Eleven példányok és múzeumban őrzött maradványok alapján rekonstruálták az oroszlán genetikai “családfáját”, aminek alapján a kutatók szerint a modern nagymacska legutóbbi közvetlen elődje 124 ezer évvel ezelőtt élhetett.
Az is kiderült, hogy a ma élő oroszlánok két fő csoportba tartoznak, az egyik a kelet- és dél-afrikai típus, a másik az elsőnél sokkal veszélyeztetettebb közép- és nyugat-afrikai, valamint az indiai oroszlán. A BMC Evolutionary Biology legutóbbi számában ismertetett kutatást nehezítette, hogy a trópusokon sokkal kevesebb csontlelet marad meg, másrészt az ember egész oroszlánpopulációkat irtott ki az elmúlt évszázadban.
Ross Barnett, a Durham Egyetem biológusa által vezetett kutatás a DNS-térképezés módszerével jutott közelebb az eredményhez s ennek során még a kihalt berber és iráni oroszlánok múzeumi maradványait is elemezte. Ezek alapján kiderült, hogy az oroszlán Dél-Kelet Afrikában jelent meg 124 ezer évvel ezelőtt, s a trópusi esőerdők terjedésével kezdett elkülönülni különféle alfajokra.
A nyugaton és északon élő oroszlánok élettere elszakadt a délen és keleten élőkétől, majd amikor 51 ezer éve a szárazodással a Szahara elkezdett növekedni, a nyugati és északi csoport is elszigetelődött egymástól.
Az első oroszlánok 21 ezer éve hagyhatták el Afrikát észak felé és jutottak el Indiáig. Jóval később, mindössze 5 ezer éve indult el egy másik – azóta kipusztított – csoport, amelyik Iránt és a Közel-Keletet népesítette be. Kimondható, hogy a ma Nyugat- és Közép Afrikában élő, fennmaradásukban veszélyeztetettebb oroszlánok sokkal közelebbi rokonai a mintegy 400 Indiában élő példánynak, mint a kelet-, vagy dél-afrikai oroszlánoknak. Különösen a kihalt berber oroszlán hasonlított az indiai rokonra – állítja a brit kutatás.
