tengerpart Caletasnál

„Alig érkeztem meg Costa Ricába, rájöttem, hogy az nem ország, hanem egy vallás. Korábban számtalan történetet hallottam teljesen normális emberekről, akik egészen megváltozva tértek haza: fotóikon a megszokott beállítások helyett, elmosódott, zöld háttérből kirajzolódó, színpompás rovarokkal. Hallottam, hogy megrögzött városlakók váltak ott a madarak szerelmeseivé. Ha tehát Costa Rica egy vallás, azt hiszem, én is megtértem”- írja a The Observer egyik újságírója a közép-amerikai országról. Nincs egyedül, a világsajtó tele van ilyen és ehhez hasonló beszámolókkal.

Punta Bancona

Hogy mi lehet ennyire vonzó ebben a kicsiny országban, amely fele akkora, mint Magyarország, lakóinak száma pedig nem éri el a négymilliót? Sem ezüstje, sem aranya, de még olaja sincs, mégis évente több mint egymillió külföldi turista látogatja meg. Az ember egy csapásra mindent megért, ha - az időeltolódást kipihenve - elhatározza, hogy a főváros után vidéken is körülnéz.

virág Palo Verdében

A választ csodaszép pillangók, bódító illatú virágok , mesés tájak és csillogó szárnyú kolibrik adják meg. Mert pontosan ez az, ami olyan gazdaggá teszi ezt a kis országot. Costa Rica az amerikai kontinens ökológiai hídja, ahol találkozik az északi és déli félteke élővilága. Felszíne olyan változatos, hogy a háromezer métert is meghaladó vulkánoktól néhány óra leforgása alatt esőerdőkbe és meseszép tengerpartokra juthatunk. Ennek is köszönhető, hogy becslések szerint az országban él a világ növény- és állatfajainak öt százaléka. Ezen belül Costa Ricában található a Föld lepkefajainak csaknem 10 százaléka, többnyire vulkanikus talajából pedig a növények olyan széles skálája táplálkozik, hogy csak az ehető gyümölcsök száma eléri a 150-et. Az ország valódi paradicsom az ornitológusok számára, akik 850 madárfajban gyönyörködhetnek, de a 160 kígyófaj feltehetően a hüllők szerelmeseinek elvárásait is kielégíti. Nem csoda, hogy az országba érkező turisták 70 százaléka ellátogat legalább egy nemzeti parkba, sőt, 35 százalékukat kimondottan a természeti szépségek vonzzák a Latin-Amerika Svájcának nevezett országba.

kolibri Poásnál

A kávétermesztés után Costa Rica legnagyobb bevétele ma már az ökoturizmusból származik. Az idegenforgalom az 1960-as években indult gyors fejlődésnek. Az ország vezetői ekkoriban kezdték felismerni, hogy gazdaságilag jobban járnak, ha turistákat csábítanak például a biológiai sokféleség páratlan tárházát jelentő erdőkbe ahelyett, hogy a fakitermeléssel pusztítanák ezeket a természetes oxigéntermelő üzemeket. Mostanra az ország területének mintegy 27 százaléka számít védettnek: ebbe - az államilag fenntartott mintegy 40 nemzeti park mellett - magánkezdeményezésből létrehozott vadvédelmi és biológiai rezervátumok, valamint műemlékek és az indián őslakosság számára kialakított területek tartoznak. Igazi sikertörténet például a monteverdei köderdőt magában foglaló biológiai rezervátum, amelyet az Egyesült Államokból érkező kvékerek hoztak létre.

monteverdei köderdő

Az amerikaiak az ötvenes években határozták el, hogy Costa Ricába költöznek, amely valóságos béke szigete volt a polgárháborúktól forrongó közép-amerikai térségben (Az országnak 1949 óta például hadserege sincs.) Monteverdében sajtgyárat alapítottak, de családjaik ma már - a helyi lakossággal együtt - az ökoturizmusból élnek. A világ minden tájáról csodájára járnak ugyanis a köderdőnek, amelyet különleges módon, függőhidakról, vagy drótpályán haladva csodálhat meg a látogató. Feledhetetlen élményt nyújt felülről figyelni a lombkoronákon szundikáló bőgőmajmokat, egészen közelről hallani a madarak énekét és érezni a magasban nyíló virágcsodák mámorító illatát.

bőgőmajom

A helyi közösség annyira fontosnak tartja ennek az ökoszisztémának a fenntartását, hogy még azt is megakadályozták, hogy aszfaltút épüljön Monteverde és az interamerikai főút között. Szerintük ugyanis a megnövekedő forgalom jelentős károkat okozna a természetben. Az igazán kíváncsi külföldieket úgysem riasztja el a poros földutakon való zötykölődés ettől a csodavilágtól. A monteverdei erdőnél cseppet sem kevésbé érdekes az Arenal Nemzeti Park, ahol a világ egyik legaktívabb vulkánja található. Aki látta már a tűzhányó oldalán csordogáló lávát és hallotta a hegy gyomrának morgását, annak örökre bevésődik az emlékezetébe ez a tiszteletet parancsoló óriás. De sorolhatnánk még Costa Rica csodát rejtő térségeit!

láp Palo Verdében

A Palo Verdét, amelynek lápja - rácáfolva a rémtörténetekből ismert mocsaras vidékekre – lélegzetelállító színeivel és változatos madárvilágával jutalmazza az oda látogatót, vagy éppen a Tenorio Nemzeti Parkot, amelyet átszel a Río Celeste: a folyó, amelynél kékebbet festeni sem tudnánk.

Kék folyó

Lehetne említeni Ostionalt is, ahol – az újholdat megelőző sötét éjszakákon – háromhetente megtörténik a csoda, az „arribada” vagyis érkezés, amikor olajzöld fattyúteknősök százai ásnak fészket a tengerparti homokba

zöld fattyúteknős

A számtalan nemzeti parknak köszönhetően a turizmus több mint 150 ezer embernek biztosítja a megélhetést, a többit pedig legalábbis büszkeséggel tölti el. A legtöbb tico – ahogyan Costa Rica lakói önmagukat nevezik - szívesen visel olyan pólót, amelyen a „Gyönyörű vagy Costa Ricám” illetve az „Édes Costa Ricám” felirat olvasható. Hazaszeretetüket mutatja az is, hogy a magánházakon nemcsak ünnepek alkalmával lobog a nemzeti színű zászló. A legtöbbjük sohasem járt külföldön, viszont szívesen kirándul a tengerpartok egyikére vagy a legközelebbi természetvédelmi területre.

Tico gyerekek

A ticók kimondottan mókásak, amikor a könnyű harapnivaló, mondjuk szendvics helyett, a rizsesbab hozzávalóit cipelik – vagy cipeltetik egy öszvérrel – a hegyekbe. Ebből is látszik, hogy a reggelire, ebédre, vacsorára fogyasztott nemzeti eledelükről – a gallo pinto-ról még a természet lágy ölén sem mondanak le. Az utóbbi években Costa Rica a természetvédők mintaországává vált. Nem véletlenül: a környezet védelméről még az ország alkotmánya is rendelkezik. Amikor egy újságíró magyarázatot kért arra, miért került az alaptörvénybe ez a paragrafus, Abel Pacheco, az ország költőből lett elnöke így válaszolt: „Mint ahogyan az egyik versemben írtam: Isten először megteremtette a növényeket, majd az állatokat és végül az embert. De ha kihalnak a növények és az állatok, jövendőmondó, mondd, akkor ki következik” A lakosság azonban még nem teljesen környezettudatos. Az országban továbbra is működik az illegális fakitermelés, az emberek pedig szemetelnek. Igaz, közép-amerikai viszonylatban még így is itt a legjobb a helyzet. Egyre többen vannak ugyanakkor, akik tevékenyen részt vesznek a természet védelmében.

kis zöld fattyúteknős

Az elmúlt években sorra alakultak a nonprofit szervezetek, amelyek az állatvilág veszélyeztetett egyedeinek megmentését tűzték ki célul. A tengeri teknősök védelme tulajdonképpen a Costa Rica-i Tortugueróban született meg az ötvenes években – tájékoztat büszkén az egyik szervezet, a PRETOMA (Programa Restauracion Tortuga Marina) vezetője. - Az országban már számos nemzeti park és vadvédelmi terület biztosítja ezeknek az állatoknak a túlélését. Most azon dolgozunk, hogy Costa Rica a cápák védelmében is példát mutasson a térség országainak. - mondja Randall Araúz. A természetvédelmi szervezetekhez özönlenek az önkéntesek a világ minden tájáról. A fiatalok részt vesznek a nemzeti parkok útjainak építésében, a takarításban vagy éppen az állatok gondozásában. Nem kell azonban valakinek elkötelezett természetvédőnek lennie ahhoz, hogy jól érezze magát Costa Ricában. Arra így is minden esély megvan, hogy - ha eddig nem is nézte zöld szemmel a világot - ebben a csodaszép országban „bezöldül” - és az esőerdők jószolgálati nagykövetévé válik.

Szöveg: Váradi Tímea
Fotó: Csernoch János, http://photos.metc.hu

Cikkünk folytatásában hamarosan a teknősmentésről olvashatnak.
Utazások Costa Ricába: http://www.eupolisz.hu