Udo Gattenlöhner

Udo Gattenlöhner, a Globális Természetvédelmi Alap igazgatója a Greenfo-nak elmondta, hogy a szervezetet 1998-ban alapították, és jelenleg 12 alkalmazottja van. Az Élő Tavak (Living Lakes) hálózat a GNF keretein belül működik, szintén 1998 óta. Szerepe, hogy keretet
adjon a világ különböző pontjain tavakkal foglalkozó civil szervezetek tevékenységének.

Az olaszországi Trasimeno-tó látképe. Fotó: Perugia megye

A Bodeni-tó, az afrikai Santa-Lucia tó, az amerikai Mono-tó és a japán Biwa-tó volt az első
négy tagja a hálózatnak, amely azóta is folyamatosan növekszik: mostanra 64 tavat regisztráltak, ebből 29-et partnerként, 32-őt társultként és egyet tiszteletbeli tagként. Mintegy 75 szervezet vesz részt a szövetség munkájában, Magyarországon a Balatont képviselő Balaton Fejlesztési Tanács.

A Globális Természetvédelmi Alap a fejlődő országokra fókuszál, és különböző természetvédelmi, mezőgazdasági és szegénység-csökkentési programokban vesz részt. Ezek egyike a „Fák az életért” program, melynek keretében őshonos fákkal végeznek újraerdősítést a Santa-Lucia tó környékén. A Lufthansa sokat utazó kuncsaftjai a megtett kilométerek szén-dioxid kibocsátásának kompenzálására támogathatják ezen programot. A GNF működése során repülővel megtett utaskilométereket is hasonló módon kompenzálják, a myclimate civil szervezeten keresztül.

Egy másik program az ivóvízről szól – a résztvevő tavak mentén az Élő Tavak hálózat fertőzés-mentes vizet igyekszik biztosítani a felszíni vizektől függő emberek számára. Napenergiás programja keretében Afrikában és Sri Lankán a halászok százai által használt kerozinos lámpákat fotovoltaikus táplálású világításra cserélik. A kerozin nagyon drága, viszont a napelem olcsóbb megoldás és környezetkímélő. Az Élő Tavak a dinamitos és a cianidos halászatot is próbálja visszaszorítani. Indonéziában a csökkenő populációjú kúposfejű delfin élőhelyeinek védelméért lobbizik. Indiában pedig egy nagy projekt keretében a mangrove ökoszisztémát védik - a cunami ugyanis megmutatta, hogy a mangrove elpusztítása kockázatot jelent a helyi lakosok számára.

A német-magyar kapcsolatok hagyományosan jók, talán a hasonló mentalitás miatt. Így adja magát hogy a GNF-nek legyen Magyarországon is programja. Ezt Közép-Európa második legnagyobb taván, a Balatonon valósítják meg, a már említett Balaton Fejlesztési Tanácson keresztül. A Tanács feladata, hogy a régió szereplőivel együtt meghatározza a térség fejlesztési irányait, támogassa a fejlesztési programok, projektek kidolgozását a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) területén, továbbá koordinálja és a rendelkezésre álló fejlesztési források segítségével ösztönözze a térség fejlődését szolgáló vízvédelmi, turisztikai, gazdasági beruházásokat. A magyar tenger egyik fő problémája a sekélysége, és ezáltal az eutrofizációra való érzékenysége. A helyi közösségek fontos szerepet játszanak a tó életében; ugynakkor a környéken lakók a turizmustól függenek, amihez viszont jó vízminőség kell. A tó védelme ezáltal a jövő üzletének védelmét jelenti. Az északi partra a minőségi turizmus, míg a délire a tömegturizmus a jellemző. Udo Gattenlöhner jónak találja a vizekre vonatkozó magyar szabályozást, ugyanakkor véleménye szerint erős vízirendőrségre lenne szükség. A Balatont 20-30 évvel ezelőtt túlhasználták, és alulbecsülték a nádasok szerepét. Sok tudományos ismeret halmozódott fel a Balatonnal kapcsolatban, ez szükséges a hosszú távú védelemhez.

A GNF-nek „politikai” (policy) programjai is vannak, ezek egyike az ENSZ vízfolyások egyezményének népszerűsítése. Az egyezmény szövegezését 1993-ban kezdték el, de még nem írta alá elég ország ahhoz, hogy hatályba lépjen. További akció az Európai Üzlet és Biodiverzitás kampány, amelyet az Unió LIFE-programja finanszíroz.

A szervezetnek Németországban nincsen programja, ugyanakkor a munkatársak sokat dolgoznak külföldön, nagyon sokszor helyi őshonos emberekkel partnerségben. A GNF erőssége a partneri kapcsolatok kialakítása. Az alapítvány tevékenységéhez egyébként focimeccseken is gyűjtenek adományokat.