A 2010. március 11 –i eseményt Simon Ingram-Hill, a British Council igazgatója nyitotta meg, majd Simon Andrea, igazgatóhelyettes elmondta, hogy a szervezet nem a gazdaság, vagy politika, hanem a közös, fenntartható jövő oldalán áll a klímavédelmi törekvéseket illetően. Ezért támogatják azt a fiatal klímanagykövetekből álló csapatot, amely a rendezvényt kitalálta és megszervezte.
A délelőtt folyamán négy, különböző témát boncolgató kerekasztal meghívott résztvevői ismerték meg egymást, és kezdték el megvitatni a területet érintő leglényegesebb kérdéseket, eltérő megközelítésekben. A kerekasztalok témái a következők voltak: Fenntartható fogyasztás, Fenntartható mobilitás, Energia: napfényes Magyarország, és Épített környezet. Érdekesség, hogy mindegyik asztalnál szó volt a COP15 hatásairól, a karbonlábnyom, az innováció és a hatékonyság értelmezéseiről az adott területeken, valamint arról, hogy kommunikáció milyen szerepet játszik az elméletek, értékek, technikák terjesztésében.
Általános vélemény, hogy a koppenhágai ENSZ Klímacsúcsnak semmilyen gyakorlati hatása nem volt hazánkra. Ez megerősítette a rendezvénynek alapot adó gondolatot, hogy lokális fejlődést nem lehet kizárólag nemzetközi megállapodások sikeréhez kötni. A helyi gazdasági és társadalmi igényeket, lehetőségeket figyelembe vevő folyamatokat kell elindítani. A karbonlábnyom témakörét elemezve, az egyes termékek kibocsátását megmutató karboncímke bevezetésével kapcsolatban Pogány Éda, a Coca-Cola Hellenic képviseletében elmondta, hogy ez az olyan nagy cégeknek, mint az övék, megoldható lenne, de a kisebb cégek számára nagyon nagy megterhelést jelentene. Nem is beszélve arról, hogy hiányzik az egységes állami szabályozás, hiszen jelenleg többféle számítási mód ismert, ami lehetetlenné teszi a kibocsátási értékek pontos összehasonlítását.
A témák innováció vetületét nézve szintén egységes volt a vélemény arról, hogy a kutatási és fejlesztési együttműködéseket erősíteni kellene, és ezek kivitelezéséhez az államnak is hozzá kell járulnia. A napenergia jobb kihasználásának egyik akadályaként például az állami és Európai Uniós pályázati rendszerek bonyolultságát és irreális elvárásait nevezték meg a résztvevők. Adottak a technológiák például napkollektorok segítségével való áramfejlesztéshez, nehéz azonban forráshoz jutni.
Dr. Fogarassy Csaba, a Szent István Egyetem Klímatanácsának titkára a Fenntartható mobilitás kerekasztalnál felvetette, hogy a készletező életmódról át kell térni a szolgáltató életmódra, azaz, ha például egy évben tízszer van szükségünk autóra, felesleges vásárolnunk egyet, és a garázsban tárolni. Jó példa ennek a problémának a feloldására a Peugeot Párizsban üzemeltetett chip kártyás autókölcsönzési rendszere, ahol a már jól ismert kerékpár kölcsönzési rendszerek példájára pillanatok alatt lehet autót kölcsönözni.
Karbon kerekaszztal kép: Rákossy Péter
Minden asztalnál kiemelt téma volt az oktatás és a kommunikáció hiánya. Környezettudatos otthon megteremtésére például már általános iskolában is kialakítható lenne az igény, de valójában még az átlag magyar felnőtt sincs tisztában a kibocsátás csökkentési lehetőségekkel. Rengeteg téves információ terjed például passzív házakról, pedig amellett, hogy nem terheljük a környezetünket, jelentős összegeket takaríthatunk meg használatuk során, sőt kivitelezésük sem feltétlenül drágább a hagyományos technológiával épülő házakénál.
A Fenntartható fogyasztás szekcióban kiemelték, hogy egyfajta holisztikus szemlélettel, teljes folyamatokat, összefüggéseket kell megértetni a fogyasztókkal, már a gyerekekkel is. Példaként hozták fel egy termék életútját. Megtermeljük/legyártjuk valahol az alapanyagot, majd elszállítjuk a feldolgozási helyre, ezután a fogyasztási helyre, használjuk, majd hulladék lesz belőle, amelyet fel kell dolgozni. A folyamat mindegyik eleme kibocsátással jár. Minél közelebb van azonban a termelés/gyártás/feldolgozás helye a fogyasztás helyéhez, annál kisebb a végtermék kibocsátása. Ezért hasznos a lokálisan termékeket előnyben részesíteni. Cosovan Attila, a Co&Co Communication kreatív igazgatója hozzátette, hogy valójában nem a fenntartható fogyasztás, hanem a fenntartható élet a cél.
Újszászi Györgyi a Védegylet és a Fair Trade mozgalom képviseletében megjegyezte, hogy az ő védjegyükkel ellátott termékek garantálják, hogy a termelők méltányos árat kapjanak termékeikért, de sajnos még kevesen ismerik a logót, és a mozgalmat. Az ő esetükben is fontos a kommunikáció fejlesztése. A civil szféra, az állami és üzleti szektorok fiatal képviselőihez a délután folyamán a klímavédelem iránt érdeklődő főiskolai és egyetemi hallgatók is csatlakoztak, akik kérdéseikkel, és sokszor harcos hozzáállásukkal további lendületet adtak a beszélgetésnek.
A résztvevők hasznosnak ítélték a különböző szektorokból érkező vélemények ütköztetését, és hangsúlyozták, hogy bár a fenntarthatóság fogalma nem határozza meg, hogy kié a felelősség, de egyértelmű, hogy a felelősség mindenkié. A fogyasztóé, a kisvállalkozóé, a multinacionális cégé, és az államé. Együtt, egymással kölcsönhatásban, egymás érveit és álláspontjait figyelembe véve, lokális adottságokhoz alkalmazkodva érhetünk el igazi eredményeket a klímavédelem területén. |
