A fórum felszólalói

Zalatnay László kezdésképp elmondta, hogy a törvény kidolgozása „nem a hagyományos törvényalkotási kereteken belül indult el, hanem egy civil szervezet, a Magyar Természetvédők Szövetsége kezdeményezésére. Nagyon-nagyon ritka, hogy civil szervezetek munkájából törvény lesz.” Most már igen valószínű, hogy ez a munka eredményes lesz, hiszen 2009 júniusában a 60/2009. számú országgyűlési határozat rendelkezett arról, hogy legyen törvény, amely várhatóan jövő év elején el is készül.

Zalatnay rámutatott, hogy a Kiotói Egyezmény kapcsán a kormányok próbálnak kibocsátást csökkenteni, azaz output módszereket alkalmaznak. Ugyanakkor láthatólag ez nem működik, mivel nem csökken, sőt inkább növekszik a kibocsátás világszerte. A másik megközelítés az energiahatékonyság, amelyre az 1970-es évek energiaválsága óta fektetnek nagyobb hangsúlyt. Ezzel viszont az a probléma, hogy ha valaki például egy bögrét kevesebb energiával állít elő, akkor több nyeresége lesz, amit viszont újra be kell fektetni, és ebből elindul egy fogyasztói típusú növekedés. További gond, hogy ha a hatalmas erőműveket megújuló energiával szeretnénk ellátni, akkor le kellene termelnünk az erdeinket, ami nem jó megoldás, hiszen nincsen jogunk így kizsigerelni a természetet.

„Ezért gondoltuk azt, hogy megpróbálkozunk egy teljesen más logikával az input oldali szabályozással”- mondta az MTVSZ képviselője. A társadalom szintjén ez azt jelenti, hogy a fogyasztást, a felhasználást kell csökkenteni, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszabbul fogunk élni.

A törvény egyik eleme az energiakvóta. Eszerint ha valaki a felhasználási jogánál kevesebbet fogyaszt vagy használ, akkor mások felhasználhatják az ő jogát, de cserébe ő kárpótlást kap. Ez a rendszer a klímatörvény szerint egy ösztönző rendszer, ösztönzi az embereket, hogy takarékoskodjanak.

A javasolt rendszer másik fontos része a visszatérülő pénzügyi alap. Jelenleg az energiahatékonyságba a gazdagok tudnak befektetni, hiszen még az állami támogatás igénybe vételéhez is kell saját tőke. A visszatérülő alapból bárki felvehetne kölcsönt, amit később az energia-megtakarítási jogból tudna visszafizetni. Az MTVSZ szerint ez nagyon fontos motiváló rendszer lenne, mert beindítaná a kutatásokat, és az innovációt is fejlesztené. További fontos kérdés a növényborítás visszaállítása, mert az figyelhető meg, hogy ahol természetes növénytakaró van, az időjárási szélsőségek ott sokkal tompábban jelentkeznek – erre az ipari és mezőgazdasági tájak egyáltalán nem, vagy kevésbé képesek.

A törvény kidolgozásának folyamatát egy civil szervezet, az MTVSZ kezdte el: összefogott a tagcsoportjaival, hogy az egész országot lefedje. Menet közben a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács is felkarolta a kezdeményezést, ami súlyt kapott ettől. Később közel 200 civil szervezet támogatta a kezdeményezést, majd az Országgyűlés elfogadott egy határozatot a törvény elkészítésére. Ezt szintén egy civil szervezet, az EMLA egyesület végzi, és közben sok jogi és közgazdasági elemzés folyik. Az Öko Rt. tanulmánya ízekre szedte a témát, és az MTVSZ meglepetésére még több pozitív hatást talált benne, mint amiről a szervezet korábban tudott.

A folyamat most a párbeszéd fázisában tart – ilyenkor kérdések jönnek a felszínre, és érik, mélyül a törvény kidolgozóinak gondolkodása. Egészen 2010 januárjáig zajlik a folyamat, amíg tartalmilag is lehet hozzászólni. Európában jelenleg 17 országban zajlik klímatörvény kidolgozás, de Magyarországon egy különleges törvény van formálódóban.

Fogarasiné Deák Valéria hozzászólásában elmondta, hogy jónak tartja az elképzelést, és hangsúlyozta a civil kezdeményezések fontosságát. Hozzátette, hogy míg a klímavátozásról szóló hírek a fiatalok számára csak a tévén keresztül jönnek, addig az ő korosztályának tagjai saját szervezetükön érzik, hogy mit jelent egy ilyen típusú változás. A törvénytervezet valójában egy rendszerkritika is, ami a profit- és növekedésérdekelt gazdaságberendezkedést, és ezáltal az ember és a természet kihasználását is kritizálja, és idealisztikus elemeket is tartalmaz. Ugyanakkor a legnagyobb lobbiharcok ezen a területen szoktak lenni, például az építési területek, zöld felületek, rendezési tervek kapcsán. Ezek sokszor homlokegyenest ellentmondanak a zöld érdekeknek - itt konkrétan azzal, hogy a zöldfelület képes a szén-dioxidot feldolgozni, és ezáltal az nem megy ki a légtérbe. „A realitás az az, hogy egy ilyen koncepcióval, elképzeléssel, törekvéssel, ezzel a gondolkodással, a mozgalommal, szemlélettel szemben súlyos érdekek vannak. Olyan súlyos érdekek, amelyek érdekérvényesítő képessége is elég jelentős. Tehát aki ebbe a harcba beszáll, az számítson hosszú, de nagyon szép küzdelemre, és mindenkinek, aki ebben szerepet játszik, sok sikert kívánok!” – zárta beszédét Fogarasiné Deák Valéria.

A jégtáblák, a gleccserek eltűnése, a szén-dioxid grafikon felszökése ijesztő dolog, ugyanakkor a klíma folyamatosan változik, hullámzik természetes módon is – mondta Krassay László. Ez óvatosságra int bennünket az ijesztő jelekkel kapcsolatban, tehát az emberi ráhatás mellett kell lennie egy természeti oknak is, amit teljesen talán nem is ismerünk – folytatta az alpolgármester. Szerinte nagyon félő, hogy a gazdasági érdekek felülírják a törvényt: adott esetben a gazdasági szereplő inkább kifizeti a büntetést, minthogy teljesítse az előírást.

A törvényben az egyik alapkritérium a növényborítás növelése. Az erdészeti politika célja jelenleg, hogy 26-27%-ra növelje a magyarországi erdősültséget a XXI. század során. Ezt Krassay kötelező előírásként belevenné a törvénybe. Elmondása szerint emellett kisebb lépésekkel is lehet változást elérni. Gödöllön elfogadtak egy hosszú távú fejlesztési koncepciót, hogy Gödöllő olyan ökovárossá váljon a következő évtizedben, amely harmóniában van a környezettel, amellett, hogy a város működtetése gazdaságilag is pozitív marad. Ebbe a zöld felület fenntartása, a nevelés, és a geotermikus energia felhasználás is beletartozik.

Ezután a Greenfo kérdésére válaszolva Zalatnay László a kvótarendszer gyakorlati működéséről beszélt. Ma már rendelkezésre áll a kártyás rendszer mikrochippel, amelynek elérhető az ára. Évente csökkenne a felhasználási jog, annak érdekében, hogy elérjük a fenntartható szintet. A rendszerben külön kell kezelni a különböző energiaféleségeket és a különböző felhasználói csoportokat. A kiindulási alap a jelenlegi felhasználási szint lenne. Lehet, hogy az első évben mindenkinek meg kell adni az aktuális átlagos felhasználását felhasználási jogként, hogy szokják a fogyasztók a rendszert. Lesz egy kibocsátó szervezet, ami lehet a Magyar Nemzeti Bank, de egy Kvótahatóság is. Ha nagyon hideg tél jön, és elfogy mindenkinek a kvótája, akkor a központi hatóság még bocsáthat ki jogokat. Fontos, hogy nincs kibúvó a rendszer alól, és például az építőiparra is vonatkozni fog. Nem lesz mindegy, hogy milyen anyagból és mennyi energiával készül el egy termék. El kell érni egy „kevesebből jobbat” elv gyakorlati megvalósulását.

Egy résztvevő azt kérdezte, hogy hogyan hat a felhasználás visszafogása a versenyképességre. Zalatnay válaszul elmondta, hogy nem csak a versenyképességről van szó, hanem a függőségről is, amelyre példa a közelmúlt gázválsága. A kidolgozók jelenleg a törvénynek nem látják olyan területét, amely negatív hatással lenne a gazdaságra.

További kérdés volt, hogy a kvótakereskedelem nem tartja-e fenn a szegénységet és a különbségeket. Zalatnay László szerint nem, mivel ha a gazdag közvetlenül a szegénytől veszi meg a fel nem használt jogait, akkor pénzhez juttatja őt.

A résztvevők között a beszélgetés ezek után informálisan, tea és ropogtatnivalók mellett zajlott. Úgy tűnik, a fórum eredményes volt, és a közeljövőben várható a folytatása. A törvényalkotási folyamatot a Greenfo mellett a www.klimatorveny.hu oldalon lehet nyomon követni, ahol a hírek mellett sok háttéranyag is elérhető.

Kapcsolódó anyagok:
-Az Éghajlatvédelmi Törvény Fórum sajtóközleménye
-Konszenzus és állami példamutatás kell a klímatörvényhez
-Országgyűlési határozat a klímatörvényért
-Civil klímatörvény kezdeményezés a Parlamentben