Reklám-fogyasztás-hulladék. Ez a zöld körökben már jelmondattá vált hármasság a HuMuSz egyik fő üzenete. A reklámok fogyasztást generálnak, ami még több hulladékhoz vezet. Idén sajnos több évnyi megtorpanás után ismét nőtt a hazai reklámfogyasztás.
Többet költöttünk reklámra
A Magyar Reklámszövetség márciusban publikálta az előző év reklámköltésének adatait, és ami nekik öröm, az zöld körökben inkább bánat. Lássuk először a számokat.
A hazai reklámra fordított összegek a 2008-as válság hatására folyamatosan zsugorodtak. 2009 óta egészen az elmúlt esztendőig csökkent a reklámokra fordított keret, ám ez a számunkra pozitív folyamat 2013-ban megtört, és öt év után ismét nőtt a reklámköltés mértéke. 2013-ban összesen 175,4 milliárd forintot költött el az ország reklámokra. Lényegesen nőtt a rádiós, és nem meglepő módon az internetes hirdetésekre fordított összeg, de bővült a közterületi reklámok bevétele is. Ezzel szemben zsugorodott a televíziós, és nyomtatott sajtóban elköltött reklámforintok mennyisége. Az ajándékozás és direkt marketing részaránya is csökkent, de még mindig jelentős tételt jelent.
A teljes hirdetési tortából 25,9% a televízióé, 22,2% az interneté, 20,3% a nyomtatott sajtóé, 16,4% az ajándék, direkt marketingé, és 8,2%, valamint 5,0% a kültéri hirdetéseké és a rádióé. A felmérés nem fedi le a teljes reklámpiacot, így vélhetően a valós szám nagyobb a felmérésben szereplő 175 milliárd forintnál. A hazai reklámipariban jelenleg 13 ezer fő dolgozik a felmérés szerint, összehasonlításképpen a környezetvédő civil szféra munkavállalóinak száma kevéssel haladja meg a 100 főt. (az adatok forrása az 1001reklamajandek.hu)
És a hatások
Az hogy a reklámok miképpen hatnak a fogyasztásra, zöld körökben aligha kell bemutatni. Sokat elmond, hogy a Magyar Reklámszövetség számításai szerint 10 forint reklámköltés 47 forinttal növeli a GDP-t, lefordítva, ennyivel növeli meg a fogyasztást. A Reklámszövetség tájékoztatójában a reklám gazdasági hatásai között szerepel: ”a fogyasztás mértékének növelése” és „a reklám társadalmi hatásai”.
Érdemes ez utóbbinál megállni egy pillanatra. Hiba lenne önmagában a reklámokat okolni a fogyasztó szemlélet terjedésért, de az kétségtelen, hogy a fogyasztói társadalom megteremtésében kiemelkedő szerep jut a reklámoknak. Persze léteznek pozitív reklámok is legyen szó egy kulturális rendezvény, egy hangverseny reklámjáról, de a többség nyilvánvalóan a fogyasztást ösztönzi.
Tudományos kutatások sora mutatta ki a reklámok fogyasztást ösztönző hatását. Néhány hónapja egy amerikai kutatás ismertette, hogy a gyorséttermekben adott ajándékok miképpen ösztönzik a fogyasztást, míg egy másik a televíziós gyorsétel reklámok, és az fiatalkori elhízás között találtak összefüggést. De ez csak a jéghegy csúcsának is egy picinyke része.
Az közismert, hogy a túlfogyasztásnak biológiai-pszichológiai háttere (is) van. A természetben az élőlények alapvetően a hiánygazdaságra vannak berendezkedve, éppen ezért is jellemző rájuk a felhalmozás. A mai civilizációban azonban túlkínálat van, miközben megmaradt az a viselkedési forma, amely a felhalmozásra és azonnali fogyasztásra ösztönöz, hiszen a hiánygazdaságban ez biztosította a túlélést.
A biológiai szükség mellett a reklámok, és a fogyasztás sokszor lelki eredetű is. Nem (csak) a konkrét terméket népszerűsíti, hanem egy álomvilágot is. Nem véletlen, hogy a reklámok elsősorban életérzést (boldog család, sikeres üzletember, stb.) adnak el, és csak másodlagosan terméket, vagy szolgáltatást. A reklámok, tehát termékekké és fogyasztássá alakítják az emberi vágyakat, és ennek elkerülhetetlen következménye a környezeti erőforrások használata. A hazai reklámpiac bővülése tehát környezeti szempontból nem öröm, annyi előnyünk azonban még van, hogy a világátlaghoz képest idehaza még igencsak lemaradt a növekedésben a reklámpiac.
