A tenger mélyén sokkal nagyobb tisztaságú ércek vannak, mint a szárazföldön. A tengeri bányászat iránti érdeklődés a közelmúltban azért ugrott meg, mert megnőtt a nyersanyagok világpiaci ára, és a szárazföldi bányák ellen egyre hangosabban és hatékonyabban lépnek fel a környezetvédők.
Újabb front nyílik hamarosan a nyersanyagkészletekért folyó háborúban, ahogy a világ nagyhatalmai és nagy bányászati cégei sorra teszik rá a kezüket az óceánok mélyén lapuló ércmezőkre. Az eddig teljesen kiaknázatlan tengerfenék a világ minden táján aranyat, ezüstöt, rezet és más egyéb fémeket rejt, amelyek kibányászása ma már nem lehetetlen. Az első tenger alatti kincsesbánya építője ugyan kínlódik az akadékoskodó pápuákkal, de a jelek szerint innen már nincs visszaút.
A Pápua Új-Guinea partjainál bányát tervező Nautilus Minerals vezérigazgatója tavaly nyáron épp ezzel érvelt a projekt mellett, hogy szerinte a tengeri bánya jóval kisebb környezeti károkat okoz, mint egy szárazföldi. Az ausztrál kormány illetékes geológusa is ezt bizonygatta: a bányászat olyan mélységben folyik, ahol már alig vannak halak, így az egésznek várhatóan kis hatása lesz a környezetre – mondta. Ráadásul nem kell utakat és nagy infrastruktúrát építeni hozzá, vagy embereket kitelepíteni, mint egy szárazföldi bányánál. Az ausztrál geológus szerint ez a bányászat leginkább a fűnyíráshoz hasonlít: a mélyben levágják a földből kinövő, magas fémtartalmú kéményeket, amelyek egy idő után a természetes folyamatok miatt úgyis újranőnek. Az ércet pedig vízzel és homokkal keverve, hatalmas csővezetékeken juttatják fel a felszínre, így szállítás közben sem szennyezik a tengert.
Az érintett országok környezetvédői mégis hatalmas kampányokat indítottak a bányák ellen, mivel továbbra sem látják biztosítottnak, hogy a bányászcégek vigyáznak a tengereikre. A pápua új-guineai projekt ellen harcoló Deep Sea Mining Campaign szervezet szakértői szerint például a veszélyes fémek a bányászat során belekerülhetnek a mélytengeri táplálékláncba, és a szennyezés a baktériumokon, halakon keresztül akár az emberig is visszajuthat. A bányáktól tartanak az érintett óceániai szigetországok őslakos halászai is, a biológusok szerint pedig olyan életformákat pusztíthatnak el a projektek, amelyeket még fel sem fedeztek a tengerek mélyén. "Idő kell ahhoz, hogy megbirkózzunk azokkal a bizonytalanságokkal, amelyeket a mélytengeri környezetről szóló ismereteink hiányossága okoz" – nyilatkozta decemberben Chalapan Kaluwin, a pápua új-guineai egyetem környezettudományi professzora. Szerinte még legalább 15 évig kell tanulmányozni a mélytengeri élővilágot ahhoz, hogy megértsék, és az ember bányászni kezdhessen odalent az ökoszisztéma tönkretétele nélkül.
RÉSZLETEK origo.hu >>>
