kísérleti telep

Hazánkban Szentgyörgyvár és Dióskál határában, a Balaton vízgyűjtő területén található az az összesen 108 hektáros kísérleti terület, ahol hagyományos, és kímélő művelésű parcellák váltják egymást. A három éve futó kutatást Prof. Kertész Ádám, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet tudományos osztályvezetője vezeti.

A kisebbik, a Szentgyörgyvári 11 százalékos lejtőjű egy hektáros kísérleti területet négy részre bontották. A két szélső parcellát hagyományosan, a két középsőt minimum műveléssel hasznosítják. A szentgyörgyvári eróziós állomás tervezője és üzemeltetője, az ott folyó kutatások felelőse Csepinszky Béla a Veszprémi egyetem nyugdíjas adjunktusa, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet főmunkatársa.

folyamatos mérés

A kísérleti területen a kutatók folyamatosan figyelik a csapadékkal elsodort talaj mennyiségét, a talajfelszínről lemosódó kemikáliákat, a talajlakó élőlények, a rovarok és a földigiliszták számát, valamint a táplálkozó-, költő-, és átvonuló madarakat. Egy gyűjtőrendszer segítségével folyamatosan mérik a lefolyó víz mennyiségét, és a benne található talajszemcséket. A napenergiával működő mini meteorológiai állomás folyamatosan méri a hőmérsékletet, páratartalmat, csapadékot, és a talajhőmérsékletet. A kutatók minden évben kétszer mesterséges esőztetéssel mérik, hogy egy négyzetméteren mennyi víz folyik le, ill mennyi marad a talajban a növények számára. Ez a vizsgálat is a két művelés közti különbség kimutatására szolgál.

Az EU környezetvédelmi forrása által is támogatott program területein három év elteltével már jól látható, hogy nemcsak a talajerózió mérséklésében, hanem az élővilág sokféleségének megőrzésében is egyértelműen előnyös az úgynevezett minimum művelésű mezőgazdálkodás. A kísérleti parcellákon nincs jelentős terméskiesés, de sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta, és magasabb a megfigyelt madarak száma.

parcella zuhany

A kíméletes művelési módszer alapvetően abban különbözik a hagyományostól, hogy a mezőgazdasági munkálatok során a lehető legkevesebbet forgatják a talajt. Nincs őszi mélyszántás, helyette egy sekély tárcsázással bedolgozásra kerülnek a szármaradványok, de még így is jelentős mennyiségben maradnak a felszínen, amely védi a talajt a lepusztulástól, de a talajba került részeknél megindulhat a lebomlás. Tavasszal azután egy speciális, kímélő műveléshez való géppel lazítják a talaj felszínét, majd ugyanúgy folytatódik a munka, ahogy a hagyományos művelésű parcellákon.

A gyomnövények még a tél beköszönte előtt magasra nőnek és magot érlelnek, így a legínségesebb időkben is táplálékot és menedéket nyújtanak a madaraknak. Ilyenkor fenyőpintyek, tengelicek, és mezei verebek hatalmas csapatai táplálkoznak a hó alól kinyúló növényeken. Az egyik télen még az egyébként vonuló mezei pacsirták is átteleltek, mert elegendő táplálékot találtak maguknak. „A téli felmérések alapján elmondható, hogy kísérleti területen a madarak átlagosan 80-85%-a, sőt az idei télen 90%-a, a kímélő művelésű parcellákon keresett és talált magának táplálékot, míg a hagyományos művelésű, felszántott területeken ehhez képest alig volt madár. A számlálás során a hatalmas csapatokban mozgó fajok egyedeit, például a libákat és a seregélyeket a fajlistába ugyan regisztrálják, de nem számolják bele a felmérésbe, nehogy torzítsák az adatokat. Rajtuk kívül a legtöbben a pintyfélékhez tartozó tengelicek vendégeskedtek a gyomos parcellákon, de a felszaporodott pockok miatt jócskán voltak ragadozók is, például egerészölyvek, és nálunk telelő kékes rétihéják. A program indulása óta a legtöbb madarat - a már említett nagy csapatok kivételével -, 36 faj, mintegy 2704 egyedet 2004-2005 telén figyelük meg” – mondta Benke Szabolcs.

szakmai szemmel

Dióskál környékén 107 hektáron 24 db egyenként 3-5 hektáros parcella fele hagyományos, fele minimum művelésű. Itt végez a SOWAP program keretében ökológia megfigyeléseket és vizsgálatokat Benke Szabolcs, ornitológus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársa, aki havonta háromszor végez madármegfigyelést és egyszer vegetációfelmérést – ez a növényborítottság vizsgálata.
A képen Benke Sándor, Pecze Rozália, Syngenta, fejlesztési igazgató (középen) és Márta Krisztina MME.

Szintén háromszor vizsgálja a terület rovarvilágát, félévente pedig a talajfelszínről gyűjt gyommagokat , és a talajból földigilisztákat. A gyommagok, rovarok, földigiliszták meghatározását neves hazai és külföldi szakemberek végzik. (gyommag- Keith Chaney/Harper Adams University, földigiliszták- Zicsi András/ELTE, rovarok - Farkas János/ELTE, Kondorosy Előd / Keszthely)

Három év tapasztalatai szerint a kímélő művelésű parcellákat tavasszal, illetve nyáron is előnyben részesítik bizonyos fajok. A mezei pacsirták például már nagyon korán, akár április elején fészket tudnak rakni, mert a növényi maradványok biztonságosan rejtik őket a ragadozók elől olyankor, amikor a hagyományos művelésű parcellákon még éppen csak sarjad a növényzet.

A gazdálkodók a talajvédő művelésű területeken is használnak kemikáliákat, de kizárólag szelektív szerekkel dolgoznak, melyek a csekély talajpusztulás és kevesebb felszíni vízfolyás miatt kisebb eséllyel mosódhatnak a felszíni vizekbe. Ez különösen fontos szempont az olyan, ökológiai szempontból sérülékeny területeken, mint amilyen például a Balaton vízgyűjtő területe, vagy az Európai Unió ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a területei.

ez nem a növényeké

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület üdvözli a Syngenta természetkímélő gazdálkodási módszerek fejlesztésére tett erőfeszítéseit. A madárvédők világszervezete, a BirdLife International adatai szerint ugyanis az agrárterületekhez kötődő madárfajok száma az utóbbi néhány évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európa minden országában. Az MME által az év madarának választott tövisszúró gébics is egyike azoknak a madárfajoknak, amelynek fennmaradása a természetkímélő gazdálkodási módszerek alkalmazásától függ. Ezért a madárért, már csupán azzal is sokat tehetnek a gazdálkodók, ha meghagyják a földek körüli bokros területeket, sövényeket. Az MME hazai és nemzetközi színtéren is lobbizik azért, hogy a fenntartható, természetkímélő módszereket a döntéshozók is támogassák az agrárkörnyezetgazdálkodási és vidékfejlesztési források elosztásánál.