A rovat kizárólagos támogatója

Molnár Zsolt Pro Natura díjas kutató a Hortobágyon és keleti országokban kutatja, hogy a pásztorok hagyományos ökológiai tudásából mit lehet felhasználni a mai természetvédelemben. Fotó: Molnár Ábel.

Molnár Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének (MTA ÖK ÖBI) tudományos főmunkatársa érdekes témákkal foglalkozik: a pásztorok hagyományos ökológiai tudásával, növényzeti térképezéssel és tájtörténettel. A szakembernek 2012-ben jelent meg „A Hortobágy pásztorszemmel” című gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű könyve, melyben a hortobágyi pásztorok növényvilággal ápolt kapcsolatáról ír részletesen. Ebben a következőket írja: „20 évvel ezelőtt sikerült a kutatóknak bizonyítani, hogy a Hortobágy egy ősi táj, évezredek óta szikes, a török hódoltság alatt és a reformkorban is nagy kiterjedésű szikesekkel teli legelőtáj volt.” Molnár Zsolt kutatásai bebizonyították, hogy a területen élő pásztoroknak még ma is bőséges ismereteik vannak az őket körülvevő növényvilágról.

„Sztyeppjeink fennmaradásához és természetvédelmi célú kezeléséhez legelő állatra és pásztorokra van szükség. A legújabb európai kutatások éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy a tájban élő ember kooperációja nélkül az európai természetvédelmi források nem tudják majd biztosítani a biodiverzitás megőrzését. Az ún. co-management, azaz a helyiekkel közösen megtervezett, kivitelezett és monitorozott természetvédelmi kezelés Európában még igen ritka, kutatásainkkal példát mutathatunk Európa több országa számára is” – fogalmazott Molnár Zsolt. Az elmúlt években 92 pásztorral és 29 diplomás Hortobágy-járóval készített interjúkat. „A pásztorok és diplomások szempontjainak és javaslatainak összehasonlítása, ill. a fennálló konfliktusok tudatosítása után gondolatokat, javaslatokat fogalmaztunk meg pl. a kaszálás időzítése, a laposszélek kilegeltetése, a telkesítés (telkes helyek trágyázása), a fűavarégetés, a tarlólegeltetés és a tövis(k)ezés kapcsán” – írta a szakember 2011-ben megjelent szakcikkében.

Lóhátról jól látszik a puszta vegetációmozaikja. Ehhez alkalmazkodik a pásztor, ezt kezeli a természetvédő.Lóhátról jól látszik a puszta vegetációmozaikja. Ehhez alkalmazkodik a pásztor, ezt kezeli a természetvédő. Fotó: Molnár Ábel.

A hortobágyi táj sokat változott az elmúlt évtizedekben. „Ma nincs elég jószág, ezért elvadult a táj, mielőttünk ismeretlen ez a táj!” – mondták a nádudvari pásztorok Faluvéghalmán. „Valamikor a puszta élt, nagyon hangos vót (kolomp, jószág, madár), most alig hallani valamit, süket a puszta, eltűnt a madárvilág, valamiből van sok, de… Látjátok, itt van a hortobágyi gazfészek!” – mondta egy idős pásztor.

A magyar ökológusok tudományos kapcsolatai hagyományosan nyugatra irányulnak, pedig a hazai növényzetben erőteljesek a keleti hatások. Az MTA ÖK munkatársai ezen hagyományokon kívántak változtatni azzal, hogy az elmúlt öt évben négy alkalommal jártak tanulmányúton Közép-Ázsiában: Mongóliában, az Urál lábánál és Dél-Kazahsztánban. Molnár Zsolt az ökológia területén kifejtett munkássága elismeréseképp az április 22-i Föld Napja kapcsán Pro Natura Díjat kapott Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás