. Továbbtenyésztésre azokat az egyedeket választják ki, amelyek – a mai ismereteink szerint – a legjobban emlékezetnek a vadlovakra. A hosszú távú cél olyan lovak kitenyésztése, amelyek emlékeztetnek az Európát egykor benépesítő vadlovakra és amelyek alkalmasak erre a célra.
A harmincas években Lengyelországban már történt próbálkozás a vadlovak visszanemesítésére. Az eredmény a Konik (lovacska) volt. Új tudományos eredmények, például DNS elemzések azonban arra utalnak, hogy a Konik több vonatkozásban nem hasonlít az eredeti vadlovakra.” A legújabb, a genetikával, történelemmel és a lovak külsejével kapcsolatos kutatások az mutatják, hogy a Konik-nak semmi köze az őstörténeti vadlóhoz és bizonyítottan kevert származású.” – mondja Henri Kerkdijk, a Taurus Alapítvány munkatársa.
“A genetikai kutatásokból megállapítottuk, hogy az őstörténeti északnyugat-európai ló legközelebbi rokona az Exmoor póni. Más kutatások, mint például a csontok méretének összehasonlítása, történelmi dokumentumok, a vértipusok vizsgálata, a bőrszín genetikai elemzése és a fogazat vizsgálata is ezt igazolják.” – teszi hozzá Kerkdijk. Azt is fontos megemlíteni, hogy az szarvasmarha elődjével ellentétben az európai vadlovak külseje sokkal változatosabb. A lovak általában jobban alkalmazkodnak a körülmények változásaihoz és az európai változatos klíma, táj és élővilág a helyi körülményekhez alkalmazkodó különféle ló ökotípusokat eredményezett.
Hucul, mint genetikai forrás fotó: Dalibor Dostal
A Cseh Köztársaságban tenyészett huculban a vadló számos génje megtalálható, de az utóbbi évtizedekben, annak érdekében, hogy a helyi huculokat megőrizzék, számos más fajtával – Hafling, Fjord – keresztezték. Éppen ezért a visszanemesítéshez csak azokat az egyedeket választják ki, amelyek a leginkább hasonlítanak a térség eredeti vadlovaira.
A European Wildlife programjának azonban van még egy célja. Megfigyelik majd, hogy a két fajta, a hucul és az Exmoor póni, hogyan alkalmazkodik Közép-Európa sajátos klímájához, földtani viszonyaihoz és élővilágához. Közép-Európa a két fajta előfordulási területe között helyezkedik el. Például a távolság a hucul romániai eredeti élőhelye és Prága között 1.070 km, míg az Exmoor póni eredeti élőhelye és Prága között mintegy 1.250 km. Ezért a két lófajta alkalmazkodóképessége döntő szerepet játszik majd abban, hogy melyiket választják ki arra, hogy a vadlovak közép-európai visszatérését célzó programban részt vegyen.
