A magyar „Imre” nevet a sikeres befogás hírének közreadását követően a finn rádióba betelefonáló személyek javaslatai alapján választották ki számára a kutatók. Imre költése sikertelen volt, ezért néhány hét múlva elhagyta a költőterületet és hatalmas területet érintő vándorlásra indult. Elsőként a kb. 2000 km-re keletre levő szibériai Tajmír-félszigetet kereste fel. Tudta, hogy merre megy: a műholdas jeladások adatai szerint az útból 1400 km-t a tenger felett, szinte egyenes irányban és valószínűleg egyhuzamban tett meg alig több mint 16 óra alatt (85 km/h-s átlagsebességgel). Ezt követően több hetet töltött a Tajmír-félsziget nyíresekkel vegyes tundravidékén levő kis tavak mellett, majd az Ob folyó mentén déli irányba haladt Kazahsztán északkeleti részéig, a Kulikol-tó környékéig, mely a Szibériában fészkelő kis lilikek egyik fontos vonulóhelye. Innen hirtelen fordulattal nyugati irányba kezdett vándorolni, és néhány napon belül elérte a Volga-kanyar és Volgográd térségét. Október végén-november elején azonban vándorlása befejeződött, hiszen egy Volgográd melletti kis falu mellett puskavégre került. A lelövés pontos körülményei ismeretlenek, bizonyosat csak az adó jelzett, mely november elejétől a falucska közepén levő házból adta a műholdas jeleket...

Imre a világszerte veszélyeztetett státuszú, kis lilik nevű vadlúdfaj skandináviai állományának tagja volt. A skandináv állomány az utolsó a valamikor egész Észak-Európát felölelt elterjedési területen. A földrajzilag legközelebbi, ám genetikai vizsgálatok szerint a skandináv madaraktól már távol álló kis lilikek az Ural hegység északi térségében és attól jóval keletebbre fészkelnek. A 20. sz. elején még kb. 10 000 egyedet számláló skandináv állomány az 1950-es években kezdett fogyatkozni, ám ezt az 1980-as években bekövetkezett nagy összeomlásig senki nem vette komolyan. Ekkor az állomány néhány száz párra csökkent, ám a folyamat, sajnos, azóta is tart: a kis lilikek skandináviai állománya ma már nem éri el a 30 költőpárat. Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyik legveszélyeztetettebb, kipusztulással közvetlenül fenyegetett fajának tartják. Ennek megfelelően az IUCN (Világ Természetvédelmi Unió) skáláján is a legmagasabb veszélyeztetettségi kategóriába került.

Imre szomorú sorsa jól példázza a hosszú távú vonuló madárfajok problémáit. A legtöbb vizsgálat szerint a kis lilik európai állományának összeomlásának legfőbb oka a vadászat illetve az orvvadászat. A kis liliket még gyakorlott ornitológusok számára is rendkívül nehéz elkülöníteni a nagy liliktől (Anser albifrons), melyhez kisebb termetű rokona gyakran társul is a vonulóhelyeken. Mivel azonban a nagy lilik számos országban vadászható (mint hazánkban is), esetenként így előfordulhat, hogy a kis lilik véletlenül is lelövésre kerül, még olyan országokban is, ahol a kis lilik a legmagasabb védettséget élvezi (mint hazánkban is). A fogyatkozás további okainak az élőhelyek, főként a táplálkozásra használt füves területek beszűkülését, állapotának romlását, valamint a költőhelyen megnövekedett fészekalj-ragadozást tartják.

Imre sorsa alátámasztja azt a megállapítást, hogy a vonulásuk során több országot érintő fajok hatékony védelmét csakis nemzetközi keretek között lehet elérni. Az Imrével együtt megjelölt két kis lilik, például, ugyanezen vonulási útvonalon haladva elért az Azovi-tengerig, majd onnan néhány napon belül a görögországi Kerkini-tóig, mely a kis lilikek egyik hagyományos téli gyülekezőhelye. E madarak egy eddig teljesen ismeretlen vonulási útvonalat mutattak meg a kutatók számára.

 
A kis lilikek vonulási útvonala.

A skandináv állományban három madarat jelöltek, Imre észlelései (műhold által rögzített pozíciói) piros pontokkal és nyilakkal, míg a másik két madár észlelései az egyszerűség kedvéért egyben, kék pontokkal és nyilakkal vannak feltüntetve. A térkép ugyancsak feltünteti (zölddel) egy 2006-ban Oroszország Ural-hegység környékén vidékén befogott kis lilik vonulását is Azerbajdzsán területére.

A kis lilikek fogyatkozásának megállítására már több országban több védelmi program szerveződött, de kisebb eredmények elérése ellenére az állomány csökkenése folytatódott. 2005-ben kezdődött azonban az a program, mely a kis lilik európai vonulása szempontjából legfontosabb öt országban (Norvégia, Finnország, Észtország, Magyarország, Görögország) végez összehangolt védelmi intézkedéseket. Az újszerű megközelítés 2005-ben elnyerte az Európai Unió LIFE-Nature nevű természetvédelmi programjának támogatását is.

A 2008-ig tartó program során műholdas jeladós és színesgyűrűs jelöléssel valamint intenzív megfigyelő-tevékenységgel próbálják a kis lilik eddig ismeretlen vonulási útvonalait és vonulóhelyeit azonosítani. Az ismert vonulóhelyeken széleskörű ismeretterjesztő kampányt indítottak a vadászok és helyi lakosság körében a kis lilik védelmére, valamint megfelelő természetvédelmi kezeléseket végeznek a vonulóhelyek állapotának javítására.

Hazánkban a faj klasszikus vonulóhelye a Hortobágy: minden tavasszal egy, minden ősszel pedig átlagosan két hónapot töltenek a Hortobágyon a kis lilikek. A nemzetközi programban ezért hazánkat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) képviseli. A HNPI az elmúlt évtizedekben felhalmozott tapasztalatok alapján táplálkozóterületeket létesít szántókon és gyepeken, valamint éjszakázóhelyeket alakít ki a nemzeti park háborítatlan területein. A program kezdeti eredményei biztatóak: a kis lilikeket 2006 őszén számos alkalommal megfigyelték a „számukra” előkészített élőhelyeken.

A kis lilik lelövésének veszélyei hazánkban elenyészőek. Ennek fő oka, hogy 2004 óta a kis lilik által rendszeresen használt tiszántúli vonulóhelyeken a vadlúdvadászat csak december 1. után kezdődik, amikorra a skandináv kis lilik állomány a legtöbb évben már elhagyja hazánkat. A 2006 őszén végzett megfigyelések szerint az elvégzett természetvédelmi kezelésekkel azonban tovább csökkenthető annak kockázata, hogy a kis lilikeket a libavadászatra lehetőséget nyújtó területeken véletlenül, mégoly jóhiszeműen is puskavégre kapják.

A hosszú távú vonulók esetében a hatékony védelmet azonban nem lehet megoldani egyetlen országban, a hosszú távú vonulók különleges problémáit csakis nemzetközi együttműködésben lehet kezelni. Imre története azonban azt bizonyítja, hogy gyakran még ez sem elegendő. Az európai országok összefogása nem volt elégséges Imre túléléséhez, és azt bizonyítja, hogy egy globálisan veszélyeztetett fajt globális intézkedésekkel lehet megőrizni.

A kis lilikekről, a védelmülre indított eddigi és a jelenlegi LIFE-programról további információk >>>

A projekt kedvezményezettje, a WWF Finnország által fenntartott központi honlapot >>>  

Szívesen nyújt további információt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság is (4024 Debrecen, Sumen u. 2., Tel.: (52) 529-920, E-mail: hnp@www.hnp.hu projekt-felelős: Lengyel Szabolcs, Tar János.