tegnap megszavazta a Fidesz többségű országgyűlés az új felsőoktatási törvényt, amely szeptembertől gyakorlatilag bábszínházzá silányítja az egyetem eddigi vezetését. Mostantól valójában a kormány által odaültetett konzisztórium irányítja majd a felsőoktatási intézményeket.
De nem csak az egyetemek autonómiáját szüntetik meg teljesen, mert 2016-ra hatvan szakot szüntet meg a kormány. Huszonegy alapszak, harminchét mester, valamint két osztatlan képzés indítását egyszerűen megtiltják. Az intézkedés a napokban újabb tiltakozási hullámokat indított el.
A II. Orbán-kormány a felsőoktatásban való pusztítását azonban szelektíven végezte: miközben a korábbi forráselvonások miatt a legtöbb intézmény a túlélésért küzd, a kormány által létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemet (NKE) minden szempontból monopolhelyzetbe hozták. Mindeközben pedig a Matolcsy-féle közgazdasági tündériskolákra is több százmilliárd ment el.
A tíz éve átvett bolognai rendszert több intézményben úgy alkalmazzák, hogy a korábban öt éves képzéseket megpróbálták bezsúfolni a hároméves alapképzésbe (BA/BSc), sok helyütt pedig az adott mesterszakon oktatott ismeretanyag nagy átfedésben van az alapképzésen oktatottal. Holott a bolognai rendszernek a lényege a kevesebb, az általánosabb ismereteket nyújtó alapszakok és az azokra épülő, jól átjárható, mintegy specializációként működő mesterszakok rendszere lenne.
Javításra tehát lenne lehetőség, csakhogy a minisztérium a döntését a 2012-es reformhoz hasonlóan szakmai, társadalmi és szakmai igények figyelmen kívül hagyásával, erőnek erejével, majd az ellenállás hatására kisebb engedményekkel válaszolva hozta meg. Tette ezt ahelyett, hogy mindezt a piacra és a hallgatói igényekre bízná, így maga szabja meg mit és hol lehet tanulni. Mindezek a döntések nem csupán szakmaiatlanok és elhamarkodottak, de mérhetetlenül károsak is. A felsőoktatási rendszer, amelyre tíz éve még a GDP egy százalékát költöttük, mára ennek a feléből kénytelen tengődni, ráadásul e pénz egyre jelentősebb része nem normatív alapon járó támogatás, hanem úgynevezett költségvetés-fejezeti finanszírozás, amely kiszámítható mechanizmuson alapuló elosztás helyett teljesen kiszámíthatatlan, politikai szinten meghozott döntésekkel, önkényesen kerül elosztásra.
Kapcsolódó anyagok:
Az ökotoxikológia megy, a méreg marad
