A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) verespataki aranybányaterve immár egy évtizede aggodalommal tölti el és intenzíven foglalkoztatja a romániai civil szférát és közvéleményt. A gigantikus bányaterv a kezdetektől fogva számos környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberjogi, gazdasági, erkölcsi problémát és kockázatot vetett fel. Most 77 erdélyi civil szervezet a verespataki Kirnyik-hegy régészeti védelmének visszaállítását követeli.
A Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. A bányászati tevékenység közvetlenül 1258 hektárnyi területet érint, és 235 hektár erdő kiírtását feltételezi. A üzemeltetés 15 éve alatt 215 millió tonna ércet dolgoznának fel, közel 200.000 tonna cianid felhasználásával (!). Jelenleg évente 1.000 tonna nátrium-cianidot használ fel egész Európa aranybányászati szektora. A verespataki bányaterv évi 13.000 tonna nátrium-cianid- felhasználással számol! Mindemelett az Európai Parlament 2010 májusában elsöprő többséggel fogadta el azt az állásfoglalást, amely a cianidos bányászat európai szintű betiltását javasolja.
A cián (CN-) egy vegyértékű, negatív összetett gyök, egy szén- és egy nitrogénatomból áll. A szabad (CN)2 vegyület keserűmandula szagú, színtelen gáz, nagyon mérgező és gyúlékony. A hidrogén-cianid (HCN) kékes árnyalatú, könnyen párolgó folyadék (kéksav) vagy színtelen gáz. Nagyon mérgező, ezt alkalmazták a gázkamrás kivégzéseknél (Cyclon-B hatóanyaga). Letális dózis 1 mg/testsúlykilogramm. Vegyifegyvernek számít. A bányászatban használt cianidok a hidrogén-cianid sói, mint a NaCN. Már a levegőben található vízpárából és szén-dioxidból keletkező szénsav hatására is bomlanak, amit hidrogén-cianid felszabadulása kísér! Vízzel érintkezve, vízben oldva is cianidion (CN–) vagy hidrogén-cianid (HCN) fejlődése közben bomlik! 50-60 milligramm cianid megöl egy embert!
A technológiai folyamatból kikerülő, aprószemcsésre összezúzott, nehézfémekkel valamint ciánkomponensekkel terhelt 215 millió tonna hulladékot egy 180 méter magas kőgáttal(!) elzárt völgyben helyeznék el. A 360 hektáron elterülő zagytározó alját semmilyen módon nem tervezik szigetelni, így az elhelyezett veszélyes hulladék biztos és folyamatos szennyezéssel fogja terhelni a levegő mellett, a felszíni és felszín alatti vizeket. Ez a völgyzáró gát és a mögötte felhalmozott töméntelen veszélyes hulladék évszázadok múlva is ott lesz és gátszakadás esetén példanélküli katasztrófát okozhat. Most ebben a völgyben egy település, Szarvaspatak található lakóházaival, templomaival, temetőivel és halottaival, valamint a még élő és élni akaró emberekkel, akiket kényszerű kilakoltatással fenyeget a bányaprojekt.
Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége egyedi és felbecsülhetetlen érték, amelyet szintén megsemmisítenének. A római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek. Ezek megőrzése egy 1258 hektárnyi bányaterület kellős közepén, négy kráter között, ahol napi 10 tonna dinamittal robbantják a kőzettesteket és percenként járnak a 150 tonnás tehergépkocsik, teljesen képtelenség.
A Gabriel Resources Rt. – amely a bányatervet szövő RMGC főrészvényese és ötletgazdája –, eddig semmiféle bányászati tevékenységet nem folytatott, hiszen kifejezetten a merész verespataki bányaterv kedvéért hozták létre, adóparadicsomokban bejegyzett fantomcégeken keresztül. Magyarán képtelenség lenne bárkit is felelősségre vonni, kártérítésre kötelezni egy esetleges katasztrófa esetében.
A bányaterv engedélyeztetési folyamata során számos kétes, korrupciógyanús és illegálitásra, megvesztegetésre valamint hatalommal való visszaélésre utaló probléma ütötte fel a fejét. A teljesség igénye nélkül megemlítjük:
Az 1997-99-es időszakban a volt Ipari és Kereskedelmi miniszter az egész Aranynégyszöget (520 km2) 20 évre mindössze 3 millió dollárért adta koncesszióba.
A Minvest állami vállalat (amely az RMGC részvényesévé vált) átengedte kitermelési engedélyét a Gabriel Resources Rt.-nek, amit később többször módosítottak az RMGC érdekeinek megfelelően.
Több állami hivatalnok és tisztségviselő, akik a Környezetvédelmi Minisztérium és az Országos Ásványkincshatóságnál töltöttek be funkciót, az idők folyamán átkerültek a bányanyitást kezdeményező céghez, illetve ennek érdekszférájába.
Az RMGC hatására a verespataki helyi tanács olyan területrendezési tervet fogadott el, amely teljesen monoindusztriális területté nyílvánította Verespatakot, ellehetetlenítve bármilyen helyi gazdasági, vállalkozói tevékenységet a bányaprojekten kívül.
A szerzők utólagos elhatárolódó állásfoglalása szerint megcsonkították és meghamisították a környezeti hatástanulmányhoz készített, a település történelmi részén található kulturális és épített örökség megóvását célzó független szakértői jelentést.
A civil szervezetek számtalan törvényszéki eljárást kezdeményeztek az észlelt problémák orvoslására, amelyek közül többet már felsőfokon is megnyertek. Ilyen például a felsőfokon immár többször is semmisnek nyilvánított területrendezési bizonylat, amelyet azonban a hatóságok mindig újból kiállítottak.
Tudatában vagyunk, hogy a romániai sajtótermékeket elözönlő óriási médiakampány a kétes aranybányaprojekt arculatát próbálja tisztára mosni, amely nélkülözhetetlen a hallgatólagos vagy nyílt politikai támogatás fenntartásához. Tudjuk, hogy az RMGC fizetett reklámüzenetei a romániai állampolgárok százezreire próbál hatni nap, mint nap, hogy lassan elaltassa a közvélemény ellenállását. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha a bányaprojekt annyira tiszta, törvényes, hasznos és jó, mint hirdetik és hitetik, semmi szükség nem lenne dollármilliókat költeni fizetett reklámokra, hiszen nem akarnak eladni semmit az embereknek.
Mi a józan eszünknél maradtunk, ezért az itt röviden felsorolt tények ismeretében és tükrében ezennel kijelentjük, hogy a Verespatakra tervezett aranybánya sohasem valósulhat meg. Nem valósulhat meg, amíg Románia, jogállamhoz illően, biztosítja minden egyes állampolgára számára az Alkotmány által is szavatolt emberi jogainkat a tiszta és egészséges környezethez, a közérdekű információkhoz való hozzáféréshez és a döntéshozatali részvételhez, a kulturális örökségünkhöz, a magántulajdonhoz és a szabad vállalkozáshoz.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a bányaprojekt ellen felemelték már szavukat és állást foglaltak a történelmi egyházak, a Román Tudományos Akadémia, több mint 1000 tudós és kutató a világ minden részéről, az ICOMOS (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete) és számos romániai és külföldi civil szervezet és magánember, nem beszélve a Magyar Államról, amely a határon átnyúló környezeti hatások kockázata miatt többször hangsúlyozta, hogy ellenzi a projekt megvalósulását.
Ezek után, kiemelten emlékeztetünk mindenkit, hogy 2003-ban a Minvest Deva (az RMGC állami társtulajdonosa) minden ehhez szükséges engedély nélkül elkezdte a verespataki, törvényes védettséget élvező Kirnyik hegyet robbantani és bányászni. A civil szervezeteknek peres úton sikerült leállítaniuk ezt az illegális, romboló tevékenységet. Ezt követően 2004-ben a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium kibocsájtott egy régészeti mentesítési bizonylatot a verespataki Kirnyik hegyre, hogy az RMGC-t a védettség ne akadályozza bányatervének megvalósításában. Ezt a bizonylatot 2007-ben a Brassói Törvényszék felsőfokon semmissé nyilvánította, és a Kirnyik hegyet ismét az őt megillető védettség alá helyezte, amely garantálja az itt található régészeti leletek és római korú bányajáratok épségét és fennmaradását az utókor számára.
Most megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy Kelemen Hunor, jelenlegi Kulturális és Örökségvédelmi Miniszter és egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, újból kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot, és jóváhagyta az RMGC örökségmentési tervét.
Ráadásul a terv deklaráltan az örökségvédelmi miniszter kezdeményezése nyomán született, és ennek megvalósítását maga az RMGC finanszírozza 70 millió dollárral.
Felhívjuk a figyelmet és hangsúlyozzuk, hogy a régészeti mentesítési bizonylat, természeténél fogva azért szükséges, hogy az eddig védett területet mentesítse a törvényes védelem alól, és lehetővé tegye a területen a bányászatot és az eddig törvény által védett értékek megsemmisítését. Ez tény és törvény szerinti valóság, amelyet egy 70 millió dolláros kétes ügylet nyélbeütése kísér a minisztérium és az RMGC között. A megállapodás szerint az RMGC részletekben fogja fizetni az összeget, azzal a feltétellel, hogy a bányaprojekt elindításához szükséges valamennyi engedélyt és jóváhagyást, végleges és megfellebezhetetlen formában megkapja. Gyakorlatilag Kelemen Hunor a megállapodással vállalta, hogy a 70 millió dollár ellenében garantálja, hogy az RMGC minden még szükséges engedélyt és jóváhagyást megkap más minisztériumok és hatóságok részéről, sőt még azt is felvállalta, hogy ezeket az engedélyeket nem fogja törvényszéki végzés semlegesíteni, mint ahogy eddig számos alkalommal megtörtént. Mellesleg a megállapodás nem tartalmazza, hogy az összeget a Kirnyik hegy régészeti értékeinek megmentésére kellene fordítani, azt viszont igen, hogy az RMGC 2011 decemberéig elvárja az összes, még szükséges engedélyt.
Felháborító, hogy Kelemen Hunor ezzel a dollármilliós ügylettel próbálja eltakarni és jó színben feltüntetni egy műemlékvédelmi terület megszüntetését, azt hangsúlyozva, csak így lehetséges a verespataki kulturális örökségünk megőrzése.
A bányaprojektre vonatkozó, röviden vázolt tények ismeretében ez nem más, mint gyanús megalkuvás, a verespataki bányaterv megvalósításának magasszintű támogatása, amelyet felháborító szemfényvesztéssel próbálnak palástolni. Annál is inkább, mivel a tények ismeretében az RMDSZ az évek során határozottan ellenezte a verespataki bányatervet. 2009 decemberében Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke – mielőtt kinevezték volna a román kormány miniszterelnök-helyettesévé – úgy nyilatkozott: az RMDSZ álláspontja változatlan, továbbra is ellenzi a verespataki bánya megnyitását. Felháborító önellentmondás és köpönyegforgatás az RMDSZ részéről, hogy jelenlegi elnöke, Kelemen Hunor azt nyilatkozza: az RMDSZ-nek márpedig nincs határozott álláspontja Verespatak kapcsán.
Ezúton kijelentjük, hogy ránk nézve Kelemen Hunor – mint a romániai magyarság képviseletét felvállaló RMDSZ elnöke és az RMDSZ színeiben miniszteri tisztséget viselő politikus – hozzállása a kétes verespataki bányaprojekthez és ennek megvalósulását támogató döntése elfogadhatatlan és szégyenteljes, amelytől ezúton teljes mértékben elhatárolódunk. Megítélésünk szerint Kelemen Hunor – jelenlegi tisztségeiből kifolyólag – az egész romániai magyar közösséget kompromittálta, ezért kijelentjük: ebben az ügyben nem a mi álláspontunkat képviseli.
Tisztelettel felszólítjuk Kelemen Hunort, hogy vonja vissza a Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylatot, amellyel a verespataki bányaprojekt megvalósulásához jóhiszeműen vagy netalán érdekből hozzájárult, hiszen döntése homlokegyenest ellentmond a Kulturális és Örökségvédelmi miniszteri kötelességének.
Amennyiben bármilyen oknál fogva ezt nem teheti meg – az erdélyi magyar nemzeti közösség méltóságának, jóhírének és becsületének védelmében – kérjük, mondjon le miniszteri tisztségéről.
Kelt. 2011 augusztus 3., Kolozsvár
Az állásfoglalást 77 civil szervezet fogadta el. Az aláíró szervezetek listája: Civil állasfoglalás Verespatak kapcsán (254 KB pdf)
Kapcsolódó anyagok:
A román kormányfőnek nem tetszik Verespatak
Egy miniszter pálfordulása, avagy Kelemen Hunor esete a verespataki bányaprojekttel
