Az egyre népszerűbb intelligens, okos telefonoknak, a síkképernyős tévéknek, tableteknek van egy rejtett költsége is, az emberi élet és a környezet pusztulása. Az elektronikai ipar gyors növekedése és a megnövekedett kereslet miatt felgyorsult az ón iránti igény.
Az elektronikai ipar a forrasztáshoz használt ón majdnem a felét a Bangka és Belitung szigetekről szerzik be, az Indonéz szigetvilágból. A két sziget legnagyobb bevételi forrása mára az ónbányászatból származik. Nem csak környezetvédelmi problémákat vet fel az ónérc bányászata, hanem morális, társadalmi problémákat is, hisz emberek halnak meg a kitermelés során. Ezek a bányák egyáltalán nincsenek gépesítve, vödrökkel, csákányokkal és pusztakézzel dolgoznak. 2012 tavaszán volt olyan hét, amikor 6 ember halt meg ezekben a bányákban, köztük egy 15 és egy 16 éves gyerek is. A két sziget legnagyobb ón felvásárlója az Apple, de innen szerzi be az ónt a Sony, a Panasonic, a Samsung és az LG Electronics is. Kína pedig az ón igényének a 49%-át szállítja be a két szigetről.
Az ón olyan kulcsfontosságú szerepet tölt be az elektronikai iparban, hogy felhasználása megkerülhetetlen. A két szigeten a legális bányászat mellett megjelentek a fekete bányák is, melyek felett a hivatalok rendre szemet hunynak. A Bangka sziget populációja 960 ezer fő, ott szinte mindenki az ónból él. A fővárosban, Pangkal Pinangban tilos a bányászat, de ennek ellenére még a repülőtér kifutópályájától pár méterre is található illegális bányakráter, ahol puszta kézzel nyerik ki az ércet. A kormányzó irodájától 800 méterre is találni illegális bányagödröt, de a sziget legnagyobb kórháza mellett is van bánya. Akik kiszorultak a szárazföldi bányászatból, azok a part menti tengerfenékből próbálják az ércet kinyerni kezdetleges eszközökkel, vákuumos kotróhálókkal.
Miért pont indonéz ón? Cikk folytatása >>>
