- Készek vagyunk ilyen lépésre, minden olyan szlovák-magyar vitás kérdés rendezése érdekében, amely a Duna Pozsony és Budapest közötti szakaszát érinti. A feladat nyilvánvalóan csak az lehet, hogy közösen találjunk olyan megoldást, amely eredményesebben váltja valóra azokat a célokat, amelyeket az 1977-ben aláírt államközi szerződés feltételezett, s amelyeket mindezidáig csupán egyetlen dokumentum tartalmaz, éspedig a bős-nagymarosi vízlépcső projektje - szögezte le.

A dunai kormánybiztos szerint a Mosoni-Duna-ág felvirágzásában és a Felső-Szigetköz tájrehabilitációjában kiemelkedő szerepe van annak, hogy a dunacsúni (Cunovo) víztározóból másodpercenként 40-43 köbméter vizet juttatnak az Öreg-Dunába. Ennek a ténynek is köszönhetően sem látott a magyar köztársasági elnök kiszáradt területet -mutatott rá. Ezután osztrák példára hivatkozva figyelmeztetett a Duna eróziójának egyre nagyobb veszélyére.

- Amikor 1960-tól a németek és az osztrákok dunai vízerőműveket kezdtek építeni, Ausztriában csökkent a Duna alján sodródó kavics és homok mennyisége, emiatt a folyófenék a Bécshez közeli Pod Greifensteinnél az erózió egyre súlyosabb jeleit mutatta. Az osztrákok nem találtak jobb megoldást, mint felépíteni az újabb, a freudenaui erőművet. A Bécs alatti, további Duna-szakasz alját pedig azzal igyekeznek javítani, hogy évente több ezer köbméter kavicsot zúdítanak a folyóba. Nem is olyan régen egyes magyarországi környezetvédők és más csoportok nagy hangon ellenezték a bősi vízerőmű felépítését.

Azt viszont elhallgatták, s máig nincs javaslatuk arra, hogy miként akadályoznák meg a Duna szlovákiai és magyarországi szakaszán az eróziót, amely ugyanúgy és egyre inkább fenyeget, mint ahogy évekkel ezelőtt Bécs környékén - vélekedett Dominik Kocinger.