A rovat kizárólagos támogatója

Égő narancsszínű farok, okkerszínű oldalszakáll – ezek a fő ismertetőjelei a brazil esőerdőben nemrég felfedezett majomfajnak. A hosszú és puha szőrű titik kisebb családokban élnek, monogám kapcsolatban utódaikkal. A kis majmok általában úgy ülnek vagy alszanak, hogy összefonják a farkaikat.

A titik, azaz kabóca majmok új fajáról először a Papéis Avulsos de Zoologia szaklapban számoltak be a kutatók. A legújabb felfedezettekre véletlenül bukkantak egy expedíció során, mivel a majmok elsősorban a fák tetején élnek. A hosszú és puha szőrű titik kisebb családokban élnek, monogám kapcsolatban utódaikkal.

2011-ben Julio César Dalponte figyelt fel először a titi majmokra hasonlító különös állatokra a Roosevelt folyó keleti partjainál tett expedícióján. Az általa megfigyelt majmok színezetükben eltértek a korábban megismert fajoktól. A bejelentés után több kutató is visszatért a dzsungelbe, hogy megismerjék a különös kinézetű majmok szokásait és annyi információt gyűjtsenek össze, amely lehetővé teszi, hogy bizonyíthatóan egy új fajról lehessen beszélni. Munkájukat a Conservation Leadership Programme támogatta. A majomfajnak végül a miltoni kabócamajom, vagy másképp miltoni titi nevet adták, amellyel Brazília egy híres emlőskutatója, Dr. Milton Thiago de Mello előtt tisztelegtek.

A miltoni titi a kutatások szerint csupán egy aprócska területen él az Amazonas folyó déli részén és ideje legnagyobb részét a fák tetején tölti, ahol gyümölcsökkel táplálkozik. Mint közeli rokonai, a miltoni titi is csak szoros családtagjaival alkot csoportot. Mivel minden majomcsaládnak külön területe van, így a többieket hangos lármázással tartják távol. Kora reggel és az esős szezonban a leghangosabbak.

Mivel a majmok nem tudnak sem úszni, sem hegyet mászni, így fordulhat elő, hogy a hegyekkel és folyókkal szabdalt térség csak egy aprócska részén találhatók. Az élőhelyüknek egyelőre csupán a negyede védett és ezen, gyorsan változtatni kell, mivel ebben a régióban sajnos rendre irtják az erdőket, de az erdőtüzek is gyakoriak. Ugyancsak veszélyezteti élőhelyüket a brazil kormány által támogatott jó néhány, az Amazonast megszabdaló vízerőmű, illetve egy kiterjedt útrendszer terve is a térségben.

„Nem mondhatni, hogy nem vagyunk nagyon izgatottak, a brazil őserdőben mindig akadhat a kutató valami újra. Ez is mutatja, hogy milyen fantasztikus esőerdő az Amazonas” – mondja Felipe Ennes Silva, aki az adatokat gyűjtötte össze az új fajhoz.

Szerencse nem is az új fajok felfedezéséhez kell, hanem legfőképpen ezek megtartásához, mivel az esőerdőt soha nem látott mértékben pusztítják és megmentéséhez nemcsak a környezetvédők összefogására, hanem a kormányzat és más civil szféra komoly lépéseire és munkájára is igazán szükség van. Az esőerdő nélkül ugyanis nemcsak számtalan már felfedezett és még ismeretlen fajnak veszne nyoma, de a bolygó tüdeje is odalenne, ami végképp végzetes lenne a Föld számára.

Itt talál további információt angol nyelven.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás