Az ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia első hetének végén számos akciót és performanszot szerveztek civil szervezetek képviselői és aktivistái, hogy a nem-megújuló energiaforrások visszaszorítását és ambiciózus kibocsátás-csökkentési vállalásokat követeljenek. Előadást tartott a Nobel-békedíjas Al Gore, és egészen fiatal „klímahősök” is bemutatkoztak, akik kreatív alkotásaikkal mesélték el, hogyan küzdenek egy élhetőbb környezetért.
A tárgyalások negyedik napjához érve a megérkező álmos tekinteteket egy civil megmozdulás vonta magára a konferencia előcsarnokában. Plakátokkal skandáló fiatalok követelték a fosszilis tüzelők (nem-megújuló energiaforrások, mint például a szén, kőolaj és földgáz) kitermelésének és égetésének mihamarabbi beszüntetését. Az akciót szervező Sara Shaw, a Föld Barátai (Friends of the Earth) civil egyesület képviselője, elmondása szerint számos ország, mint például az USA és Japán, hatalmas pénzeket fordítanak a fosszilis tüzelőanyagok bányászatára és erőművek létesítésére, annak ellenére, hogy bizonyított azok káros hatása a bányák és erőművek környezetére, valamint a Föld éghajlatára. „Japán Indonéziában tervez nyitni újabb szénerőműveket, miközben megújuló energiaforrásokba kellene inkább befektetni, hogy ezzel a fejlődő ország szén-mentes gazdasági fejlődését támogassa” – illusztrálta Shaw a fosszilis energia lobbi erős világgazdasági befolyását.
Fotó: Lehoczky Annamária
Egy másik megmozdulás az úgynevezett „kibocsátási szakadékra” (Emission Gap) hívta fel a figyelmet. A civilek arra intették a világ vezetőit, hogy a jelenlegi kibocsátás-csökkentési vállalások még nem elegek ahhoz, hogy a veszélyes mértékű melegedést elkerüljük, azaz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg lehetőleg a 1.5 °C-ot. A klímatárgyalások előtt pár nappal megjelent ENSZ jelentés (Emissions Gap Report 2017) szerint a nemzeti és helyi kormányzati szervek, valamint a magánszektorhoz tartozó cégek eddigi vállalásai akár 3 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedéshez vezethetnek – ráadásul ez a melegedési érték a Föld bizonyos részein kevesebb, bizonyos helyeken pedig jóval magasabb is lehet. Ezért az akciócsoport a COP23 tárgyalóit ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési vállalásokra ösztönözte.
Fotó: Lehoczky Annamária
Az akció után Mathias Edetor ghánai aktivistával beszélgettem arról, hogy miért fontos számára az ember által okozott éghajlatváltozás megfékezése és ő miben látja a megoldást. Mathias elmesélte, hogy Ghána északi mezőgazdasági területein az éghajlat egyre forróbbá válik, ami károsan érinti a helyi farmereket. Munka hiányában a fiatalok pedig inkább délre vándorolnak, hogy a fővárosban próbáljanak szerencsét. A déli városok így egyre zsúfoltabbak és a lakhatási körülmények egyre rosszabbak (vagy egyáltalán nincsenek), mégis egyre többen vállalják, hogy elhagyják északi otthonuk jobb kilátások reményében.
Mathias elmondása szerint a Párizsi Megállapodásban vállaltak végrehajtásához több szakértőre és anyagi támogatásra lenne szükség, aminek azonban híján van az ország. Ghána 2030-ig 45 %-kal csökkentené üvegházhatású gázkibocsátásait, ha ehhez kapna külső anyagi segítséget, anélkül viszont csak 15%-os csökkentést vállalt. Mathias úgy véli, hogy a kormány tartaná magát a tervezett kibocsátás-csökkentési ütemtervhez, és az országnak jó adottságai vannak megújuló energiaforrások terén. Jelenleg a vízenergiát hasznosítják a legnagyobb mértékben, és kínai befektető cégek már napelem park építésébe is fogtak. 2020-ig a megújulók 10 %-os részesedését akarják elérni az elektromos energiatermelésben.
Amikor a jövőről kérdezem a ghánai aktivistát, röviden válaszol: „Aggódom.” A szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbak, és ha ez így folytatódik, akkor „nagy veszélynek tesszük ki a gyermekeinket”. 2015. június 10-én a főváros környékén 150 ember halt meg, amikor egyidőben áradás és erdőtűz is sújtotta a térséget. Mathias aggódik, hogy ha a klímatárgyalások eredménytelenül zárulnak, azaz a fejlett országok nem hajlandók nagyobb mértékben hozzájárulni a globális kibocsátás-csökkentési célokhoz és az ehhez szükséges pénzügyi alaphoz, akkor a szélsőségesebbé váló éghajlat még nagyobb károkat okoz az országnak.
A klímatárgyalások első hetének zárónapján a Nobel-békedíjas Al Gore is előadást tartott az éghajlatváltozás pusztító következményeiről, kiemelve az idei augusztusi Harvey hurrikán tombolását, amely az Egyesült Államok történetének legnagyobb csapadékkal járó trópusi ciklonja volt. Az egykori USA alelnök azt is hangsúlyozta, hogy 2017 valószínűleg a legforróbb év lesz a mérések kezdete óta. Ez azért is érdekes, mert az El Niño globális éghajlati jelenség néhány évig tartó ciklusa véget ért, tehát ebben az évben már nem érezteti hatását (a tavalyi rekord forró évhez ez a jelenség is hozzájárult). Mindemellett Gore bizakodón számolt be arról, hogy a világ országainak nagy része már megkezdte az alacsony szén-kibocsátású gazdaságra való áttérést, és bizonyos országok (például Chile, Algéria, Marokkó, Etiópia) 2022-ig 30-100-szorosára tervezik bővíteni napenergia kapacitásukat a jelenlegihez képest.
A Nobel-békedíjas Al Gore a bonni COP23 klímakonferencián
Ambícióban és kreativitásban nincs hiány, főleg az ifjú „klímahősök” alkotásait látva. Az első hét egyik talán legizgalmasabb eseménye a Climate Action Studio által szervezett koraesti rendezvény volt, ahol fiatalok mutatták be kreatív munkáikat szerte a világból. Volt, aki énekelt, volt, aki oktatási tevékenységével vívta ki az elismerést, mások pedig videó- és más képi alkotásokkal hívták fel a figyelmet a klíma ügyére. Kisfilm formájában mutatta be Adarsh Prathap az indiai mangrove erdők fontosságát a parti környezet és lakosság védelmében,
míg a marokkói Younes Lamsaoui városáról, Marrákesről, forgatott kisfilmet, hogy elmesélje, hogyan alakították azt fenntarthatóbbá az elmúlt években.
A tárgyalótermekből…
A „Károk és Veszteségek” (azaz az éghajlatváltozás miatt bekövetkező elkerülhetetlen károk) finanszírozására egész héten át egy központi téma volt. A fejlett országok továbbra sem állapodtak meg, hogy milyen és mekkora pénzügyi forrásokat tudnának erre felajánlani, sőt, az Európai Unió és Ausztrália bejelentette, hogy ennek a pénzügyi kérdésnek a megvitatása nem a klímatárgyalásokhoz tartozó ügy, ugyanis a szélsőséges éghajlati események nem mind az ember okozta éghajlatváltozás következményei. A Pre-2020 tárgyalások (azaz a Párizsi Megállapodás hatályba lépése előtti évek cselekvési terve) szintén megakadtak: a fejlődők továbbra is ambiciózusabb vállalásokat követelnek a fejlettektől, ezen országok nagyobb történelmi felelősségére hivatkozva az éghajlatváltozás előidézését illetően.
Közben különböző országok tematikus szekciókban – mint például vízgazdálkodás, mezőgazdaság, élelmiszerbiztonság és egészségügy – tartottak előadásokat és vitákat a civil képviselők nagyarányú részvételével. A „Talanoa párbeszéd” (azaz inkluzív, kölcsönös odafigyelésen alapuló párbeszéd a klímatárgyalások döntéshozatali folyamatában) jegyében a civilek még több figyelmet és közvetlen párbeszédre való lehetőséget kérnek a tárgyalásokon résztvevő tagországok delegáltjai mellett. Hétfőn folytatódnak az egyeztetések.
Kapcsolódó anyagok:
COP23 – Beszéd helyett ültess!
COP23 – Nemek közti esélyegyenlő(tlen)ség
Mindannyian egy kenuban evezünk. A greenfo tudósítója a bonni COP23 ról
Most dőlhet el a klímaegyezmény sorsa
