A találkozón 68 ország voksolt Monaco amerikai támogatást is élvező azon javaslata ellen, hogy a tengeri ragadozót felvegyék a fokozottan veszélyeztetett állatok listájára. Csupán húszan támogatták az indítványt, harmincan tartózkodtak. Egyes államok kompromisszum reményében megpróbálták munkacsoport megbeszélés tárgyává tenni a témát, Líbia azonban Szudán támogatásával elérte, hogy azonnali szavazás történjen. Ez ellehetetlenített minden további párbeszédet az ügyben. Az EU azon javaslata, miszerint a kereskedelmi tilalom egy bizonyos türelmi idő elteltével lépjen érvénybe, szintén megbukott.
A kihalástól veszélyeztetett kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) sorsa az egyik legfontosabb napirendi pont volt a CITES-t aláíró 175 állam tizenháromnapos, Dohában (Katar) megrendezett találkozóján. Az ellenlobbit elsősorban Japán képviselte, a kifogott kékúszójú tonhal nagy részét ugyanis a szigetország vásárolja fel. A Japánban ínyencfalatnak, a szusi és a szasimi tradicionális halételek egyik fő alapanyagának számító kékúszójú tonhal állománya 80 százalékkal csökkent 1970 óta. Egyetlen ilyen tonhalért, amelynek súlya a 650 kilót is elérheti, 100 ezer dollárt is megadnak a szigetországban, sőt a kékúszójú tonhal Csendes-óceánban élő változatának egy 200 kilós példánya tavaly 220 ezer dolláros rekordáron kelt el.
Az atlanti kékúszójú tonhal védelméről immáron az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) fog dönteni, amelynek tagjai mind halásznemzetek. A környezetvédelmi szervezetek éles kritikával illették a kereskedelmi tilalom bukását. Az Európai Bizottság is sajnálatát fejezte ki a döntést illetően. Janez Potocnik és Maria Damanaki környezetvédelmi és halászati biztosok azt követelték, hogy az ICCAT mostantól vegye komolyan a rá ruházott felelősséget.
A katari találkozón csütörtökön - kanadai, norvég és grönlandi ellenállásra - elbukott az a javaslat is, amely megtiltotta volna a jegesmedvék bundájának, fogainak és karmainak nemzetközi kereskedelmét. A többek között az Egyesült Államok által is támogatott, tiltást sürgető javaslat arra hivatkozik, hogy a szabad kereskedelem által ösztönzött vadászat csak tovább tetézi a globális felmelegedés miatti élőhelyveszteség veszélyét. Egyes becslések szerint 2050-re a jelenlegi 20-25 ezres jegesmedve-populáció kétharmada eltűnhet az északi-sarkköri területek olvadása miatt.
A Kanada, Norvégia és Grönland vezette ellenzői kör ezzel szemben azzal érvelt, hogy a kereskedelem jelentette veszély minimális, a vadászat pedig létfontosságú az őslakos közösségek fennmaradása szempontjából. Kanada arra is hivatkozott, hogy a nemzetközi kereskedelem az országban élő jegesmedvék mindössze két százalékát érinti, és a hatóságok szigorúan ellenőrzik a piacot. "Kétség sem férhet hozzá, hogy folytatni kell a jegesmedvék fennmaradását célzó törekvéseket. Kanada célja is a jegesmedvék hosszú távú túlélése ... Ugyanakkor Kanada úgy véli, hogy a javaslatot nem támasztják alá a tények" - fogalmazott Basile Van Havre kanadai tárgyaló.
Frank Pokiak, a kanadai őslakosok egyik vezetője elmondta, hogy a sarkvidéki közösségek nemzedékek óta vadásszák a medvét húsa és bundája miatt. Hangsúlyozta, hogy fenntartható módon vadásznak, s ezt folytatni fogják, akár születik nemzetközi tiltás, akár nem.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) már a globális felmelegedést tekinti a jegesmedvék túlélését leginkább fenyegető tényezőnek, mivel a jégborítás olvadása folyamatosan csökkenti a medvék élőhelyét. A szervezet szerint amennyiben a jelenlegi klímatrendek folytatódnak, a jegesmedve száz éven belül jelenlegi élőhelyének legnagyobb részéről teljesen kipusztulhat. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a jegesmedvetestrészek kereskedelme bővült az 1990-es évek eleje óta. A CITES adatai szerint 1992 és 2006 között több mint 31 ezer élő medvét, tetemet, vagy testrészt exportáltak világszerte 73 országba. A legnépszerűbb exportcikk a bunda, a legnagyobb kibocsátó pedig Kanada volt. |
