A magas keményítőtartalmú manióka hosszú ideig fontos összetevője volt a legkülönbözőbb termékeknek, a tápiókapudingtól és a jégkrémtől a papíron át az állati takarmányig. Tavaly azonban a Thaiföldről, a világ legnagyobb exportőrétől származó manióka 98 százaléka egyetlen helyre, Kínába került, ahol bioüzemanyagot készítettek belőle.
Az új keresletnek köszönhetően a thaiföldi maniókaexport 2008 óta csaknem négyszeresére nőtt, és az ára is durván megduplázódott. Ahogy a fejlett országban szaporodnak a nem fosszilis eredetű üzemanyagok felhasználását előíró törvények, az új, feltörekvő gazdasági nagyhatalmak pedig – mint amilyen Kína – új energiaforrások után néznek, és évről évre a világon előállított élelmiszerek egyre nagyobb részét használják bioüzemanyag előállítására a gabonától a cukron át a pálmaolajig. Ennek a piacnak az új szereplője a manióka.
Sok szakértő azonban állítja, hogy vissza kellene fogni a bioüzemanyagok gyártását, mert ha az ambiciózus termelési célok néhány kulcsfontosságú kultúra esetében közepes terméssel párosulnak, akkor az áremelkedéshez, éhezéshez és politikai bizonytalansághoz vezet. A meredeken emelkedő élelmiszerárak az utóbbi hónapokban lázongásokat idéztek elő és politikai nyugtalanságot szültek több szegény országban Algériától Egyiptomon át Bangladesig, ahol a pálmaolaj, a biológiai üzemanyag széles körben alkalmazott összetevője kulcsfontosságú élelmiszer az elkeserítően szegény lakosság számára.
Az idén a FAO, az ENSZ római székhelyű Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete rekordmagasságú élelmiszerárakról számolt be. Csak a múlt év októberétől idén januárig 15 százalékkal nőttek, a Világbank szerint megteremtve annak a veszélyét, hogy "a közepes és alacsony jövedelmű országokban 44 millióval duzzad a szegények száma". A múlt év második felében a gabonaárak meredeken emelkedtek, az Egyesült Államokban például 73 százalékkal, amit az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) annak tulajdonít, hogy az amerikai gabonatermésnek a korábbinál nagyobb részét használták fel bioetanol előállítására.
"Az a körülmény, hogy Kínában a maniókát, Európában a repcemagot, máshol pedig a cukornádat bioüzemanyag előállítására használják, kétségtelenül változást idéz elő a keresleti görbékben – fejtette ki Timothy D. Searchinger, a Princeton Egyetem e kérdéssel foglalkozó kutatója a The New York Timesnak. – A biológiai üzemanyag hozzájárul az árak növekedéséhez és a piacok feszesebbé válásához."
Az Egyesült Államokban a kongresszus úgy döntött, hogy a bioüzemanyag-felhasználásnak 2022-ben 36 milliárd gallonnak (1 amerikai gallon egyenlő 3,78 literrel) kell lennie, ami a négyszerese a 2008-as fogyasztásnak. Az Európai Unió elhatározta, hogy 2020-ra a közlekedésben felhasznált üzemanyagon belül 10 százalékra kell emelni a megújítható erőforrások arányát, amelyek közé a bioüzemanyag is tartozik. Kína, India, Indonézia és Thaiföld is tűzött ki a bioüzemanyag felhasználásával kapcsolatos célokat.
Elsőbbséget kell biztosítani az élelmiszernek
A pontosság kedvéért meg kell állapítani, hogy sok tényező okozhatja az élelmiszerárak emelkedését a múlt évi termést tönkretevő rossz időjárástól kezdve a szállítási költségeket megdrágító magas olajárakig. Tavaly például a szokatlanul zord időjárás a termést elpusztítva felhajtotta az árakat Oroszországban, Ausztráliában és Kínában, Thaiföldön pedig a bíbortetű támadása csökkentette le a maniókatermést.
Olivier Dubois, a FAO bioenergia-szakértője szerint nehéz pontosan megállapítani, hogy az élelmiszerárak erősödéséhez mennyiben járult hozzá a bioüzemanyag-termelés felfutása. "A probléma összetettebb annál, semhogy sommásan kijelenthessük, hogy a bioüzemanyag jó-e vagy rossz – mondta az amerikai lapnak. – Az azonban biztos, hogy szerepet játszik az áremelkedésben. Húsz, harminc vagy negyven százaléka jut rá? Ez attól függ, milyen modellt alkalmazunk."
Miközben senki sem szorgalmazza, hogy fel kell hagyni a bioüzemanyagok előállításával, Dubois és más, élelmiszerekkel foglalkozó szakértők azt javasolják, hogy az érintett országok vizsgálják felül eddigi politikájukat, váljon lehetővé a bioüzemanyagokra vonatkozó szigorú előírások felfüggesztése abban az esetben, ha az élelmiszertartalékok lecsökkennek, vagy az élelmiszerárak túl magasra szöknek.
"Az élelmiszernek kell elsőbbséget biztosítani – hangsúlyozta Hans Timmer, a Világbank fejlődési kilátások csoportjának igazgatója. – Probléma akkor keletkezik, ha a biológiai üzemanyaggal kapcsolatos célokat más termékek árának figyelembe vétele nélkül állapítják meg."
Nehéz előre jelezni, hogy a bioüzemanyag-szektor által támasztott kereslet hogyan hat az élelmiszerek árára és kínálatára. Néha – mint például a gabona és a manióka esetében – a vásárlók közti közvetlen verseny felhajtja a bioüzemanyagok összetevőinek az árát. Más esetekben hiány keletkezik és az árak inflálódnak, mert azok a gazdák, akik korábban élelmiszernövényeket, például zöldségeket termesztettek, üzemanyag előállítására alkalmas növények termesztésére állnak át.
Kína megtapasztalta ezt csaknem tíz évvel ezelőtt, amikor célul tűzte ki bioetanol előállítását gabonából, ami azt eredményezte, hogy riasztó áruhiány keletkezett és megemelkedtek az élelmiszerárak. A pekingi kormány 2007-ben betiltotta a gabonafélék felhasználását bioüzemanyag előállítására. Kínai tudósok akkor tökéletesítették az üzemanyag magas keményítőtartalmú maniókából történő előállítását, és 2009-ben megkezdte a termelést az első olyan üzem, amely kereskedelmi méretben állít elő maniókából etanolt.
Bár Afrikában alapvető élelmiszernek számít, Ázsiában a manióka kevésbé fontos, bár valaha Kínában "föld alatti éléskamrának" nevezték, mivel gyenge termést hozó években kulcsfontosságú kiegészítő táplálékká vált. A kínaiak ezért úgy gondolták, hogy ha a maniókát használják üzemanyag-előállításra, az nem hat közvetlenül az élelmiszerárakra, és nem idéz elő élelmiszerhiányt, legalábbis az országon belül nem. Így aztán míg 2008-ban a kínai maniókatermésnek még csak a 10 százalékát használták etanol előállításra, tavaly már az 52 százalékát.
Konkurensek
Távolabbi, áttételesebb hatások is vannak azonban, amelyekkel számolni kell. Mivel a maniókaforgács elterjedt takarmány, a bioüzemanyag-ipar által támasztott új kereslet hatással lehet a hús kínálatára és árára is. A délkelet-ázsiai országokban, ahol Kína bőkezűen fizet a maniókáért, a gazdák ki vannak téve annak a kísértésnek, hogy inkább ezt a növényt termesszék, mintsem mondjuk rizst vagy zöldségeket. És ha Kína Afrika felé fordul mint beszerzési forrás felé, akkor veszélybe kerülhet az ellátás a kontinens egyik fontos élelmiszernövényéből, bár szakértők azt is megjegyzik, hogy a maniókaexport jó üzleti lehetőséget kínálhat.
"Értékesebb, pénzkeresetet lehetővé tevő növénnyé válik – magyarázta Greg Harris, a New York-i Commodore Research and Consultancy cég elemzője, aki tanulmányozta a maniókakereskedelmet. – A mezőgazdasági művelésre alkalmas föld mennyisége korlátozott, úgyhogy minél nagyobb területen termelnek üzemanyag-előállításra szánt növényeket, annál kevesebb jut az élelmiszernövényeknek."
A manióka iránti kínai kereslet károsan hathat más ázsiai országok tervezett bioüzemanyag-termelésére is. A Fülöp-szigeteken és Kambodzsában a beruházók nemrég felfüggesztették maniókából bioüzemanyagot gyártó üzemek építését, mert az alapanyag túlságosan megdrágult. Thaiföld születőben lévő bioüzemanyag-ipara számára nehézzé válhat a hazai termesztésű manióka beszerzése, mert nem képes versenyezni a kínai felvásárlók által ajánlott árakkal – állítja a FAO.
A gazdagabb országokban már bebizonyosodott, hogy a bioüzemanyagok előállításának fejlődése komoly hatással van a növények árára és termesztésére. A bioüzemanyag-gyártást ösztönző támogatásoknak köszönhetően ma már az Egyesült Államokban termesztett gabonának csaknem a 40 százalékából üzemanyagot gyártanak, és a chicagói árutőzsdén 2010 júniusa és decembere között 73 százalékkal nőtt a gabona ára.
Az ilyen áremelkedéseknek élelmiszerbiztonsági szakértők szerint messze ható következményeik vannak. "Mennyire befolyásolja a chicagói gabonaár a ruandait? A kettő között ugyanis van összefüggés – mutatott rá Marie Brill, az ActionAig nevű nemzetközi fejlesztői csoport vezető elemzője. A ruandai gabonaár tavaly 19 százalékkal emelkedett. – Az amerikaiak számára ez mindössze annyit jelent, hogy egy doboz gabonapehely ezután néhány centtel többe fog kerülni. A szegénységben élők esetében viszont azt, hogy a gabona kikerül az étrendjükből."
Bioüzemanyag-gyártásban érdekelt európai beruházók nagy földterületeket vásárolnak Afrikában azzal a céllal, hogy bioüzemanyag-gyártásra alkalmas növényeket termesszenek, elsősorban a kurkasfának is nevezett jatrophát. A terv szószólói szerint a jatropha bioüzemanyag-előállítás céljából történő termelésének csekély hatása van az élelmiszer-ellátásra. Csakhogy a szóban forgó terület egy részét szegény emberek használják arra, hogy eleséget termeljenek vagy gyűjtsenek maguknak.
"Szakítanunk kell azzal a hittel, hogy egy energiatermelésre használt növény termesztése nem jelent konkurenciát az élelmiszertermelésnek. Szinte elkerülhetetlenül azt jelenti’ – szögezte le Dubois a FAO-tól.
Kapcsolódó anyagok:
