A rovat kizárólagos támogatója

Úgy gondolom, ha a korábbi nemzetgazdasági együttműködés révén az egyetlen nemzeti hatáskörben levő nagy vízgyűjtő vízminőségével egyértelmű környezetvédelmi eredményeket érünk el, a semmittevés nem lehet alternatíva, hanem ezt az előnyt ki kell bontani minden ágazatra. 2-3 évente kb. 160 millió ivóvíz minőségű vizet akkor engedünk a semmibe, amikor hasznosítására semmi lehetőség nincs. 1 ha ültetvény intenzív öntözéséhez 1500 m3 kell. Ez gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés. Közvetlenül a parti sávba, a mély fekvésű lápos területekre, olcsó telkekre építkező Balatonfenyvesi érdekek nem határozhatják meg egy egész vízgyűjtő vízgazdálkodását.

A fejlett ókori társadalmak megélhetésének a víz volt a középpontjában. Nabateusok, Mezopotámia, Egyiptom és Róma társadalmai nem létezhettek volna az ország által tudatosan megépített csodálatos vízi létesítmények nélkül. Ókori, ma is irigyelt mérnöki alkotásként ott még mindig forognak a hatalmas vízikerekek, és ma is működik számos csatorna.  Somogyországban nincs vízikerék, nem működik öntözőcsatorna, a korábban megépített vezetékek tönkrementek, vagy csak csordogál belőlük a víz, és termelésben csak kis szigeten működik jól az öntözési kultúra. Érdemes-e az öntözés szempontjából az okokat megvizsgálni? Ezt kísérelte meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Somogy Megyei Mérnöki Kamara által is támogatott Balatoni Öntözés című konferencia.  Az 1990 előtt létesített, akkor jól működő Balatonfőkajár, Balatonvilágos, Siófok, Rádpuszta öntözőtelepek mintája ellenére a tóból való vízkivétel lopakodó módon tabu témává vált. Ezért a számos balatoni tanulmány is csak nagyon óvatosan foglalkozott a tó felszíni vízkészletének öntözési célú hasznosítási lehetőségeivel.

Sokan elfeledkeznek ma már arról, hogy nem kevés Somogy megyei áldozatvállalással lett a Balaton vízminősége ivóvíz minőségű. Lemondtak a termelők az intenzív állattartás lehetőségéről, és számosan a támogatásokból profitáló környezetkímélő gazdálkodást választották. A törvényi korlátozások életbe lépésével ez azt jelentette, hogy egy jelentős hozzáadott érték megszerzéséről is lemondtak. Ez a hozzáadott érték a tó vízminőségében azonban tartósan újra megjelent, és a jövő kérdése, hogy miképp lehet ezt a kivételes természeti adottságot a tó mellett élők javára jobban hasznosítani.

Európa legnagyobb természetes édesvízi ivóvíztározóját (kb. 2000 millió m³) és vízgyűjtőjét azonban az éghajlatváltozás nem hagyta látható nyomok nélkül. A meteorológia adatok szerint az éves ciklusok helyett több éves csapadék ciklusok következtek be, tehát nem minden évben lesz a Sión leengedhető felesleges víz a vízgyűjtőn.  A Sió zsilipen való tavaszi vízleeresztés minden esetben a nemzeti vagyon elvesztését jelenti, mert ez a víz akkor, és úgy ma sehogy sem hasznosítható. Csapadékos években a berkekben üzemelő szivattyútelepek kárelhárítási költsége szintén értelmezhető egyoldalú pénzkidobásnak, mert a ráfordításuk mérhető módon egyik ágazatban sem térül meg. A Kis-Balaton tározó megépülésével megnőtt a tó együttes párolgási vesztesége, amit már a lefolyási viszonyok megváltozásával együtt a tó vízháztartási mérlegét jelentősen befolyásolja. Ezért a lehetséges vízhasználatok újratervezésére van szükség, és jogosan felvethető a vízgyűjtő gazdálkodás keretében egyközpontú, sokkal szigorúbb, és on line működő vízhasznosítás iránti igény is. Erre azért is van szükség, mert a vízügyi ágazat nem rendelkezik a legnagyobb befogadókon a befolyást mérő állomásokkal a déli parton, ez így nem elegendő a dinamikus vízkormányzáshoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagyszámú öntözés a minimális vízmennyiséget felhasználó parti zöldövezeti öntözéseket takar.  Mindössze 4 db mezőgazdasági vízjogi öntözési engedély van 2845 ha teljes területtel, amelyből igazán 2 db gyümölcsös öntözés működik Balatonvilágoson és Siófokon. Ezek vízfelhasználása nem éri el 300 ezer m³. Egyértelműen látszik, hogy ma a tényleges mezőgazdasági célú vízhasználat még az engedélyezettnek is töredéke. A meglévő tározó terek részbeni öntözési használata majd hozzájárulhat a költségek csökkentéséhez.

Tehát a Balaton öntözési célra kockázat nélkül felhasználható felszíni vízkészlet a termelők rendelkezésre állhatna, és semmilyen veszéllyel nem jár a tó vízgazdálkodására, ha ezt alaposan újra gondoljuk.  Időközben a víztakarékos öntözési technológiák olyan annyira robbanásszerűen elterjedtek a világon, hogy intenzív gyümölcsös nem is képzelhető el nélkülük. Várható, hogy a borvidékek, szőlő területek olcsó vízből való öntözésére is szükség lesz. A szántóföldi növénytermesztéshez képest az öntözött kultúrákkal a hozzáadott érték 5-10 szeresére nő, ehhez azonban minimum folyamatos vízsugár és energia kell. A természeti erőforrások kihasználása nem nélkülözheti a kiépített infrastruktúrát, ami egy korszerű öntözőrendszernél tározókat, utakat, vízelvezetést, elektromos energiát, feldolgozói hátteret és termelői együttműködést feltételez. Az öntözés mérnöki tervezésének azonban illeszkednie kell a tó vízgazdálkodásához. Rendelkezünk még a jó termőfölddel, amit gazdaságossá tehet a balatoni klíma.

A Balatoni ivóvíz árában a környezetvédelmi költségek megjelentek. Pazarlás minden szempontból ezzel a vízzel parkterületeket öntözni, viszont reális lehetőség a többcélú öntöző vízhálózat megépítése a parti sávban, amely új zöld életminőséget hozhat létre. A reális öntözési igény azonban nem haladja meg a Balaton és Kis-Balaton egy napi párolgását, ami 4-6 millió köbméter. Öntözésre a Balatonból kivett, 1 milliméter mélységű vízkészlettel mit lehet kezdeni?

6 millió köbméter betárolt vízkészlettel 3000 hektáron a jelenleg legkorszerűbb szántóföldi öntözést lehetne megvalósítani vetőmag, zöldség termesztéssel, 4000 hektár gyümölcsösben lehetne extra minőségű gyümölcsöt előállítani, és 6000 ha szőlő területen lehet stabilizálni a termést és minőséget. Somogyország elemi érdeke, hogy a lakosság jólétének, életminőségének megóvása érdekében természeti erőforrásait fenntartható módon hasznosítsa.Lehetőség, hogy az alapoktól a közeljövőben újra fel lehet építeni a balatoni tiszta vízre alapozott öntözési kultúrát, a termék imaget és a piacot. A tervezés során biztosítani lehet a hosszú távú biztonságos működés lehetőségét és fenntarthatóságot. Ehhez szükséges természeti, közgazdasági alapfeltételek adottak, központi támogatásra van szükség.
Ne engedjük, hogy a jövő elfolyjon a kezünkből.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás