Gördül a kishantosi lavina, az állam sorra veszíti el a nyakába zúduló pereket. Mára már három jogerős – az államot és képviselőit elmarasztaló – ítélet is született. Kettő kimondta, hogy az állam tisztviselői megsértették a kishantosiak jó hírnévhez való jogát. Ezen kívül további érdemi – a földpályázatok jogosságát vitató – eljárások is zajlanak, melyek közül az elsőben Kishantos épp a minap győzött. Közben azonban ezerrel dübörögnek a kézi vezérlésű földpályázatok. Tollasodnak a kiválasztott bérlők. Maradt-e remény? Ángyán Józseffel, az FM korábban lemondott államtitkárával Buják Attila beszélgetett.
– Ott folytatjuk, ahol múlt nyáron abbahagytuk. Az állami földek bérbeadása ezerrel dübörög. Meddig jutottak?
– Tavaly a hatodik földügyi jelentésemet tettem közzé a „Kié legyen a föld?” című honlapon, melyben az addigi történetet vizsgáltam. De szeretnék még egy összegző elemzést is készíteni arról, hogy hogyan semmizte ki az állam – történelmünk során immár sokadszor – a magyar parasztságot,a helyi közösségeket.
– Az új évezred kormányai a nagybirtok mellett tették volna le a voksot?
– Úgy tűnik ez történt, és ha kizárólag a tőkebefektetői szempontok dominálnak, ha csupán az a tét, miként maximalizálható a befektetői profit, akkor valóban nekik van igazuk, így kellett tenniük.
– Miért? Hát nem ez számít?
– Nem feltétlenül. Nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel, hogy Magyarország számára is csak olyan gazdálkodás hozhat sikert, amely úgy állít elő értékes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben épségben megőrzi a környezetet, a tájat és benne az embert, közösségeit, kultúráját. Ezen túl a város számára is élelmezési és élelmiszer-biztonságot kell nyújtania.Munkát, tisztes jövedelmet és megélhetést kell biztosítania.
– És erre ön szerint az iparszerű, monokultúrás mezőgazdaság képtelen?
– Erre csak az Európában általánosan elterjedt és saját hagyományainknak megfelelő, családi gazdaságokra és szövetkezeteikre épülő gazdálkodási rendszer képes.
– De ez, mint mondják,kevésbé hatékony, versenyképtelen „skanzen-mezőgazdaságot” eredményez?
– Ha így volna, akkor az európai családi gazdasági és szövetkezeti modellre épülő mezőgazdaság nem is létezne. A nagybirtok egyedül a tőkemegtérülés szempontjából és csakis azért hatékony, mert megtakarítja a munkaerő árát (a foglalkoztatást oldja meg az állam a közös kasszából!), egyúttal elpusztítja a természeti értékeket, tönkreteszi a helyi társadalmat. Az erkölcstelen ebben az, hogy miközben a tőkebefektetés hasznát a befektető szedi be, a népesség eltartásának, az egészségromlásának és a pusztuló természeti környezet helyreállításának gondja a közjót szolgálni hivatott államot terheli.
– A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ sorra nyeri az állam ellen indított pereket. A földeket azonban a benyomuló bérlők gondosan lepermetezték, a biogazdálkodás feltételeit ezzel megsemmisítették.
– Azért Kishantos nem adja meg magát. Az év elején két jogerős ítélet született. Januárban Budai Gyula volt VM államtitkárt, májusban az FM vezetését és Bitay Márton földügyi államtitkárt marasztalták el, mert olyan valótlanságokat állítottak, amelyek alapján Kishantos fölpályázatát elutasíthatták. A harmadik, nemrég született jogerős ítélet kimondta, hogy az állam törvénytelenül járt el. Az egyik nyertes nem is pályázhatott volna, mert sosem végzett mezőgazdasági tevékenységet. A minisztérium ennek ellenére gond nélkül szerződött vele. Ha egy civilizált államban történik mindez, ha bizonyított, bíróság által kimondott hazugságon kapják az állam tisztségviselőit, akik a törvényt figyelmen kívül hagyva kötnek bérleti szerződést, ott nemcsak az államtitkárnak, de miniszterének is le kellene mondania. A miniszterelnök felelőssége is felmerül.
Kishantoson elszállt a jog
– Józan ésszel fel nem fogható, hogy mi értelme volt az egésznek, a hatalom erejének bizonyításán kívül? Ausztriában például a földterület húsz százalékán folyik ökogazdálkodás. Csehországban az arány tizenegy. Magyarországon három százalék.
– Barbár és értelmetlen rombolás volt. Része annak a feudális birtokadományozásnak, amely egyfajta hűbéri rendszert szeretne kiépíteni, Csák Máték földjévé téve az országot.
– Ma már mindenki tudja, hogy a föld értékes (nagyon értékes) árucikk. Akkor is jelentős a hozadéka, ha az ember a föld közelébe se megy.
– Igen, mert az unió agrárpolitikája a földhasználót támogatja, akár tulajdonosa akár bérlője a földnek. Akinek tehát az állam földet ad bérbe, azonnal jelentős forráshoz jut. Mészáros Lőrinc Felcsút polgármestere például több mint 1.300 hektár állami földbérlethez jutva azonnal 100 millió forint évi támogatásra tett szert.
– Magyarul az csak látszat, hogy nem érdemes földet vennünk vagy bérelnünk, mert azzal csak a baj van, sokat dolgozhatunk, bíbelődhetünk?
– Dolgozhatunk, bíbelődhetünk is, de ebben a spekuláns rendszerben e nélkül is rengeteget kereshetünk.
– Kishantos földje is így esett a szórásba?
– Kishantos ökológiai mintagazdaságának földjét nyolc egységre darabolták, s bár Hantos is újra pályázott a földre, egyetlen hektárt sem kapott. Nyert ellenben egy rongykereskedő, egy salgótarjáni építési vállalkozó. Ez utóbbi „vándorcég”. Több helyen bejelentkezett, s az adott területen azonnal nyerhetett. Most épp erről a „salgótarjáni” szerződésről mondta ki a bíróság a semmisséget. De szintén Hantoson diadalmaskodott egy háromezer hektáros nagygazda is, aki – miután gazdasága mérete miatt ő maga nem pályázhatott – a menye révén jutott állami földhöz, amelyet majd az após cége művel.
– Efféle furcsaságok másutt is vannak. Szolnokon lakik például valaki, akinek kapuvári cége birtokolja a lepsényi földeket.
– Az ügyvéd urat, a „Szolnok-Kapuvár-Lepsény háromszög” megalkotóját Nyerges Zsoltnak hívják.
– A kishantosi ügyről mondják, hogy önnek szóló, személyre szabott üzenet.
– Ez sokkal több annál: támadás az ökológiai mezőgazdálkodás, a gazdálkodó családok, a helyi gazdaság és társadalom ellen, hiszen – miután több generáció kimaradt a normális, családi alapú gazdálkodásból – épp az ilyen központokban, mintagazdaságokban kellene megtanítani a fenntartható mezőgazdaság és élelemtermelés fortélyait. Ám a történetnek kétségtelenül van személyes szála is. Mikor 2012-ben a kormányból kiléptem és egy hónap hallgatás után elkezdtem lemondásom okairól beszélni, egy ellenem indított – „napraforgó blogosként” elhíresült – MTI kampány visszahullott a kormányra, pont akkor, amikor a népszerűsége zuhanni kezdett. Ekkor a Fidesz felső vezetésében Orbán instrukciójának megfelelően olyan döntés született, hogy „a professzorhoz nem nyúlunk”, a környezetét kell „eligazítani”.
– És Kishantos a környezetéhez tartozott.
– Kishantos, a mintagazdaság és a népfőiskolai központ valóban szívügyem. De a „környezetemhez” tartozott egyetemi intézetem, a KTI is, amit a múl év szeptemberében megsemmisítettek. És oda tartozott az a környezetgazdálkodási agrármérnöki alapszak is, amelyet épp most szüntet meg a felsőoktatási törvény. Környezetgazdálkodási agrármérnököket többé nem képez Magyarország, mint ahogy megszűnik az ökotoxikológus mesterképzés is. Aki ilyen diplomát akar szerezni, annak külföldre kell mennie.
Ángyán József a földtörvény végszavazás előtti demonstráción 2013 június 3
– Valóban ilyenné kellett alakulnia a mai magyar falunak? Ha vidéken járunk, élet és állat nélküli határt, romos istállókat és tyúkólakat, elhagyott kerteket látunk, melyekre rátelepszik a csend.
– Nem kéne, hogy ilyen kép fogadjon bennünket. Adottságaink kiválóak lennének. Ehhez azonban a helyi közösségeknek kellene a falvak erőforrásaival rendelkezniük. Amíg azonban a Hantos községben élő háromszáznegyven családból karácsonykor háromszáz élelmiszer segélyért áll sorba az önkormányzat előtt, addig a falu és a vidék halálra van ítélve.
– Azért hadd képviseljem az ellen-álláspontot is. Orbán víziója éppen az, hogy az „erős nemzeti felső osztály” védi, maga után húzza a nemzetet.
– Nekem Fazekas Sándor mindig azt mondogatta a minisztériumban: „meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével.” (Értsd: ki kell szolgálnunk azt a tőkét, amely zömében a nemzeti vagyon széthordásából és a közös kassza megcsapolásából szervezte meg magát.) Én erre mindig azt válaszoltam: csak egyféle tőke létezik, a profitorientált tőke. Első a profit. Minden más azután következik.
– Orbánék rákészültek a „nagy leosztásra”, vagy ez csak „így alakult”?
– Én ma már nem hiszem, hogy ez a véletlen műve lett volna. 2010-ben persze elhittem, hogy az ellenkezőjét fogjuk tenni, azt gondoltam, hogy visszavesszük az államot, visszahelyezzük erkölcsi talapzatára és a közjó szolgálatába állítjuk. Aztán sorra jöttek a kijózanító földpályázatok, majd a koncessziós – trafik-, kaszinó- és egyéb – ügyek. Az egyenirányított közbeszerzések, az állami támogatáselosztások. Ha mindezt előre tudom, nem vágok bele ilyen erkölcstelen kalandba.
– Nézeteit egyesek keresztény-szocialisztikusnak, mások utópisztikusnak, mi több kommunisztikusnak mondják. Hol helyezzük el Ángyán professzort?
– A közösségi elkötelezettségű, keresztény-szociális besorolást vállalom, egyetértve Ferenc pápával, aki Dél-Amerika nyomornegyedeiből érkezve pontosan fogalmaz. Magam is úgy látom, hogy épp ennek hiánya az, ami a világ egyre súlyosbodó válságát előidézi. Ha az emberiség túl akarja ezt a kalandot élni, akkor a mindenen átgázoló önzést, a gátlástalan versenyt fel kell váltania az együttműködésnek, a szolidaritás kultúrájának.
– Ön a rendszert bírálja, vagy annak torzulásait?
– A rendszert magát. Az alapkérdés az, hogy abban a „két-pártiságban”, melyben az egyik oldalon a csupasz tőkeérdekek, a másikon az emberi és természeti értékek állnak, a közösségek állama hova áll. Ha dezertál, és „stratégiai partnerséget”, szövetséget köt a tőkeérdekeltségekkel, túlélési esélyeink minimálisak. Nálunk épp ez a folyamat zajlik, aminek a hivatalosan hirdetett keresztény-szociális elvekhez kevés köze van.
– Valóban igaz a történet, amit a Professzorok Batthyány Köre által közzétett kritikához fűzött kommentárban említ?
– Bár személyesen nem voltam jelen, számomra hiteles forrásból származik. Eszerint amikor egy szűk körű beszélgetésben elhangzott, hogy ezen az úton járva a társadalom végzetesen kettészakad, Orbán azt találta mondani: „a Pintér majd megoldja.” Csakhogy ez nem karhatalmi kérdés, annál sokkalta súlyosabb.
– Említett megjegyzései lényegében egybevágnak a Magyar Bálint-féle maffiaállam koncepcióval.
– Tapasztalatom szerint is felváltotta az elavult „táskás emberes” vagy „Nokia-dobozos” módszert a hatékonyabb eljárás. Már nem az állami hivatalnokot vagy a döntéshozót kell a régi, elavult módszerrel megvásárolni. Az adott, maffiaszerűen működő érdekcsoport emberét kell törvényhozási/kormányzati pozícióba helyezni.Ahol nagyobb megrabolható közkassza, széthordható közvagyon van, mint például az NFM-ben, a volt VM-ben, a Miniszterelnökségen, oda a saját ember mellé afféle „tartótisztet” is helyeznek. Ő az, aki – bár nincs is alkalmazásban – hozza-viszi az utasításokat.Saját tapasztalatom szerint nemegyszer kész rendelet- vagy törvénytervezeteket. És viszi az információkat. Nyerges Attilát– aki Németh Lászlónénak, az NFM miniszterének státuszba lévő főtanácsadója volt, ám a VM-ben nem volt alkalmazásban – Fazekas Sándorúgy mutatta be nekem, hogy ő a „segítőm”. Nyerges a személyzeti munkára, de a VM szerkezetének, az államtitkárságok jogkörének meghatározására is felügyelt. Találóan állapítja meg egy elemző tanulmány, hogy míg a normálisan működő államokban a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig az oligarchák államában a maffiahálózatok működtetik az intézményeket, magát az államot.
– A földet, amit elosztogattak, már bajos lenne visszavenni. A kár jóvátehetetlen.
– Én nem így látom. Először is vizsgálni kell, hogy az „új földesúr” műveli-e a földet, mert ha nem, akkor vissza kell adnia. A műkörmösökből, kampányfőnökökből, gázszerelőkből, tetőfedő nádaratókból, politikus-rokonokból lett földbirtokosoktól meg kell az országnak szabadulnia. A földnek a közösséghez, gazdálkodó családokhoz és fiatalokhoz kell visszajutnia.
– Amikor kilépett a Fidesz frakcióból, az ATV riportere megkérdezte: nem fenyeget-e a veszély, hogy szélsőséges mozgalmak felé sodródik el.
– Én mindig megőriztem szuverenitásomat, szellemi függetlenségemet. Önkéntes kivonulásom után laza kapcsolatom egy parlamenten kívüli (Élőlánc) és két parlamenti (Jobbik, LMP) pártalakzattal van, akiknek – ha kikérik véleményemet – szívesen tanácsot adok. De most sem vagyok egyik pártnak sem tagja vagy szakértője.
– Márpedig vannak, akik úgy gondolják, hogy ma már a Jobbikhoz áll közel.
– A rendkívüli megtiszteltetésként nekem ítélt Pongrátz Gergely érdemkeresztet valóban át is vettem tőlük, mert azt a magyar föld és gazdatársadalom érdekében végzett munkám elismeréseként adták. Ezt büszkén vállalom. Fel is szólaltam. De ugyanazokat mondtam, amit most önnek is. Én a nemzetnek és nem pártoknak felelős értelmiségiként változatlanul ugyanazt a programot, azokat a gazdálkodó családokat képviselem, akiknek még 2005-ben, a budapesti „traktoros” demonstráción megígértem: egyszer a maguk urai lesznek a saját földjükön.
