A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: nol.hu

Ha Paks II. valóban „csupán” 3000 milliárd forintért épül fel, ötven éven át 85 százalékos hatásfokkal üzemel, és a mai szabad piaci áramár dupláját számlázza ki az állami nagykereskedőnek, még akkor sem fog soha megtérülni. Az energiapiaci szakmai műhelyek (a kormányközeliek is) egybehangzóan ezt állítják. A Roszatom vezetője nem cáfolta a 6000 milliárd forintos költséget

Ukrajna épp e napokban demonstrálja, milyen az, ha valaki nem az erőegyensúly pozíciójából köt üzletet Oroszországgal. Ott ma állami pénzbőség van, ami (a történelem során rutinszerűen ismétlődve) az önbizalom megerősödésével és a birodalmi vágyak fellángolásával jár. Putyin elnök nem is titkolja, hogy gazdasági és politikai eszközökkel új konglomerátumot építene a végelgyengülésben elhunyt Szovjetunió romjain. Egyre kevésbé mondhatjuk, hogy mindehhez nincs közünk. A keleti szomszéd Ukrajna úgy üzletel, hogy az európai álmot, a Nyugathoz tartozás halvány, távoli reményét áldozza föl az olcsó gázért és némi pénzért.

Az Orbán-kormány a jelek szerint sokkal gyengébb alkupozícióban van: mi egy atomerőművet „kapunk” azért, hogy a mostanában éppen csak poroszkáló nyugati gyorsról visszaüljünk a keleti zónázóra, és a kedvezmény esetünkben csupán annyi, hogy a piaci áron finanszírozott, illetve felépülő létesítményt az oroszok hajlandók meghitelezni. E pillanatban nem világos, hogy a jelenleg is zajló, de nem nyilvános alku keretében pusztán bizonyos politikai feltételek teljesítését vagy tulajdonjogot is kérnek-e biztosítékul. Az viszont bizonyos, hogy csak az étlap második tétele opcionális. Nyakig eladósodva, tripla bóvli besorolással a beruházási hitel is komoly fegyvertény – lenne, ha szükségünk volna új atomerőműre. Csakhogy a prognózisok szerint a magyar áramigény még évtizedekig a jelenlegi szinten marad, és a belátható jövőben a fosszilis alapú áram lényegesen olcsóbb lesz, a zöldenergiával termelt pedig tartósan és tendenciaszerűen kevesebbe kerül majd, mint amennyiért az új reaktorblokkok elő tudnák állítani.

Ha Paks II. valóban „csupán” 3000 milliárd forintért épül fel, ötven éven át 85 százalékos hatásfokkal üzemel, és a mai szabad piaci áramár dupláját számlázza ki az állami nagykereskedőnek, még akkor sem fog soha megtérülni. Az energiapiaci szakmai műhelyek (a kormányközeliek is) egybehangzóan ezt állítják.

Az Orbán-kormány az oroszokkal sebtében és fű alatt leszervezett biznisszel nagyon sokat ad, és szinte semmit sem kap: az orosz energiaiparnak (a Putyin-rendszernek) való energetikai kiszolgáltatottságunk egészen szélsőséges, 80 százalék fölötti lesz, az államadósság sosem látott magasságba, a GDP 90 százaléka fölé kúszik, és legalább kétgenerációnyi időtartamra hozzá leszünk kötve a legdrágább, legnagyobb környezeti kockázatú és legkisebb munkahely-teremtési, illetve gazdaságélénkítési potenciálú energiatermelési rendszerhez.

Egyetlen, a várható korrupciós hasznot tekintve gigantikus üzlet kedvéért egyszerre dobjuk oda a gazdasági szabadságharcot, a rezsicsökkentést meg a békemenet molinóját. Ha valakinek Magyarország újragyarmatosítása lenne a szándéka, ennél álnokabb tervet akkor sem tudna kiagyalni: úgy leszünk gyarmat, úgy adjuk el magunkat hosszú évtizedekre, hogy még a fölvásárlásunk számláját is magunk álljuk.

A Roszatom vezetője nem cáfolta a 6000 milliárd forintos költséget

A Népszabadság információi szerint kormánykörökben is zavart okozott Lázár János miniszterelnökségi államtitkár minapi bejelentése arról, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az oroszokkal a tervezett paksi bővítési beruházásról.

A nyilatkozat ellentmond az eddigi hivatalos kormányálláspontnak, amelyben nemzetközi tender kiírásáról, 4-6 potenciális indulóról és az MVM központi szerepéről volt szó – ebbe a képbe sem Lázár személye, sem az általa elmondottak nem illenek bele. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban a parlamentben az LMP-s Szél Bernadett kérdésére válaszolva azt mondta: nem kér új hozzájárulást a paksi bővítés megkezdéséhez a parlamenttől, mert számára a 2009-es (valójában csak az előkészületek megkezdéséről szóló) országgyűlési döntés elegendő felhatalmazást ad. Részletek >>>


A paksi bővítésről 2013 elején egy felkérésre megvizsgáltuk a paksi bővítés lehetőségeit, és a következő megállapításokra jutottunk.

1. A Duna alacsony vízállásakor nem elhagyangolható a kockázata, hogy a régi és az új blokkok egyidejű hűtéséhez nem lesz elegendő víz a mederben; az éghajlat változása abba az irányba hat, hogy a kisvízi hozam egyébként is csökken a jövőben. Tehát csak olyan megoldás engedélyezhető, ahol a hűtést hűtőtoronnyal oldják meg. Ilyen pl. a Mohi Erőmű Szlovákiában. Természetesen ez a probléma csak 2030 és 2037 között áll fenn, amikor a terv szerint mindkét erőmű egyszerre működik majd, Paks I-ből pedig közben fokozatosan lépnek ki a régi blokkok.

2. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az erőmű ára a tervezettnél kb. kétszer nagyobbra fog nőni az építkezés alatt, továbbá az építkezés időtartama is meghosszabodik a tervezetthez képest nagyjából 50%-al. Ezek főként a finnországi Okiluoto erőmű építéséből levont tapasztalatok. Ellene vethető, hogy nálunk vélhetően a Roszatom fog építeni, de a szabályozási környezet a nyugati standardnak felel meg, azaz ugyanolyan, mint Finnországban; tehát 2030 helyett 2035 körül várható a befejezés 2015-17-es kezdést tételezve fel, ami egyébként nem valószínű. A tervezett 3 ezer milliárd forinthoz képest 5-6 ezer milliárd forint lehet az összes költség.

3. A hagyományos megtérülési függvények ki sem számolják a megtérülési időt, annyira hosszú, ha a 2. pontnál vett reális adatokkal futunk neki a számításnak.

4. A fűtőelem-ellátással hosszú távon komoly ellátási nehézségek adódhatnak, amennyiben a pesszimista adatokat vesszük figyelembe uránkészletek tekintetében. A pesszimista adatok elfogadására vezet számos nemzetközi példa, olyan országok esetében, ahol már kimerültek a bányák. Még a kimerülés előtt voltak magas készletet jelző és alacsony készletet jelző becslések is. Minden esetben az alacsony készletre utaló becslések váltak igazzá. A Földön fellelhető uránkészletek jó minőségű (magas uránkoncentrációjú) hányada kicsi, csak néhány évtizedig elegendő. A kis uránkoncentrációt tartalmazó kőzetek mennyisége nagyobb, de ebből az urán kinyerése annyi többletbefektetést igényel, hogy az ár jelentősen megnőhet, illetve a folyamat a nettó energiatartalom rovására válik. Léteznek olyan új technológiák, amelyek 1) jobban felhasználják a meglévő fűtőelemek energiatartalmát (3. ciklusú erőművek); az oroszok által építendő technológia már részben ilyen, de pontos adatokat csak a típus megnevezésekor lehet tudni (saját tipp: VVER-1000/491); 2) szaporítják a fűtőanyagot, magreakciók segítségével pl. átalakítják a reaktorban szintén bent lévő urán-238-at plutóniummá, ami már egy másik erőműbe rakva hasadóanyagként működik, vagy tórium-232-t alakítanak át urán-233-á. Azonban a 2) egyelőre még messze áll a kereskedelmi alkalmazástól, és egyelőre nem lehet rá alapozni. Összességében a bővítést csak biztos üzemanyagbeszerzési forrás és megfelelő hűtés esetén lehet javasolni, de a beruházás költsége még a jogosultságot is megkérdőjelezi – írta Hetesi Zsolt fizikus.

Kapcsolódó anyagok:

Orbán behívta az oroszokat – újra gyarmat leszünk?

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás