A rovat kizárólagos támogatója
Mangel Gyöngyi

Még az első Orbán kormány idején, valamikor 1998 és 2002 között, évekkel az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, egy, a Fideszhez és a miniszterelnökhöz is közelálló szakértő azt mondta nekem, hogy Orbán Viktort egyáltalán nem érdekli a környezetvédelem, és csak az uniós pénzekre hajt. Akkor nem hittem neki, mára bebizonyosodott, hogy igaza volt.

A Fidesz korai éveiben még fontosnak tartották az egészséges környezet és a természetvédelem ügyét, vagy legalábbis ezt mutatták. A 80-as és 90-es évek nagy környezetvédelmi tüntetésein ott voltak a Fideszesek, a pártnak volt zöld tagozata és környezetvédelmi programja és az 1998-as választási győzelemben nagy szerepe volt a Nemcsók-féle tervek elleni Duna tüntetéseknek. Selejtezésre váró papírjaim között találtam egy 1996-ban keltezett levelet a Fidesz akkori sajtófőnökétől, azt írta, hogy gratulál a Kossuth adó Oxigén című rádióműsorához, amelyben a környezetvédelem súlyos gondjaira hívtuk fel a hallgatók figyelmét, és kéri a hanganyagot, hogy továbbíthassa a parlamenti képviselőiknek.

Ugyanakkor már az első Orbán kormány idején mutatkoztak annak a jelei, hogy a környezetügy mégsem olyan fontos számukra, Orbán Viktor a környezetvédelmi-, és a természeti értékek megóvása miatt kiemelt fontosságú agrártárcát is a kisgazdáknak adta. Az elmúlt két ciklus alatt viszont a szakterület tökéletes háttérbe szorulását, a természeti értékek pusztítását, a szakértők és a zöld mozgalom érveinek semmibe vételét figyelhettük meg. A kormány úgy véli, hogy a környezetvédelem a gazdag országok luxusa, a gazdasági fejlődés gátja, és akik ezzel foglalkoznak, csak akadályokat állítanak.

A környezetügyi intézményrendszer és a szakterület jogi hátterének kialakítása nem volt egyszerű folyamat, az 1990 és 2010 közötti húsz esztendő rögös utat, kitérőket, politikai csatározásokat, esetenként botrányokat és civil aktivitást jelentett, ennek ellenére kialakult a nyugati demokráciáknak és az unió követelményeinek megfelelő intézményi és jogi rendszer. A Fidesz kormány a 2010-es kétharmados győzelme után elkezdte a szakterület gyengítését, a korábbi ígéreteket nem tartotta be, politikájában egyre nyilvánvalóbbá vált a haszonelvűség, nem az értékekkel, hanem az érdekekkel törődnek. Egyre távolabb kerülünk a fenntartható fejlődés lehetőségeitől, az uniós környezetvédelmi normák teljesítéstől és attól, hogy felkészülhessünk a jövő kihívásaira.

Ebben az írásban, a teljesség igénye nélkül megkísérlem az elmúlt nyolc év alatt elkövetett környezeti bűnöket bemutatni. A bűn kifejezés nem mindig jelent büntetőjogi kategóriát, de a jövő generációk lehetőségeinek beszűkítése mindenképpen bűn, és sokszor súlyosabb is, mint amit a büntető törvénykönyv előírásai jelentenek. Ami az írás címét illeti, ha valaki nem hiszi el, hogy a felsorolt bűnök és mulasztások elérik, sőt túllépik a százat, annak szívesen elküldöm a számozott listát is. Ha csak Ángyán József egyetemi tanár, volt államtitkár listáját tekintjük át, a termőföldek haveri szétosztásáról, egyedül azon találhatunk száz olyan nevet, fővárosi ügyvédtől a műkörmösig, sofőrtől a fitnesz edzőig, akik csalárd módon, egy aranykalászos papír lobogtatásával jutottak közös kincsünkhöz, a hazai termőföldhöz.    

Vond össze, darabold szét, ha nem akarod, hogy erős legyen!

A második Orbán kormányban megszűnt az önálló környezetvédelmi tárca, de az Ángyán József professzor által kidolgozott vidékfejlesztési program még garancia volt a jó irányra.  Azonban az államtitkár két év után otthagyta a tárcát, mert a földbérleti pályázatoknál világossá vált a baráti nagybirtokok kialakításának szándéka. A viszonylag egységes szakterületeket fokozatosan különböző tárcákhoz dobálták szét, a vízügy a belügyhöz, a klímavédelem a fejlesztési tárcához került, és a szakemberek egy része is távozni kényszerült. A 2014 után felállt kormányban az agrártárca alá rendelték a környezetügyet, megszűnt az addig többé-kevésbé önálló államtitkárság is, a korábban független zöldhatóságokat az időközben kialakított kormányhivatalok alá gyűrték. A Jövő nemzedékek ügyével foglalkozó, és a világon először felállított zöld ombudsman hivatalt is gyengítették, a zöldbiztos hatásköreit megcsorbították.  

Újabb súlyos csapást jelentett a környezetügy tudományos háttérintézmények összevonása, minisztériumokba történő beolvasztása, vagy teljes megszüntetése. Ennek a folyamatnak esett áldozatul a vízügyi szaktudást képviselő VITUKI, a környezet-egészségügyet is ellátó intézmények, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség, vagy a földtani kérdésekkel foglalkozó intézmények, így a MÁFI, a FÖMI és az ELGI, Ámon Ada közgazdász környezetvédő szerint megszűnt a szakterületek intézményi memóriája.  

A központosítás gazdasági területeket is elért, az önkormányzati hulladékos cégeket a köznyelvben csak Kukaholdingnak nevezett pénzbeszedő cég alá rendelték, a lerakási díjak emelésével és a rezsicsökkentéssel kivéreztették a szemeteseket, ezzel a fejlesztések elől vették el a lehetőséget. A Belügyhöz tartozó Katasztrófavédelemhez több nem odaillő feladat került, így a vegyszeres szúnyogirtás, amit a hírek szerin egy tűzoltó ezredes felügyel, pedig inkább ökotoxikológus szakemberre lenne szükség. A Katasztrófavédelem felügyeli a kéményseprést is, a korábban évente kötelező ellenőrzést először két évre emelték, majd eltörölték, ezzel az elöregedett kéményű házak lakóit veszélyeztetik.  

Külön fejezet szólhatna arról, hogy a „közpénzjellegét nagymértékben elvesztő” költségvetésben elegendő forrás jutott-e környezetügy finanszírozására. A válasz egyszavas: nem. Az elmúlt években csökkent a hatóságok költségvetése, kevesebb pénz jut a nemzeti parkok működésére, a kármentesítési programra, a zöld mozgalmak támogatására, az uniós forrásokat is csak kivételes esetekben használták környezetjavító vagy egészségvédő célokra. Jutott viszont pénz látványberuházásokra, kilátókra, stadionokra, felcsúti kisvasútra, és így tovább.  

Piszkos játék a jogszabályokkal

A rendszer átalakításának fontos eleme volt a jogszabályok gyengítése, a személyre szabott törvényjavaslatok, vagy éppen a magasabb rendű jogszabályok kikerülése alacsonyabb jogszabályokkal, salátatörvényekbe bújtatott paragrafusokkal. Az Országgyűlés elfogadta a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló jogszabályt, amelynek a célja az engedélyezési folyamat gyorsítása, egyben gyengítése volt. A nagyberuházások esetében részletes, mindenre kiterjedő, gondos eljárás lenne indokolt a környezeti károk, a természetpusztítás, vagy a veszélyhelyzetek elkerülésére – írta a HVG-ben Szabó Gábor. Ez a jogszabály gyakorlatilag ellehetetlenítette az érdemi hatósági munkát, segítségével bármit gyorsan fel lehet építeni, ebben segített a baráti cégek felé lejtő közbeszerzési gyakorlat is.

A kiemelt beruházásokról szóló törvénynek esett áldozatul a Budai Vár, a múzeumi negyednek kikiáltott Városliget, az úszó VB környezete, az Orczy park és még sok minden. De gyengültek az építéshatósági jogszabályok is, először a 300 m2-nél kisebb épületek esetében szűnt meg a kötelező építési engedély, majd növelték a négyzetmétert. Jogi ügyeskedéseket, a pályázatok szubjektív értékelését láthattuk a földbérleti, illetve földeladási ügyekkel kapcsolatban. Az Orbán kormány az érvényben lévő törvényekre is fütyült, a földárverésekből befolyt pénzt, amit csak újabb földvásárlására lehetett volna fordítani, az államadósság csökkentésére irányították el.  

A zöld köztársasági elnök mítosza

Áder János köztársasági elnök elődjéhez, Sólyom Lászlóhoz hasonlóan szeretné zöld elnöknek láttatni magát, egyes globális kérdésekben gyakran megnyilvánul itthon és nemzetközi téren is, támogatta a Víz Világtalálkozó hazai megrendezését, diákoknak tartott környezetvédelmi órát. A természetet, vagy az egészségünket veszélyeztető folyamatok ellen viszont nem emelte fel a szavát, az Országgyűlés által megszavazott, környezeti kockázatot jelentő törvényeket viszont szinte kivétel nélkül aláírta, köztük az állami földek dobra verését, az atomerőmű bővítést, a CEU, a Közép-európai Egyetem elleni támadást, valamint a civil törvényt.  

A nagy föld mutyi  

A környezetügyért felelős Fazekas Sándor által vezetett földművelési szaktárca követte el a legnagyobb bűnöket a jövőnk ellen. A nemzeti tőkésosztály kialakítására történő hivatkozással először közös kincsünk, az állami földek bérlési lehetőségét, majd magát a termőföldet a Fidesz-KDNP legfontosabb híveinek, a NER lovagoknak juttatták. Nem számított, hogy közben olyan értékeket tesznek tönkre, mint a húsz éve vegyszermentesen termelő, nemzetközi hírű kishantosi ökogazdaság, hozzá nem értő újgazdagok jutottak európai védettségű, Natura 2000 területekhez, eközben az évtizedek óta állattartással foglalkozó hortobágyi gazdákat elűzték a legelőkről. Nem számított az sem, hogy a közeljövő élelmiszer ellátása szempontjából stratégiai fontosságú területekről van szó.

Más okból került veszélybe az európai hírű érdi gyümölcs génbank földje is, ott a terület egy részét a Modern városok program keretében ipari célra akarja elvenni a város. 

Veszélybe kerülhetnek az állami erdők is, az erdőtörvény módosításával újból lehetővé tették egyes helyeken a tarvágást, a gazdasági hasznot a fenntartható erdőgazdálkodás elé helyezték, az árvízvédekezésre történő hivatkozással akár az ártéri erdőkhöz is hozzányúlhatnak. Olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy az állami erdészeteket is eladhatják, ezzel szinte előkészítve az erdő területek magánkézbe kerülését. Az erdőgazdaságok az év elején arra kaptak pénzt, hogy felújítsák a vadászoknak fenntartott szálláshelyeiket. Nemcsak a kommunista elvtársaknak, a föld mutyival megszerzett nagybirtokok mellé, a NER lovagoknak is jár a nagyúri vadászat, ezt szolgálta a vadászterületek átrajzolása. Az már csak hab a tortán, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, fővadásznak, védett állatokat és kóbor kutyákat is szívesen lelőne. 

Előre az agrársivatagokért, avagy a pálinka és kolbász minisztérium

A mezőgazdasági minisztérium munkájára a sikerpropaganda a jellemző. A tárca vezetői gazdafórumot tartanak, autóipari céget és kukoricamalmot avatnak, megnyitják a nyúltenyésztési tudományos napokat, katonai hagyományőrző rendezvényen mondanak beszédet, és sajtótájékoztatón mutatják be a Nemzeti Pálinka kiválóság program honlapját. Az agrárpolitika és a termelési módszerek viszont nem a korszerű, 21. századi, fenntartható mezőgazdaság irányába mutatnak. A szakterületek közül a környezet- és természetügy teljesen háttérbe szorult, Fazekas Sándor miniszter korábban azt nyilatkozta, hogy ne a környezetvédelem határozza meg a mezőgazdaságot. 

A kialakult, néhol grófi birtok méretű területeken egészségi kockázatokat hordozó, ipari, vegyszeres mezőgazdasági gyakorlatot folytatnak, biogazdálkodás egyre kevesebb helyen folyik, és a környezetgazdálkodási támogatások sem mindig a megfelelő helyre kerültek. A húsz éve vegyszermentesen gazdálkodó Kishantos tiszta földjeit az új tulajdonos műtrágyával és növényvédő-szerrel permetezték be. A Földművelési Minisztérium a gazdák érdekeire hivatkozva az ártalmas vegyszerekhez is ragaszkodik. Évek óta köztudott, hogy a glifozát nevű növényvédő szer rákkeltő, a neonikotinoidok vegyület csoport pedig a méheket pusztítja, az Unióban a betiltásukat fontolgatják, de a szaktárca nem támogatta a betiltást.   

Az agráriumban tervezett integráció végképp a nagybirtokosok kezébe adná a teljes termelési folyamatot, vagyis a föld mutyi után jön a piac mutyi, Ángyán professzor szerint a családi gazdálkodóknak az ökológiai gazdálkodásnak alig lesz esélye a fennmaradásra. Az Alaptörvény elvileg biztosítja az ország GMO mentességét, azt, hogy nem lehet génmódosított növényeket termeszteni. Ugyanakkor nagy mennyiségű génmódosított takarmányszója kerül az országba, a génmódosításról szóló jogszabály részben elavult, az új típusú szervezetek szabályozásával ki kellene egészíteni. Ellenzéki képviselőknek kellett megakadályozni, hogy a génmódosítással foglalkozó, erőszakosan terjeszkedő multi cég, a Monsanto hazai termőföldhöz jusson. GMO-mentes Magyarország néven alapítottak egy szervezetet, azzal a céllal, hogy „GMO-mentes termék” tanúsító jegyet adjon ki, de nem tisztázott, hogy milyen tudományos háttérrel dolgozó szakértők és milyen elvek alapján adják ezt a minősítést. A napokban szűnt meg a parlamenti bizottságokat szakmai tanácsokkal ellátó GMO kerekasztal, pedig nagy szükség lenne a génmódosítással kapcsolatos sokoldalú szakértelemre.

A horgászokra való hivatkozással megtiltották a természetes vízi halászatot, ezzel halászcsaládok munkáját vették el, és nem vették figyelembe a halászat ökológiai hasznát sem, nem beszélve arról. hogy a balatoni, tiszai, dunai halászcsárdákat, éttermeket is megfosztották a neves hazai halételektől. A szaktárca a százezrek egészségét veszélyeztető, allergén parlagfű irtás hatékony megszervezését és a területek tulajdonosainak ellenőrzését is elmulasztotta, a növekvő számú gondozatlan, vagy éppen éheztetett haszonállat és a szaporodó állatkínzások ellenére nem módosították az állatvédelmi törvényt, az állatvédő és mentő egyesületek, az állatmenhelyek anyagi támogatása siralmasan kevés.

Sem a kormánypárti képviselők, sem a szaktárca nem tartotta fontosnak a szabadkereskedelmi egyezmények, a kanadai-európai CETA és az amerikai-európai TTIP elleni fellépést, pedig a hatás elsősorban az élelmiszerbiztonság területén csapódik le, úgy, hogy Európában nem engedélyezett szerekkel és módszerekkel előállított élelmiszereket kellene beengedni az Unióba. Ugyanakkor hónapokig rúgóztak azon, hogy az Ausztriában kapható Nutella selymesebb, mint a hazai, a kérdéssel az amúgy is leterhelt laboratóriumi hálózatnak kellett foglalkoznia.

Természetvédelem vagy látványpékség

A nemzeti parkok a természet templomai, feladatuk a védendő értékek felmérése, tudományos feldolgozása, őrzése, az ismeretterjesztés, az oktatás, és a látogatók fogadása. Soha nem látott mértékű fejlesztés zajlik a környezet- és természetvédelem területén, amely során több száz természetvédelmi és turisztikai célú beruházás valósult meg – közölte a szaktárca az elmúlt évben. Való igaz, látogatóközpontokat avattak, számtalan tanösvény és kilátó épült fel, minden olyan, amiből bevételt lehet szerezni. Erre szükség is volt, hiszen jelentősen csökkentették a parkok költségvetési támogatását és az agrár-környezetvédelmi pénzeket. A védett területekkel kapcsolatban az volt a legsúlyosabb elképzelés, hogy a nemzeti parki földek is kerüljenek át a Földalap kezelésébe, ezt csak az Alkotmánybíróság akadályozta meg.

Más védett területeket, a Natura 2000 európai védettségű földek egy részét a magánkézbe adták a földárveréseknél, és Natura területen épült az Audi gyár bővítése is. Az olyan „apróságokról” akár ne is beszéljünk, mint az idegenhonos, invazív akác felvétele a hungarikum listára, vagy a szerb határ mentén épített kerítés miatt a szigorúan védett földikutya élőhelyének veszélyeztetése. A napokban avatták fel a szigetközi natúrparkot, de mintha elfelejtették volna, hogy a Duna mederben alig van víz.

A turizmus nem természetvédelem

Az Orbán kormány előszeretettel keveri össze a természetvédelem, a turizmus, vagy akár az ökoturizmus fogalmát is. A hírek szerint Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István erdei fitneszre gyúr a Pilisben, Mészáros Lőrinc a balatoni kempingek és szállodák egy részét vásárolta meg, birtokába került a Bicskei-tó, a gazdagok kikapcsolódását szolgálja a Balatonfenyvesi vitorláskikötő, amely miatt eliszaposodtak a környék strandjai, a budai Molnár barlangot is magáncélra használják. Itt számtalan, a NER lovagokhoz kötődő egyedi esetet is felsorolhatnánk, a szállodák, kastélyok, vadász- és turistaházak megszerzésétől kezdve az olyan ügyekig, mint az uniós támogatással rendbetett hatvani volt cukorgyári tó, amely már természetvédelmi terület, itt épült egy tanösvény, de a tavat körbekerítették, a tanösvényre nem lehet bejutni. Érdekes módon a tó közvetlenül Szabó Zsolt hatvani képviselő és klímaügyekért is felelős államtitkár tanyája mellett terül el.

Hazánk legfontosabb kiemelt üdülőterülete a Balaton és környéke, ezért nagy a beruházási, fejlesztési nyomás a kormány közeli vállalkozók részéről. A NER lovagok szállodákat, Mészáros Lőrinc számos balatoni kempinget kebelezett be, üdülőket vásárolnak, több településre is vitorláskikötőket terveznek, autóparkolót terveznek a földvári kikötő belsejébe. Emellett, más területekhez hasonlóan, a tó partjait és élővilágát védő jogszabályok is lazultak.  Ha megvalósulnak ezek az elképzelések, ha még több tóparti terület kerül az oligarchák kezébe, akkor az átlagembereknek alig lesz lehetősége a Balaton melletti pihenésre. A napokban látott napvilágot az a hír, hogy Orbán Ráhel is a turizmusból szeretne jövedelmet szerezni.

Még több stadiont

A különböző és jól működő sportlétesítmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a felnövekvő, vagy akár az idősebb generáció egészségesebb legyen. Az két ciklus alatt azonban elsősorban nem a mindenki által elérhető tömegsporthoz szükséges tornatermeket, uszodákat és sportpályákat építették meg, hanem a túlméretezett, és folyamatosan dráguló stadionokat, a kormány a meghiúsult olimpia ellenére nem tett le a további gigaberuházásokról. Szerencsére ezeknek a beruházásoknak egy része még nem valósult meg, mint a Margitszigetre tervezett teniszstadion, a Normafa síparadicsommá alakítása, a Hármashatárhegyi természetvédelmi területre elgondolt mountain-bike pálya, illetve a győri Püspökerdő helyére tervezett kajak-kenu pálya. Más létesítményeknél már bekövetkezett a természeti kár, az úszó stadion miatt kivágták a Dagály fáinak nagy részét, a Bükki Nemzeti Parkban, fokozottan védett természetvédelmi területen épült fel a tájidegen szilvásváradi lovarda és stadion, és a Mészáros Lőrinchez köthető cég az addig szabadon folyó Szalajka-patakot is kibetonozta.

Határon túl

Az Orbán kormány a környezeti diplomácia terén sem jeleskedett. 1997 óta húzódik a Hágai Nemzetközi Bíróság Dunával kapcsolatos ítéletének végrehajtása, a kormánynak fontosabb volt a szlovák Fico kormánnyal való közös migránsozás, mint a vízmegosztásról történő tárgyalások. Míg északi szomszédunk folyamatosan monitorozza a szlovák oldali, csallóközi természet változásait, addig hazánkban az MTA Szigetköz munkacsoport pénzügyi kivéreztetése miatt évek óta állnak a tudományos vizsgálatok. Botrányos esetek is vannak, a magyar állami tulajdonban lévő hargitai szeméttelep környezetszennyezése, vagy a Felső-Tiszát és a Szamost szennyező, romániai Vetés húsgyárából származó bűzös hulladék vízszennyezése (amit Baranyi Krisztina az Együtt politikusa, és a Greenpeace derített fel), de nincs hír arról, hogy a magyar kormány érdemi lépéseket tett volna ezekben az ügyekben. Az Unióval szemben is vannak adósságaink, a súlyos levegőszennyezés miatt kötelezettségszegési eljárás van hazánk ellen, van ugyan kormányprogram a főleg lakossági fűtésből származó levegőszennyezés csökkentésére, aktív cselekvés viszont nem történik. Nem fogjuk teljesíteni a megújuló energia használatának arányát sem, és az Unióval több konfliktusa is van Magyarországnak, főleg a paksi bővítési tervek miatt.

Orosz gázfüggőség helyett/mellett orosz atomenergia függés

Jövőnk és gyermekeink jövője szempontjából az egyik legsúlyosabb, legbűnösebb lépés, a paksi atomerőmű bővítésének terve. 2014 elején az Országgyűlés, a szakma és a közvélemény előzetes tájékoztatása nélkül, a magyar és az orosz kormány nemzetközi szerződést kötött két új, orosz technológiájú blokk megvalósítására. Az orosz hitelből épülő blokkok építését utólag hagyta jóvá a parlamenti képviselők többsége. A beruházás indoklás az volt, hogy az atomerőmű olcsó áramot termel, további rezsicsökkentést tesz lehetővé, és csökkentjük az ország energiafüggőségét.

Ezek az érvek sorra megdőltek, a kormány nem tudott olyan számítást bemutatni, amely a gazdasági megtérülést bizonyítaná, a számításokat és a dokumentumokat titkosították, a környezeti hatástanulmány közmeghallgatásán elhangzott ellenérvekre a mai napig nincs válasz, egyebek között arra sem, hogy a melegedő éghajlat miatti aszályos időszakokban hogyan biztosítják az új blokkok vízhűtését. Nem tudták megnyugtatóan igazolni a telephely biztonságát sem, nem tudták cáfolni a földrengésveszéllyel és a süllyedő lösztalajjal kapcsolatos aggodalmakat. Az Átlátszó birtokába került, 2016-os geológiai tanulmányból az derül ki, hogy annak ellenére találták alkalmasnak a telephelyet, hogy az a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági ajánlásainak nem felelt meg. Talán az sem véletlen, hogy a kormány az Országos Atomenergia Hivatal jogköreit is csorbította volna.  

Az Unió kifogásait, a közbeszerzés elmaradását, a működéshez szükséges állami támogatást, a piactorzító hatást sem vette komolyan a kormány, és ma már tudjuk, hogy két ország is (Ausztria és Belgium) perel az Európai Bíróságon az atomerőmű miatt. A legaggasztóbbak azonban a biztonsági kérdések, a Roszatom fejlesztésével és kivitelezésével több országban is súlyos gondok adódtak, a bulgárok visszaléptek, a finnek erőműve éveket csúszott és jelentősen emelkedtek a költségek, ráadásul a finn nukleáris hatóság nem adott engedélyt biztonsági problémák miatt, a Roszatom török erőműve mögül kihátrált két befektető is. (ennek építése a napokban elindult.)

De baj van a Roszatom többi atomerőművével is, a beindítás után két héttel leállt a novoronyezsi atomerőmű 6-os reaktorblokkja, amelyet a paksi bővítés referencia erőművének szántak, a hasonló típusú kalinyini erőmű 4-es reaktorában a beüzemelés időszakában tizenegy incidens következett be, az erőmű vészleállítására is többször sor került. A Roszatom a fehéroroszországi osztroveci atomerőmű építése során leejtett egy reaktortartályt, hírek szóltak arról, hogy a sérült tartály Paksra kerülne, de ezt a cég cáfolta.

Egy másik megoldatlan probléma a nagy aktivitású és hosszú élettartamú kiégett fűtőelemek végleges elhelyezése, amit a világon még sehol nem oldottak meg. A hazai atomipar azzal hitegeti a közönséget, hogy Pécs mellett, vagy inkább alá építenek egy mélygeológiai tárolót, köznyelvben atomtemetőt, viszont a tervekhez nem kérték ki az érintett pécsi lakosok véleményét. Korábban a Szovjetunióba szállítottuk a fűtőelemeket, de ez a lehetőség gyakorlatilag megszűnt. Viszont emlékszünk arra az érthetetlen lépésre, hogy a paksi üzemzavarban megsérült, törött fűtőelemek a belháborús Ukrajnán keresztül szállítottuk ki Oroszországba, emiatt uniós kötelezettségszegési eljárás indult ellenünk.

A kormány más mulasztásokat, bűnöket is elkövetett nukleáris téren. Kutatófúrásokat engedélyeztek a pécsi uránbánya újranyitása érdekében, pedig ebben a ciklusban látott napvilágot a korábban titkosított jelentés az uránbányászok egészségkárosításáról, és közismert az is, hogy a bánya milyen környezetszennyezést okozott, működése után meddőhányók veszélyeztették a környezetet. Amennyiben a szakmai érvek ellenére megnyílhat a bánya, akkor a radioaktív ércet csak Oroszországban lehetne dúsítani, illetve ott készülne a fűtőanyag, ez még nagyobb orosz energiafüggőséget jelentene, nem beszélve arról, hogy Pécs város kulturális és egyetemi létének, idegenforgalmának sem tenne jót az uránbánya és a belengetett atomtemető.   

Múlt vagy jövő az energiapolitikában

A kormány az energiapolitikai elvek semmibe vételével döntött az atomenergia mellett, a paksi atomerőmű bővítés tervével egyben elkötelezte magát a múlt századi, nagyipari, és veszélyes technológia mellett. Ugyanakkor azt is biztosítani akarták, hogy a megújuló energia, a nap- és szélenergia termelés előnyei ne érvényesülhessenek. Évekig nem írtak ki tendert szélerőművek telepítésére, később egy jogszabállyal gyakorlatilag lehetetlenné is tették a szélparkok építését. Az áramtermelő napelemekre termékdíjat vetettek ki, és a megújuló energiatermelés uniós előirányzatát is a fatüzelésű erőművekkel és a lakossági tűzifaégetéssel kívánták teljesíteni.

Íme a térkép, amelyen fehérrel láthatjuk a kormány szerint a szélturbinák telepítésére alkalmas területeket:

De nem jeleskedett a kormány az energiatakarékossággal és az energiahatékonyság növelésével sem. A lakóházak energetikai korszerűsítésére, és szigetelésére szánt 90 mrd Ft uniós támogatást középületek korszerűsítésére kívánták fordítani, a lakosság számára néhány alkalommal kiírt energiatakarékos háztartási gépek cseréjére szánt „Otthon melege program” kerete órákkal a kiírás után kiürült, csak azok tudtak sikeresen pályázni, akik előre tudtak a tervekről. A CSOK, a családi lakástámogatási program a jobb anyagi helyzetben lévő családoknak kedvezett, de a jelentős támogatás mellé sem írtak elő energetikai követelményeket. Energiatakarékosság lett volna a Tiborcz féle Elios cég által rosszul kivitelezett a közvilágítás LED lámpacseréje, de a korrupción kívül, a rossz látási viszonyok és a balesetveszély miatt, az emberek bizalma meginoghat a környezetbarát technológiákban. 

A rezsicsökkentés álságos voltáról ma már az átlagpolgár is sokat tud, a világpiacon ma sokkal olcsóbb például a gáz. Ráadásul az alacsonyabb számla több fogyasztásra, energiapazarlásra ösztönöz. Az igazi rezsicsökkentés egy nagyarányú lakásszigetelési program lett volna, ami hosszú távon is biztosította volna az alacsonyabb számlát. A közműszolgáltató cégekre erőltetett rezsicsökkentés a fejlesztések és a korszerűsítés elől vette el a forrásokat.

Forró Föld, aszályos Alföld

A kevesebb és hatékonyabb energiahasználat, valamint a széndioxidot nem kibocsátó megújuló energia elterjedésének legnagyobb haszna az éghajlatvédelemben jelentkezik, hiszen ma már tudjuk, hogy a globális éghajlatváltozást, a bolygó felmelegedését elsősorban az energiahasználat okozza. Magyarország a klímavédelem területén sem jeleskedik, a fent felsorolt energiatakarékossági mulasztások is hozzájárulnak a melegebb éghajlathoz, de más téren is inkább hátraléptünk, mint előre. Évekkel ezelőtt Magyarország más kelet-közép-európai uniós tagállamok mellett kész volt megfúrni az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos uniós terveket, és az Európai Unióban egyedül hazánknak nincs elfogadott stratégiája az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséről, pedig a hatások bennünket is érzékenyen érintenek, főleg az aszályosabb időszakok növekedésével.  

A kormány energia és klímapolitikáját jól jellemzi, hogy a nagyon tehetséges Mészáros Lőrinc tulajdonába került, igen gyenge minőségű, környezetszennyező és klímakárosító Mátrai Erőmű új blokkokkal történő fejlesztésében gondolkoznak.

Az energiatermelésben az utóbbi évben bizonyos értelemben pálfordulás következett be, úgy látszik, hogy a kormányhoz közelálló cégek már üzletet látnak a naperőművek telepítésében, több elképzelés is napvilágot látott, Pakson óriás naperőművet terveznek. Ez elvben jó lenne, de megjelentek olyan, valószínű az új földtulajdonosokat célzó felhívások, hogy napelemeket szántóföldre is lehet telepíteni, mondván, a gazdálkodással sem kell vesződni. Márpedig a fogyatkozó termőföldre bűn napelem parkot építeni, van elég rozsdaövezet, felhagyott ipari terület, ami erre a célra tökéletesen alkalmas lenne.   

Város fák nélkül és költözésekkel

Bár a városi legendák szerint Orbán Viktor miniszterelnök nem szereti Budapestet, az elmúlt két ciklusban a kormány környezetpolitikája a fővároson hagyta a leglátványosabb, úgy is mondhatnám a legpusztítóbb, legrombolóbb jeleket. A kiinduló pont a miniszterelnök Budai Várba költözésének terve, erre a célra a Karmelita kolostor felújított épületét szemelték ki. Szintén a Várba telepítenek néhány minisztériumot, ehhez viszont a Nemzeti Galériát és más intézményeket el kell költöztetni, több múzeumot és kulturális létesítményt a város legrégebbi közparkjába, a Városligetbe. A Ligetbe tervezett épületek felhúzása esetén a közpark jelleg többé-kevésbé elvész, már az eddigi munkálatok, a Közlekedési Múzeum és a Petőfi Csarnok bontása után nagy mennyiségű rákkeltő azbeszt maradt a területen, a Népművészeti Múzeum gödrének kiásása is jelentős nyomokat hagyott a Ligeten, a Rondó fáinak egy részét is kivágták. A tervek ugyan sokat módosultak az évek során, de az alapelv maradt: épületeket a Ligetbe, annak ellenére, hogy számtalan szakértő, környezetvédő és ligetvédő tiltakozott, tüntetett ellene.  

A túlzott fejlesztési, átépítési tervek nemcsak építési munkákkal, de építőanyag szállítással, intézmények költöztetésével, favágásokkal, közlekedési környezetszennyezéssel járnak, akár múzeumról, akár egyetemről, akár sportlétesítményekről van szó. A Budai Vár panorámája és a Duna part látképe a Világörökség része, amit a Karmelita kolostorra felhúzott erkély, vagy Orbán Viktor barátjának, Garancsi Istvánnak a Kopaszi gátra tervezett toronyháza, illetve a Városliget környezetének megváltoztatása veszélyeztet.  

városliget néprajzi múzeum gödörásás 2018 január

A városligeti néprajzi múzeum gödörásása 2018 január

A nagy fővárosi építkezések közül a Városligeten kívül meg kell említeni az állatkerti Biodomot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új épületeit, a Budai Várban a Lovarda újjáépítését. A megvalósításhoz szükséges közbeszerzési pályázatokat szinte kivétel nélkül a kormányhoz közel álló vállalkozók nyerték meg. De a vidék Magyarországa sem úszta meg az épületek átalakítását, bővítését, a régi vidéki kúriák, kastélyok is magánkézbe kerültek. Nem az a probléma, hogy felújítják a néha roskatag, elhanyagolt épületeket, hanem az, hogy ezek elvesztik középület jellegüket, egy példa: a sérült gyerekek nevelését célzó alapítvány elől nyerte el egy OTP vezér a felsőpetényi kastélyt, amit vadászkastélynak fognak használni.

A grandiózus tervek sok esetben azzal járnak, hogy évtizedekig ugyanazon a helyen működő intézményeknek kötnek útilaput a talpára, egy tegnapi hír szerint költöznie kell a Ligetbe száműzött múzeumokon kívül a Természettudományi Múzeum Növénytárának is, de hova? Vajon tudják-e a tervek kigondolói, hogy a múzeumi gyűjtemények, festmények, szobrok és egyéb műtárgyak, népművészeti alkotások, állat vagy növénypreparátumok költöztetése mekkora szakértelmet, költséget igényel, és valószínűleg veszteség jár? De költöznek a minisztériumok, a kórházak, a beolvasztott háttérintézmények és így tovább.

Működik a nemzet láncfűrésze

Az erőltetett tempójú és sokszor átgondolatlan fejlesztések legsúlyosabb következménye a zöld területek csökkenése, elsősorban a fővárosi fák kíméletlen kivágása, a közparkok építési területté való silányítása. A lakossági tiltakozásokat egyebek között azzal próbálták leszerelni, hogy az építkezések útjában álló, többnyire korosabb fákat majd áttelepítik, azonban ez a módszer valójában a favágás legdrágább módja, az „átültetett” fák lassan elpusztulnak. A favágási őrületnek esett áldozatul a Városliget jó néhány fája, az Orczy kert fáit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem építése miatt vágták ki, a régi Vidámpark fáinak egy részét a Biodóm építése miatt távolították el. A Nádor tér fáit teljes kiirtották egy mélygarázs érdekében, a Kossuth tér átépítésének is sok fa esett áldozatul, kivágták a Semmelweis utca összes fáját, volt favágás a Bocskai úton, az 1-es villamos vonalán, és az úszópalota építése miatt. Így vált fák nélküli betonsivatag a pesti rakpart, kivágták a Dagály strand fáit, a zöld helyét átvette a beton.
fakivágás a Falk Miksa utcában 2013 szeptemberfakivágás a Falk Miksa utcában 2013 szeptember

A városi fák nemcsak esztétikai szempontból fontosak, a városlakóknak friss levegőt, a közlekedési porszennyezés csökkentését, az éghajlatváltozás miatti meleg enyhítését jelentik, a közparkok pedig a kikapcsolódás lehetőségét jelentik, épp ezért minden fa kivágását meg kellene fontolni, a facsemeték ültetése csak évtizedekkel később jelent sűrű lombozatot. Az utóbbi évek átgondolatlan fakivágásai éppen ezért az emberek elleni bűnnek tekinthető.

Ártéri erdő vagy mobilgát

A kedvelt Római-parti fák elsősorban a lakossági és szakértői tiltakozások még állnak, de a mobilgát tervek miatt a főváros vezetése gondolkodás nélkül eltüntetné a főváros utolsó természetes folyóparti ökoszisztémáját. A mobilgát tervekkel egyéb bajok is vannak, a part mentén, hullámtérre épülne, elsősorban az ott többnyire szabálytalanul építkező jómódúak érdekében. Maga a gát sérülékeny, árvíz esetén egy sodródó uszadékfa vagy más úszó tárgy megrongálhatja, és ezzel a mögötte lévő terület víz alá kerülhet. A mobilgát tervezése, előkészítése során több előzetes, például vízföldtani vizsgálatra lett volna szükség, erre több szakértő is felhívta a figyelmet. A főváros a vízmérnöki szakértő által készített alternatív megoldásról szóló tanulmányt nem vizsgálta meg érdemben, ugyanakkor elmulasztotta az árvíz védekezési fővédvonal megerősítését.   

A civilek, a zöld mozgalom, a ligetvédők útban vannak

Az Orbán kormány nemcsak a környezetvédelmet tekinti a gazdasági növekedés gátjának, hanem a természeti értékeket védő, karbantartó, a veszélyekre figyelmeztető, vagy éppen tudományos felméréseket végző környezet- és természetvédő egyesületek munkatársait, aktivistáit is. Az 1988-as politikai változások óta először szabtak ki letöltendő börtönbüntetést egy természetvédőre, a tiszántúli Zsák Ferencre, aki a Natura 2000 területen létesítendő Audi gyár bővítés ellen emelte fel a szavát. Házkutatást tartottak a Norvég Civil Alap pénzeit kezelő Ökotárs Alapítványnál, a rendőrök megszállták az irodájukat, de hosszú nyomozás és zaklatás után a hatóságnak kellett kimondani, hogy semmi törvénytelent nem találtak. Gyakran fordult elő az is, hogy az érdekeiket védő és tiltakozó zöldek vagy a lakosság ellen őrző-védő cégeket, sőt a rendőrséget is bevetették. .

A civil mozgalmak számára súlyos csapást jelent, hogy évről-évre csökken a működési feltételeket biztosító állami támogatás, a Zöld Forrás összege, ráadásul a „Külföldről támogatott szervezetekről” szóló törvény azt is lehetetlenné tette, hogy hazai források híján külföldi pályázatokból pótolják a hiányt. Igen pikáns tény az, hogy az uniós pénzeket a kormányhoz közelálló cégek számolatlanul használhatják fel, egy civil szervezetet akkor is megbélyegzenek, ha egy uniós szervezettől jut pénzhez. Az utolsó csapást a Stop Soros törvényjavaslat elfogadása jelentené, amelynek segítségével bárkire bármit rá lehetne fogni.

A tudományellenes kormány

A jó politikai döntések úgy születnek, hogy a politikusok a szakterületet jól ismerő munkatársakkal, tanácsadókkal veszik körül magukat, egy-egy törvényjavaslat elkészítése előtt szakmai és társadalmi vitát szerveznek, meghallgatják az ellenérveket is. Ehhez viszont nem politikai kinevezettekre van szükség, hanem a modern kor követelményeit ismerő, önállóan gondolkodó, a tudományterületüket jól ismerő szakemberekre. Ma viszont az tapasztaljuk, hogy az oktatás minden szintjén, az általános iskolától az egyetemekig mindenütt probléma van, és ez a környezeti ismeretek oktatását és a környezettudományok területét is érinti. A környezeti nevelésnek, az erdei iskoláknak a korábbi zöld tárcánál még volt gazdája, aki koordinálta a szakterületet, ma senki nem foglalkozik minisztériumi szinten a környezeti neveléssel. A hozzáértő szakemberek hiánya rányomja a bélyegét a minisztérium munkájára, és súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormányzat az évtizedes gyakorlattal és tudással rendelkező szakemberek egy részét elbocsátotta, mások önként távoztak, vagy a háttérintézmények átszervezése miatt vesztették el a munkájukat.

A kormányzatnak úgy tűnik az sem érdeke, hogy jól és sokoldalúan képzett szakemberek lépjenek a munkaerőpiacra, több egyetemen is tanítanak korszerűtlen ismereteket adó tananyagot. A környezetügy az oktatásnak is nagy vesztese, az általános iskolákban hatalmasa mennyiségű a tananyag, a természettudományos tantárgyak tanításánál sokszor éppen az összefüggések megvilágítása hiányzik. Az úgynevezett szakgimnáziumokban jelentősen csökkent vagy megszűnt a természettudományok oktatása, főleg a földrajzé. A szemlélettel is igen nagy baj van, Parragh László iparkamarai elnök gimnáziumokat zárna be, mások szerint túl sok a diplomás, és közben egyetemi szakokat szüntettek meg. Ebben a folyamatban is a környezettudomány a vesztes, megszüntették az Ángyán József alapította Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet a Szent István Egyetemen, és folyamatban van az erdőmérnöki alapszak, a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak, a biofizika, a humánbiológia-antropológia, az immunológia, az ökotoxikológia, és a természettudományos tudománykommunikáció. A kormány a Soros György alapította CEU-nak, a Közép-európai Egyetemnek is nekiment, nagy csapás lenne, ha megszűnne az egyetem környezettudományokat oktató tevékenysége.   

Jogunk van tudni!

Bolygónk súlyos globális problémákkal küzd, ilyen az éghajlatváltozás, a népesség nagyarányú növekedése, a biológiai sokféleség csökkenése, a természeti értékek fogyatkozása, a termőföldek kimerülése, élelmiszerválság, víz-levegő- és talajszennyezés, környezeti mérgek és így tovább. Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy minél több ember legyen tisztában a jelenségekkel, a veszélyekkel, az összefüggésekkel és a lehetséges kiutakkal, megoldásokkal. Ehhez a minőségi oktatáson kívül sokoldalú információra, valós tájékoztatásra, és az információhoz való hozzáférésre van szükség. Az Orbán kormány idejében ez egyre nehezebb, jellemző a környezetről szóló információk elhallgatása, fontos adatok megmásítása vagy a titkosítás, a paksi bővítés ügyében jellemző agymosás.  

A közszolgálat leselejtezése. Az azóta leépített Magyar Rádió udvara 2013. Kép: Sarkadi Péter

Az nemzeti konzultációkra büszke kormány minden népszavazási kísérletet meghiúsított, nem lehetett referendumot tartani a paksi bővítésről, Pécsen az atomtemetőről, a Római-parti mobilgátról, az olimpiáról és az állami földek eladásáról. Az információáramlás, a felvilágosítás, az ismeretterjesztés fontos eszközei az újságok, a rádió- és tévéműsorok, valamint a Világháló és a közösségi médiák. Ma az emberek többségéhez eljutó újságok, országos és megyei lapok többsége kormány közeli kézben van, ezek a lapon aligha írnak arról, hogy Semjén Zsolt védett madarakat is lelőne, vagy a Roszatom atomerőművei biztonsági kockázatot hordoznak. A közszolgálati adókon évekkel korábban voltak szakszerkesztőségek, valós problémákat feszegető rádió- és tévéműsorokkal. Ma gyakorlatilag ellehetetlenült a környezetvédelmi újságírás, inkább felszínkapargatás folyik néhány műsorban, például beszéljünk az állatkert új lakóiról, egy új tanösvényről, vagy hasonlókról.  A környezetről szóló valós információk eléréshez marad a Világháló, a zöld mozgalom vagy a személyes kapcsolatok, és akkor még az erkölcsi rombolásról még nem is beszéltünk, ami a valóság megismertetése helyetti gyűlölet- és félelemáradat jelent.

Elmulasztott lehetőségek

A Fidesz-KDNP kormány a kétszer négy év alatt óriási lehetőséget kapott arra, hogy szakértelemmel, az uniós pénzzel, a civiltársadalom aktivitásával, a tudomány eredményeinek és nemzetközi tapasztalatoknak a felhasználásával egy jobb, egészségesebb világot építsen. A fenti összeállítás azt igazolja, hogy ezeket a lehetőségeket elmulasztották, csak akkor tettek a környezet állapotát javító intézkedéseket, ha arra a tiltakozás, vagy a felháborodás rákényszerítette. Ilyen volt az Illatos úti veszélyes hulladék elszállítása, de számtalan helyen köztük Kiskunhalason és Hortobágyon tovább folyik a rozsdás hordókból a mérgező anyag, egyszóval a kármentesítésnek sincs gazdája. Nincs megnyugtató végkifejlete a vörösiszap tragédiának sem, nincs sem bűnös, sem elszámolás az adományokról.

Ehelyett vannak fölösleges beruházások, mint a felcsúti kisvasút, számtalan túlméretezett stadion, a ló wellness, a sehova nem vezető bicikli utak. Őrült ötletekben sem szűkölködtünk, gondoljuk a panelbontási elképzelésekre, a sátoraljaújhelyi üveghíd, vagy a balatonfűzfői víz alatti szálloda tervére. Itt tartunk ma, néhány nappal a 2018-as választások előtt.  

A kormánypártok politikusai mostanában gyakran hangoztatják, hogy ha nem a Fidesz győz április 8-án, akkor az ellenzék mindent eltörölne, amit elértek. Úgy legyen.

Frissítés:  

Az írásra 2018. április 20-án reagált a Földművelésügyi Minisztérium.
Íme:  Út a zöld Magyarország felé

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás