Miként lehetséges, hogy a GM-növények kérdéseiben több hazai akadémikus egyre mélyebb ellentmondásba kerül? Miért védik hevesen a növényi géntechnológia nemzetközi vállalatokhoz fűződő eredményeit? Miért kapaszkodik össze az együvé nem tartozó?
Darvas Béla: Visszatérés Oikosra (könyvrészlet előzetes)
Előzetes levelezés után 2011. április 4.-én a 2000 nevű irodalmi és társadalmi havilap szerkesztőségének az alábbi cikktervet küldtem el, ami után biztattak arra, hogy kezdjek neki az írásnak:
„…terveim szerint visszakanyarodnék Ferenczi Andrea riportkönyvéhez (Genetika – gén-etika; a cím tőlem származik), ahol Csányi, Dudits, Venetianer és én még egy könyvben nyilatkoztunk.
Meg persze Vida.
Mi vele eléggé kilógtunk a lelkesedők csapatából.
A szakmám – kutató vagyok – mindenben kételkedővé tett.
Nem hiszek a tökéletesben.
És ez a GM-cirkusz erre emlékeztet, a „tökéletesre”.
Arról írnék hogyan alakult az, amit én a környezet-tudományokon keresztül látok.
Arról, hogy miért fontos nekem Pusztai Árpád elhatározása. Mit tanultam abból, ami őt megbuktatta.
Már annak, aki felületesen ítél.
Írnék arról, hogy mennyi hit- és véleményírás van ezen a területen és milyen kevés kutatási eredmény lát napvilágot.
Megpróbálnám elmondani mi a különbség a környezetvédelmi aktivisták és a környezettudományokban dolgozó kutatók között.
Nem mellékes, hogy hat éve mint a Géntechnológiai Bizottság tagja (most elnöke is) belelátok – ha nem is írhatok erről – a bizalmas természetű gyári dokumentációkba és egyáltalán nem az a véleményem mint az erről csak képzelődő Dudits Dénesnek vagy a nála még felkészületlenebb Csányi Vilmosnak.
Ez utóbbi természetesen mindent tud Jeromosról és talán a Makovetz Benjámin által lerajzolt kentaurokról is.
De nem omnipotens.
Én sem képzelem magam annak.
Végül a jelenlegi K+F támogatás nyomorából (mi pörgeti a mókuskerekét) szeretném megvilágítani miként szolgál ki ma a „tudós” mindent, amiből pénzt vagy dicsőséget remél.
Azt is miként jár elől az álmodásban az idős korosztály, aki fél hogy a szavatossági ideje lejár, bármilyen magas poszton is ül.
Hogyan ígér mára személyre szabott gyógyszereket, aztán hashajtót ír fel vagy széntablettát.
Levél sem rezdül.
Talán arról is mennyire elfelejtettük azt a nagyon egyszerű mondatot: Nem tudom.
Bár nem tudjuk.
1997 óta gyűjtök anyagot egy könyvhez, ami a Virágot Oikos folytatása lesz majd, ha megérem.
Ezért provokálom is, ami körülvesz.
Csak így látom mi felé tartunk.
Nem vagyok elragadtatva tőle.
A rész, amit ide írnék – talán Visszatérés Oikosra – valamiféle beharangozó.
Nem muszáj, hogy most írjam meg, és nem feltétlenül a 2000-ben kell, hogy megírjam.
Most mégis azt érzem, hogy Csontos Erika nagyszerű tudományetikai cikke számomra jó felvezetést kínál.”
***
Az alábbi kéziratot – meglehetősen sok munka után – 2011. május 8.-án küldtem el a 2000-nek, amellyel a lapban megjelent Csontos Erika és Csányi Vilmos írásaihoz (lásd Jegyzetek) kívántam hozzászólni, azok tartalmát a mai napig kritikusan elvezetve, Pusztai Árpád történetének hazai hátterét megvilágítva. A felelős szerkesztőtől május 20.-án az alábbi értesítést kaptam:
„Sajnálattal értesítem, hogy szerkesztőségünk vita után és többségi szavazással úgy döntött, hogy nem közöljük tanulmányát. Csontos Erika fontos és alapos tanulmánya, a válaszok, viszontválaszok és viszont-viszontválaszok után a GMO-blokkunkat lezártnak tekintjük.”
Két hónapot gondolkoztam a dolgon, aztán úgy döntöttem, hogy a saját honlapomon mint eredeti írást teszem közzé ezt az írásom. Az itt nyilvánosságra hozott és személyes véleményemet tartalmazó kézirat – belőle idézni csak írásos engedélyemmel lehet – egy készülő könyv a Visszatérés Oikosra című könyvem része lesz majd. Tekinthető ez egyféle beharangozónak is.
Darvas Béla
