Az „ember” nem költ el közel 350 milliárd forintot „csak úgy” – éppen ezért az E.On magyarországi gázüzletágának megvásárlására sem tekinthetünk egyszerű energiapolitikai lépésként, hiszen ilyen aspektusból az égvilágon semmi sem indokolná ezt a hatalmas beruházást.
Alapvető hiba, hogy a legtöbb szakértő csak üzleti, a pártok pedig szinte csak „demagóg” közpénzügyi szempontból próbálja értékelni a lassan lezárásához közeledő ügyletet. Csak a kiadások és a bevételek összevetésével meglehetősen irracionálisnak tűnik ennyi adófizetői forint elköltése, és bár a kormányzati kommunikáció újra és újra a rezsicsökkentéssel igyekszik összekötni a lépést, a szakértői vélemények egyértelműek: az államosítás sok mindent hozhat, de olcsóbb gázt biztosan nem.
A történetnek van egy összetettebb olvasata, aminek a végén egy, a mostaninál legalább tízszer nagyobb beruházás, a paksi atomerőmű bővítése áll. Kreml-közeli lapok szerint az orosz állam atomenergetikai cége, a Roszatom korábban már többször jelezte, szívesen megépítené az új blokkokat, de tovább is ment: a finanszírozásra is kínálna megoldást, ennek fejében pedig – esetleg – beszállna a (magyar) állami MVM Zrt.-be. Moszkva emellett azt is megszellőztette, hogy 4,6 milliárd euró (1340 milliárd forint) értékben vásárolna magyar állampapírokat. Pakssal együtt a végösszeg már valahol 5-6 ezer milliárd forintnál jár, amihez képest igazán aprópénz az E.On-cégek – kétségtelenül felesleges – felvásárlása.
Az orosz fél „megaberuházásaként” hamarosan elindul a Déli Áramlat földgázvezeték építése, ennek itthoni szakaszába az MVM 300 millió euróval száll majd be közvetlenül, mire azonban a szállítások is beindulnak az új csöveken, az állami cég már az E.On-tól átvett, több mint négymilliárd köbméter gáztároló-kapacitást (illetve a jelenleg még Mol többségi tulajdonú biztonsági tárolót) is felajánlhatja (a Gazprom nagyjából hatmilliárd köbméter gázt ad el Magyarországra egy év alatt). Az MVM-é lesz az orosz gázt itthon nagykereskedőként értékesítő vállalat, ami masszív veszteségei ellenére kulcspozíciót foglal el a gázelosztásban. Az orosz résztulajdonú MVM így orosz gázt hoz majd be, amit félig orosz tárolókban halmozhat fel, és az ilyen módon – a paksi bővítéssel együtt – erős orosz befolyás alá kerülő állam által meghatározott áron adja majd el. Ezzel párhuzamosan elindul az orosz fűtőanyagot és technológiát használó, orosz pénzből épülő paksi blokkok kivitelezése, az itt termelt áramot pedig egészen biztosan nem a tavalyi átlagot jelentő 12 forintért adja majd el egy részben orosz kézben lévő cég a magyar fogyasztóknak – adott esetben egy, az MVM kezébe került, azaz részben orosz tulajdonú egyetemes szolgáltatón keresztül.
Az E.On megvásárlása innen nézve már csak egy nem is olyan magas önerőnek látszik, az pedig, hogy a mesterséges rezsicsökkentésbe belerokkanó energiacégek záros határidőn belül bedobják a törölközőt, veszteséges vállalkozásukat pedig fillérekért átadják majd az államnak (az MVM-nek), már csak hab a tortán. Utóbbi forgatókönyv megvalósulásával pedig joggal merül fel a kérdés: ki ne kereskedne szívesen egy olyan termékkel, amelynek a beszerzési és az eladási árát is maga határozhatja meg, és ezzel párhuzamosan exportőrként, importőrként, nagykereskedőként és szolgáltatóként is profitot generálhat a lánc minden eleménél. Mindezt egy olyan mesterséges egyensúlytalanságban tartott piacon, ahol nemhogy konkurencia, de semmilyen más üzleti racionalitás nem korlátozza tevékenységét.
A modell nagyjából hasonló, mint ami a magyar-ukrán határon jelenleg is működik. Van ugyanis egy cég, a Panrusgáz Zrt. amelynek egyetlen feladata, hogy az orosz gázt „behozza” Magyarországra. A cég a Gazprom és a német E.On tulajdonában van, működése egyetlen dologra irányul: a magyar adók kikerülése érdekében már ukrán oldalon átveszi, majd – legnagyobb részben – az itthoni, hamarosan állami kézbe kerülő E.On Földgáz Trade Zrt.-nek átadja a hosszú távú szerződés szerint az energiahordozót. E vállalat éves árbevétele 2010-ben és 2011-ben is 500-600 milliárd forint volt, a 2010-es veszteségek után 2011-ben üzemi szinten (4,77 milliárd forint) és mérleg szerint is (8,18 milliárd forint) nyereséges volt. A gázt tehát Magyarországra – vélhetően – nyereséggel eladó Gazprom, és a nagykereskedelmi feladatokat – mostanáig – ellátó E.On több mint 8 milliárd forintot vehet ki egy olyan cégből, amelynek tulajdonképpen nincs „lényegi” funkciója, pusztán egyfajta kiegészítő (és tegyük hozzá, kiválóan szabályozható) profitcentrumként működik. Ugyanez vár az MVM-re is, ezt készíti most elő az Orbán-kormány, az oroszok jövőbeni jó üzletére most minden magyar adófizető néhány tízezer forintot költ, amely összeg közvetlenül sohasem térül majd meg. Sem nekik, sem az országnak.
Kapcsolódó anyagok:
Rekord évet zárt a paksi atomerőmű. A franciák Fukusimát modellezték
