A megújuló energia jobb üzlet, mint egy bankbetét – olyannyira, hogy az Egyesült Királyságban új befektetési, üzleti modellt is épített erre az ausztrál székhelyű BCD Energy vállalat. A konstrukció lényege, hogy a befektetők olyan mini-kötvényeket jegyezhetnek a vállalatnál, amelyekből az napelemeket telepít szerte az Egyesült Királyságban. Az értékesített zöldáramból befolyó bevételek pedig fedezik a kötvények hozamát.
A konstrukció hasonlít a korábban már bemutatott közösségi erőművek mögött álló elgondolásra, ami elsősorban Ausztriában és Németországban örvend nagyobb népszerűségnek. A befektetés három évre szól, évente 6,5 százalékos hozamot biztosítva a mini-kötvények tulajdonosainak. Ezt a hozamot a vállalat rendszeresen, negyedévente fizeti ki a befektetőknek, a harmadik év végén pedig a kötvénytulajdonos a teljes összeget is megkapja az utolsó hozamrészlettel együtt. Minimálisan 2000 font (mintegy 720 ezer forint) értékben lehet jegyezni a kötvényből, de a határ a csillagos ég. A vállalat honlapja szerint a kezdeményezés sikeres, eddig már 5,3 millió font értékben jegyeztek a mini-kötvényből.
A vállalat decentralizált módon, elsősorban ipari létesítmények tetejére telepíti a napelem-parkokat, illetve barnamezős beruházások keretében létesít termelőkapacitásokat, amely egybevág a brit kormány energiastratégiájában lefektetett alapelvekkel. Az áramot kötelező átvétel keretében értékesítheti a beruházó, vagy egyenesen egy vállalatnak adja tovább hasonló konstrukcióban, mint aminek mentén például az ALTEO is belevágott a kecskeméti napelem parkjának fejlesztésébe.
Win-win helyzet
Ami a konstrukcióban igazán előre mutató, hogy az összes érintett számára értéket termel. Lássuk először a kisbefektetők oldalát: a három évre garantált 6,5 százalék jelentősen magasabb megtérülés, mint az átlagos brit bankbetétekkel elérhető 2,5-2,7 százalékos hozam. Ráadásul mivel három évre szólnak a mini-kötvények, még belátható időn belül a pénzéhez jut az érdeklődő. Vonzó eleme a konstrukciónak az is, hogy a kifizetés negyedévente történik, folyamatos bevételt biztosítva a kötvény tulajdonosának. A financiális megtérülés mellett ráadásul a zöld technológiák iránt fogékony emberek azzal a boldogító tudattal fekhetnek le esténként, hogy a környezetért is tettek valamit.
A befektetőnek elsősorban az olcsó forrás miatt éri meg a befektetési forma elindítása – egy viszonylag elfogadható kamatteherrel járó, de energetikai léptékekben roppant hamar kipörgő „hitelhez” jut, amiből ráadásul olyan projekteket finanszíroz, amelyek 20-25 évig garantáltan bevételt termelnek a számára különösebb fenntartási költségek nélkül. Az állam számára a konstrukció garantálja, hogy az energiastratégiájában meghatározott paraméterek mellett, állami források bevonása nélkül elérhetővé válik a 2020-ra kitűzött megújuló-energetikai részarány elérése. A brit célkitűzés 2020-ra egyébként 20 gigawattnyi fotovoltaikus kapacitás kiépítése, amiből jelenleg alig 2 gigawatt üzemel.
Biztos van valahol egy csapda is!
Igazából nem is csapda, inkább csak egy furcsaság, amely az eredeti üzleti elképzelésből fakadhat: a rövid futamidő. Ha egy jó megtérülésű, stabilan bevételt termelő beruházást kötvénykibocsátásból finanszíroz meg egy vállalat, akkor a közgazdasági racionalitás azt diktálná, hogy minél inkább elnyújtsa a kötvény visszafizetésének kifutási idejét. Ennek tükrében a hároméves futamidő elég rövid. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy a mini-kötvények kibocsátásával a vállalat elsősorban társfinanszírozni kívánja a projektjeit. Ezt támasztja alá, hogy az eddig összegyűlt 5,3 millió font (mintegy 3,65 milliárd forint) elég kevés projekt teljes finanszírozására lenne elég. Persze bármikor újra lehet indítani a kötvényprogramot, de akkor is…
Szintén a kiegészítő projektfinanszírozás feltevést erősíti a rövid futamidőből általában fakadó refinanszírozási kockázat. Viszont kicsit jobban belegondolva emiatt sem kell feltétlenül leírni a kezdeményezést: egyrészt egy jelentős track recorddal rendelkező vállalatról beszélünk, amelyik már egy széles erőművi portfólióval rendelkezik; másrészt a kötvényekből befolyó pénzből kézzelfogható berendezések, termelő erőművek születnek, amelyek folyamatos bevételtermelése ezt a kockázatot minimalizálja. Ráadásul bármilyen visszafizetési nehézség esetén ezek a berendezések értékesíthetőek a kötvényesek kifizetésére.
A kezdeményezés tehát alapvetően előremutató, a nagy kérdés az, hogy vajon itthon lenne-e érdeklődés egy ilyen termékre, illetve, hogy a pénzügyi felügyelet engedélyezné-e. Igény alighanem minden érintett oldaláról lenne rá.
