Hajléktalanok toborzása a veszélyes likvidátori feladatokra, a japán maffia szerepe a radioaktív hulladék kezelése és az erőmű körüli munkák során; a sérült reaktorok hűtésére használt, erősen szennyezett víz tárolási és szivárgási problémái – már e néhány, a világsajtó által felkapott botrányból is sejthető, hogy a fukusimai katasztrófa kezelése korántsem problémamentes.
Néhány héten belül emlékezhetünk meg a két legnagyobb atomkatasztrófa évfordulójáról. Három éve március 11-én kezdődött a fukusimai tragédia, amely negyedszázaddal Csernobil után nemcsak a biztonságos atomba vetett hitet ingatta meg, de bizonyíthatta volna, hogy a világ egyik leggazdagabb, kockázati kultúráját és technológiai fejlettségét tekintve egyaránt szuperhatalma, ráadásul demokratikus berendezkedésű országa kiküszöböli a válságkezelés azon „anomáliáit”, amelyeket a nyolcvanas évek Szovjetuniójában a politikai-gazdasági-társadalmi viszonyok vagy a nemzetközi helyzet számlájára lehetett írni. Leegyszerűsítve, joggal várhattuk el, hogy a kezdeti káosz után a transzparencia, szervezettség, szolidaritás és demokratikus ellenőrzés jegyében folyjék a katasztrófa évtizedekre húzódó kezelése, az erre a célra létrehozott nemzetközi szervezetek éber és jótékony felügyeletével. Az elmúlt 3 év tapasztalataiból azonban nehéz lenne megnyugtató következtetéseket levonni.
Hajléktalanok toborzása a veszélyes likvidátori feladatokra, a japán maffia szerepe a radioaktív hulladék kezelése és az erőmű körüli munkák során; a sérült reaktorok hűtésére használt, erősen szennyezett víz tárolási és szivárgási problémái – már e néhány, a világsajtó által felkapott botrányból is sejthető, hogy a fukusimai katasztrófa kezelése korántsem problémamentes. A nemzetközi nukleáris eseményskálán (INES) a legmagasabb, 7-es besorolású baleset lezártnak sem tekinthető, mert bár a helyzet nagyjából stabilizálódott a 3 leolvadt reaktorban, és a cunami idején nem üzemelő negyediknél, ahol a fűtőelemek pihentetőmedencéjével adódtak gondok – de rövid és hosszú távú kezelésének számos pontját homály fedi.
Napi 300 tonna szennyezett tengervíz
A máig felhalmozott technikai tudásunk ellenére az elképesztő kockázatokkal társuló problémák megoldása, sőt feltérképezése is az ismeretlenbe vezet. Egyelőre csak találgatni lehet, hogyan, milyen eszközökkel juthatunk majd a reaktorok belsejébe; hogy mit lehet majd kezdeni a több ezer fokon megolvadt radioaktív üzemanyaggal, a coriummal; de ennél banálisabbnak tűnő dilemmákra sincs válasz. Mi lesz pl. a vízzel? A vízkérdés múlt nyáron került először reflektorfénybe; ekkor hozta nyilvánosságra az erőművet kezelő, és információit rendszeresen elhallgató vagy kozmetikázó TEPCO, hogy a baleset óta napi mintegy 300 tonna szennyezett talajvíz jut a tengerbe. A fűtőelemek hűtésére használt és az erőmű sérült épületszerkezetén keresztül a talajba szivárgó radioaktív folyadék keveredik a talajvízzel, amelyről a vállalat tavaly nyár óta azt is tudja, hogy jóval szennyezettebb, mint gondoltuk. Jó két éven át ugyanis az alacsony tűréshatárral rendelkező műszerek rossz adatokat mutattak, amit a diszkrécióra hajlamos cégvezetés csak idén árult el- írta az atlatszo.hu.
Folytatás >>>
