A nagy olajvállalatok kitermelési tevékenysége gyakran súlyos környezeti katasztrófákhoz vezet. Ecuadorban az észak-amerikai Texaco 1964 és 1990 között folytatott kitermelése okozott jelentős természeti károkat az amazóniai vidéken, és az ott élő lakosság körében. A pusztítás nyomai még ma is jól láthatóak. Az ecuadori kormány jelenleg azért küzd, hogy a Texacót időközben felvásárló Chevron ismerje el a felelősségét és térítse meg az érintettek számára a károkat.
A Texaco 1964-ben kezdte meg a kitermelést az amazóniai térségben található Lago Agrio-i olajmezőn. A cég az ecuadori állami olajvállalattal kötött kitermelési szerződésben vállalta, hogy biztonságosan kezeli a keletkező mérgező hulladékokat. Erre volt is egy levédetett technológia, melyet az Egyesült Államokban lévő kitermelési helyein alkalmazott is, Ecuadorban viszont nem. Így például a nyersolajjal felszínre kerülő, mérgező vegyületeket tartalmazó vizet nem fecskendezték vissza, hanem csöveken keresztül a környező folyókba vezették. A kitermelés során keletkezett hulladékot tározó medencéket nem bélelték ki, a keletkező káros gázokat pedig elégették.
A fejlett, a környezetre kevésbé ártalmas technológiák mellőzésével a Texaco hordónként mintegy háromdollárnyi többletbevételhez jutott – és rendkívül nagy környezeti károkat okozott. Több tízmillió liter mérgező kőolajhulladék és nyers kőolaj ömlött ki. A toxikus anyagok bejutottak az édesvizekbe, ami súlyos egészségügyi következményekkel járt a helyi lakosság körében, akik a vizeket fürdéshez, főzéshez, ivóvízként használták. Több független tanulmány megállapította, hogy az olajkitermelő helyek közelében lévő vizekben a szénhidrogén-koncentráció többszöröse volt az Egyesült Államokban, illetve Európában megengedett határértékeknek, valamint az itt élő lakosság körében magasabb volt a rákos megbetegedések, vetélések száma a nem olajkitermelő helyeken élő népességhez képest.
A Texaco 1990-ben fejezte be a tevékenységét Amazóniában, és kivonult a dél-amerikai országból. A kitermelési helyeket az ecuadori állami olajvállalatnak adta. 1995-ben a Texaco az ecuadori kormánnyal kötött megállapodás alapján elvégzett egy tisztogatást a területen. Ez azonban csak kozmetikázás volt, a hulladékokat tároló medencéket befedték, de a mérgező anyagok továbbra is beszivárogtak a talajba, és szennyezték a vizeket. 1998-ban a felek aláírtak egy Végelszámolási Jegyzőkönyvet, mely alapján az amerikai olajcég mentesült az ecuadori kormány által indított per alól. 2001-ben a Texacót felvásárolta a Chevron, egy másik amerikai olajvállalat.
olajszennyezés Ecuadorban
TOVÁBBI FOTÓK A KITEKINTŐ GALÉRIÁJÁBAN >>>
1993-ban egy, a helyi lakosokat képviselő szervezet beperelte a Texacót. Az eljárás egy egyesült államokbeli bíróságon indult, a Texaco viszont azt akarta, hogy Ecuadorban folytassák le a pert. Azzal érveltek, hogy az ecuadori igazságszolgáltatás tisztességes és átlátható. Az amerikai törvényszék később jóváhagyta ezt a kérelmet, és az ügy 2002-ben a Lago Agrio-i bíróság elé került. 2011-ben született meg az ítélet, mely 9,6 milliárd dolláros kártérítést szabott ki, és nyilvános bocsánatkérésre kötelezte a Chevront. Miután a bocsánatkérésre nem került sor, a kártérítés összege 19 milliárd dollárra nőtt.
A Chevron nem ismeri el a felelősségét
A Chevron fellebbezett a szerinte „illegitim” ítélet ellen. Arra hivatkozott, hogy az 1998-as megállapodásban a Texaco rendezte a kérdést, a rá nézve kötelező helyreállítást elvégezte. A többi szennyezésért az ecuadori olajvállalat felel. A cég azzal érvelt, hogy a Texaco az ecuadori olajvállalattal közösen tevékenykedett egy konzorciumon belül, melyben kisebbségi tulajdonos volt. A kitermelés befejezése után átruházta a részesedését a Petroecuadorra, ezért az 1992 utáni műveletekhez a Texacónak és a Chevronnak sincs köze. A Chevron szerint a felperesek ügyvédei és a bírák összejátszottak, a fellebbezés során csalással vádolta őket. A New York-i szövetségi bíróság a multicégnek adott igazat.
A kőolaj-kitermelés Ecuadorban
A főbb kőolajlelőhelyek Ecuadorban a tengerparti régió területén, a Santa Elena félszigeten és Amazóniában találhatóak, a termelés legnagyobb részét az utóbbi adja. Az első fúrást 1911-ben végezték Ecuadorban, a tengerparti régióban. Rövidesen megjelentek a nagy nemzetközi olajvállalatok: az Anglo, a Shell, az Exxon. Amazóniában először az amerikai Leonard Exploration Co. kapott koncessziós jogot 1921-ben. A Shell a 30-as években kezdett kutatásokat a területen, de a kutak nem bizonyultak produktívnak, ezért 10 év után távozott. 1964-ben indult el az amazóniai régióban a kitermelés, melyet a Texaco indított el.
A kőolaj exportja a 70-es években kezdődött. 1972 júniusában megalakult az ecuadori állami olajvállalat, a Corporación Estatal Petrolera Ecuatoriana (CEPE, ma Petroecuador). Az ország 1973-ban lépett be az OPEC-be. Később, 1992-ben felfüggesztette tagságát a szervezetben, 2007 óta tag ismét. A kőolaj Ecuador egyik legfontosabb exportcikke, a Világbank adatai szerint 2011-ben az összes export 57,8%-át adta. A magas világpiaci ár miatt az utóbbi években nagy bevételeket hozott az államnak, hozzájárult az ország gazdasági fellendüléséhez. Az amazóniai lakosság azonban kevésbé részesül az ott kitermelt kőolaj hozta bevételekből, a térségben nagy a szegénység.
Technológiák a mérgező kitermelési hulladék biztonságos kezelésére – mit (nem) tett a Texaco?
A kőolaj kitermelése során keletkező káros anyagok környezetkímélő és biztonságos kezelésére már létezett megoldás, mikor a Texaco megkezdte a működését Ecuadorban. Az olaj kinyerése során keletkező hulladék tárolására medencéket ásnak, melyeket ipari ponyvával bélelnek ki, így a mérgező vegyületek nem jutnak a talajba és onnan a földalatti vizekbe. A nyersolajjal kinyert, szénhidrogéneket tartalmazó vizet a finomítás után visszafecskendezik a nyersolaj üregébe.
Ecuadorban azonban nem alkalmazta ezeket a módszereket az amerikai olajvállalat. Nem volt visszafecskendezés, a szénhidrogéneket tartalmazó vizet a finomítás után a környező folyókba vezették. A medencéket nem bélelték ki, így a mérgező anyagok bejutottak a talajba, a földalatti édesvizekbe. A kitermelés alatt keletkező mérgező gázokat pedig elégették, melynek következtében a nitrogénvegyületek, kén, szénhidrogének jutottak a levegőbe.
