A mostani klímatárgyalások befejezését a mai napra tervezték azzal, hogy a világ országait képviselő kormányzati delegációk elfogadják az új nemzetközi Megállapodást és az ahhoz kapcsolódó Határozatot. Dr. Faragó Tibor párizsi beszámolója a mai napról.
E tárgyalási folyamat tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt kezdődött (Montreal), konkrétabb egyeztetési formájáról, céljáról, mandátumáról 2011-ben egyeztek meg (Durban) és az új Megállapodás első szövegtervezete ez év tavaszán látott napvilágot (Genf). E hosszú folyamatot kell(ene) lezárnia a mostani párizsi ülésszaknak, amelynek első napján a legmagasabb rangú állami vezetők nevezték veszélyesnek e globális környezeti problémát és foglaltak állást amellett, hogy sürgősen csökkenteni kell az ezt előidéző környezet-terhelést. A témakör azonban rendkívül összetett, mert egyrészt jelentősek az országok közötti különbségek e probléma eddigi „okozásában” és a sérülékenységben, másrészt kulcságazatok egész sorában kellene viszonylag rövid idő alatt komoly változásokat elérni.
Az ülésszaknak helyt adó konferenciaközpont bejárata
Az ezekkel kapcsolatos eltérő helyzetükből és érdekeikből adódhat az, hogy ennyire nehéz megegyezni és egyelőre csak az remélhető, hogy még a mai éjszaka során is folytatódó egyezkedések nyomán kialakulhat a 196 hivatalos delegáció konszenzusával a holnap elfogadható szöveg, amelynek tartalma is megfelelő, tehát végrehajtásával valóban hatékonyan kezelhető lesz az érintett globális (minden társadalmat érintő) probléma.
A japán delegáció osztja meg első benyomásait a tegnap kiadott újabb tervezetről
A Megállapodás tegnap nem sokkal éjfél előtt közreadott újabb tervezetéről a kormányzati delegációk egész éjjel vitatkoztak, majd reggel fél 7 körül félbehagyták az egyeztetéseket. A megfigyelők és a sajtó előtt csukott tárgyalási termek kivételével éjjel szinte teljes csend honolt az ülésszaknak helyt adó hatalmas komplexumban.
A francia elnökség úgy döntött, hogy az eredetileg a kéthetes párizsi ülésszak zárónapját jelentő mai (pénteki) napon semmilyen nyilvános plenáris ülésre nem kerül sor, nem tesznek közzé semmilyen újabb szövegtervezetet, hanem kisebb-nagyobb csoportokban külön-külön egyeztetnek a delegációkkal és ennek alapján próbálnak majd megfogalmazni kompromisszumos szövegváltozatokat.
A különböző delegációktól kapott információk szerint miközben néhány lényegesebb témakörben közeledtek az álláspontok, továbbra is többé-kevésbé nehéz „köztes” megoldást, megfogalmazást találni több különösen kritikus kérdésben. Az egyik ilyen vitapont az e veszélyes globális folyamat elkerülendő küszöbértékére vonatkozik (+2°C vagy sokkal hangsúlyosabban +1,5°C) és ehhez illeszkedően a közösen – tehát globális szinten – elérendő kibocsátás-csökkentés mértékére, ütemezésére, hiszen a francia elnökség által jelenleg ajánlott szövegtervezet most teljes egészében mellőzi a konkrétabb utalást arra, hogy mikorra kell(ene) megállítani e kibocsátások növekedését, ill. közel teljes mértékű megszüntetését (értelemszerűen pl. a különböző gazdasági tevékenységekkel összefüggő karbon-emissziókról, azaz a „dekarbonizációról” van szó).
Legalább ennyire, ha nem még nehezebben áthidalható egyelőre a kibocsátás-szabályozással és a fejlődők számára biztosítandó támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre, ill. feladatokra vonatkozó egyértelműség és különbségtétel. Az előbbi a fejlődők szerint azokat a garanciákat jelentenék, hogy 2020 után milyen (növekvő) mértékű támogatást kaphatnak elsősorban közforrásokból a feladataik teljesítéséhez; az utóbbi pedig azzal függ össze, hogy a legkevésbé fejlett és legsérülékenyebb országok milyen mértékű „flexibilitást” kapjanak a feladatok végrehajtásban miközben a (már) tehetősebb fejlődők – ha önkéntes alapon is – miként vehetnének/vegyenek már részt a támogatások biztosításában.
Többen elfogadhatatlannak tartják, hogy már nincs szó a tervezetben a nemzetközi légiközlekedésből és tengerhajózásból származó, gyorsan növekvő mértékű kibocsátások visszafogásáról. Úgy látszik, hogy pl. mind az EU és az USA, mind az afrikai vagy a kisebb-nagyobb szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok delegációi szerint a mai egyezkedések során alakuló, módosuló Megállapodás-tervezet már elfogadásra alkalmas („elfogadás-közeli” állapotban) lesz holnap, azaz a hivatalosan az ülésszak utolsó napjának tekintett mai nap utáni napon.
Ugyanakkor még jópár olyan ország, országcsoport van még, amelyek nem tartják megfelelőnek a készülő szöveget, így pl. az adott globális problémáért viselt „közös, de megkülönböztetett felelősség” számításba vételét, a fejlődőkre háruló feladatokban még egyértelműbben az előírások oldását („puhítását”). Számukra politikai értelemben a legkényesebbnek az a megközelítés látszik, amely szerint szakítani kell a kétpólusú – fejlettekből és fejlődőkből álló – világképpel, s pl. e Megállapodás keretében is már konkrétabb kötelezettségeket kellene vállalniuk soraikban az ún. „feltörekvő gazdaságoknak”.
Az ülésszak egyik központi tere és sajtó-„kitelepülése” az előző éjszaka
A korábbiaknál is világosabb, hogy a majd holnap várhatóan elfogadásra ajánlott Megállapodás önmagában biztosan kevés lesz az érintett globális probléma megoldására, de remélhetően legalább új kiindulási alapot biztosíthat a hatékony végrehajtásához elengedhetetlen részletekkel kapcsolatos további tárgyalásokhoz.
dr. Faragó Tibor Párizs/Le Bourget, 2015 december 11 péntek este
(A szerzőt a párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége, a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet tagja delegálta.)
Kapcsolódó anyagok:
COP 21 – a hosszú éjszakai tárgyalások
COP 21 – a dráma folytatódik, pedig már csak két nap maradt hátra
Terítéken a hús a klímacsúcson
Párizsi klímacsúcs: 20 milliárd dolláros megújulóenergiás alap
