F. Nagy Zsuzsanna, újságíró, barlangász, fotós, tanító, környezetvédő, szervezetfejlesztő, civil, anya és még sorolhatnánk számos szerepét, melyeket mind áthat a természet szeretete, a körülöttünk levő világért érzett cselekvő felelősség.
Életvitele önmagában példa lehetne a ma embere számára, de nem elégszik meg ezzel, az általa képviselt értékrend megőrzéséért, terjesztéséért fáradhatatlanul dolgozik. Amikor egy díj átadásához készülő méltatás megírásához szeretett volna a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosi Hivatala személyes dolgokat is megtudni róla, nem volt könnyű helyzetben, mert sosem önmagát helyezi előtérbe. Minden a feladatról, a jobbításról szól körülötte. Június végén Fülöp Sándor zöldombudsman a 2011-es Justitia Regnorum Fundamentum díjat F. Nagy Zsuzsának adta – kiemelkedően eredményes környezetvédelmi és környezeti nevelési tevékenysége, különösen a környezeti tanácsadás fejlesztése, valamint példaértékű munkássága és életvitele elismeréseként. A környezetvédőt elsőként a díjról kérdeztük.
A hivatalos indoklásban sok minden szerepelt, és ezen eléggé meglepődtem, megmondom őszintén, hiszen úgy tűnik, hogy egyfajta – az életmód, a munkán keresztüli, a környezetjogi tevékenységen át egy rakás olyan – sziszifuszinak mondható munkát értékelt az ombudsman, amely végül is valahol meglepő, hiszen nem egy tudományos tevékenység, vagy egy nagy jelentőségű ügy védelme érdekében kifejtett tevékenységért kaptam.
Mondhatjuk azt, hogy ez egy fél életmű.
Hát, bízom benne, hogy egy fél életmű, hiszen koromnál fogva nem mondható, hogy életműdíj. Azt gondolom, hogy ezzel a díjjal az a fajta sokszínű tevékenység, amelyet nagyon sok civil ember végez a zöld körökben, kapott elismerést.
Ön mióta zöld? Hány éve vagy évtizede?
Évtizedeket lehet mondani, és érdekes, mert családi körből nem volt semmilyen gyökere és hagyománya, hogy én zölddé váljak, hanem valamiféle zsigeri módon tört elő tulajdonképpen a természet szépsége révén – természetfotózás, utána barlangkutatás, barlangjárás – a természetvédelem. Miskolc és a Bükk környékén elég nagy kontraszt volt az ipari környezet és a természeti környezet között. Valahol éreztem ezt a kontrasztot és a természeti értékek védelmét védő magatartás spontán fejlődött. Tehát a gyökerét elég nehéz megtalálni, én középiskolás koromra teszem talán, a középiskola bátorított ebben.
A barlangászkodás hozta össze a férjével, aki a Bükki Nemzeti Parkban dolgozik, hivatásos természetvédőként?
Igen, a barlangkutatás révén – illetve hozzáteszem, hogy még egy kis zenekar révén – ismerkedtünk meg. Majdnem egy évtizedig nagyon aktívan, mondhatni majd minden hétvégén részt vettünk a Bükk-fennsíki barlangok kutatásában, expedíciókat szerveztünk, tehát egy meghatározó időszak volt az életünkben. Nekem egyébként tanító a végzettségem, általános iskolai tanító, és igazából autodidakta módon szedtem magamra ismereteket, amelyeket igyekszem hasznosítani.
Tanított egyáltalán?
Iskolai rendszerben nem tanítottam, ellenben azt gondolom, a mai napig tanítok. A múlt héten például táboroztattam, húsz éve van egy gyermektáborom, és rendszeresen tartok előadást, órákat, képzéseket, terepgyakorlatokat minden korosztálynak. Így pótlom azt a fajta foglalkozásbéli hiányosságot, hogy nem rendszerben tanítok tanítóként.
Ön a miskolci Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért nevezetű szervezet munkatársa, és ez a szervezet tagja a KÖTHÁLÓ-nak, a Környezeti Tanácsadó Irodák Országos Hálózatának, mely húsz szervezetet koordinál, és ennek a KÖTHÁLÓ-nak is Ön a vezetője.
Fele-fele munkában látom el a két típusú feladatot. Az egyik egy nagyon szép kihívás, hiszen az országban, hál’ Istennek, szinte minden megyében működnek olyan szervezetek, akik hajlandóak, akarnak segíteni a helyi embereknek, lakosoknak, önkormányzatoknak és vállalkozóknak is környezeti ügyeik megoldásában vagy az információ szolgáltatásban. Miskolcon is egy ilyen tagszervezetnél dolgozom félállásban, itt főként a kommunikáció, a társadalmi részvétel, az érdekérvényesítés területein dolgozom, az általános szemléletformálás, oktatás mellett.
Adott tizenkilenc iroda országszerte, általában a megyeszékhelyeken, ezekben lakossági tanácsadás folyik. Ez ingyenes szolgáltatás, és van jogsegély szolgáltatásuk is. Ezt a tizenkilenc egyrészt szervezetet koordinálni kell, aztán a fenntartásukra valahonnan pénzt is kell szerezni. Mennyi ideje megy el pályázat írással?
Az az igazság, hogy egyfolytában pályázatot kellene írni, hogy fenn tudjuk tartani ezeket a szolgáltatásokat, de ez nem lehetséges. Hiszen nap mint nap keletkeznek ügyek, folyamatosan jönnek a megkeresések az irodákhoz, nálunk nyári időszakban sincs uborkaszezon, és nagyon nehéz ezeket az úgymond menedzsmenti jellegű feladatokat és közben a napi aktualitásokat ellátni. Gondolom, hogy ez gond minden tanácsadó irodánál, és a KÖTHÁLÓ vezetésénél, menedzsmentjénél is. Azért folyamatosan próbálunk beadni pályázatokat. Azt azért tudni kell, hogy a KÖTHÁLÓ-nak nem feladata, hogy eltartsa az irodákat, ellenben az a feladata, hogy azon a szakmai színvonalon működjön, amelyet kitűzött célként. Nekünk van egy belső minőségbiztosítási rendszerünk, nem is lehet akármilyen szervezet a tagunk, hanem teljesíteni kell egy ezer pontos elvárás rendszert …
Ezer pontos?
Ezer pontos elvárás rendszert, és ehhez nyújtunk mi segítséget. Szakmai továbbképzéseket tartunk, távképzéssel, napi gyors segítséggel segítjük a szervezeteket, tanulmányutakat szervezünk, külföldi tapasztalati utakat, kiadványokat szerkesztünk, Zöld Infólánc néven az önkormányzatok számára zöld információs honlapot szerkesztünk. Tehát mi a szakmai munka minőségét tudjuk támogatni, képtelenség lenne egy ekkora szervezetet ugyanis központilag irányítani és fenntartani, ez kb. egy olyan száz- százötven milliós csomag lenne.
Viszont ezek azért állami feladatok. Nagyon sok esetben a civil zöld szervezetek tevékenysége tulajdonképpen egyfajta állami feladat átvállalás, amit jóval hatékonyabban tudnak a civilek teljesíteni, mint mondjuk egy bürokratikus állami intézmény.
A visszajelzések és az igények alapján nekünk is ez a benyomásunk. Régebben elismerte ezt a munkát állami feladat ellátásának a szakminisztériumunk is, mostanában azért ezt nem adják írásba.
Amíg volt önálló szakminisztérium? Mert most a környezetvédelem területe a Vidékfejlesztési Minisztérium egyik államtitkársága.
Igen, sajnos nagyon meggyengült a környezetvédelmi intézményrendszer, de az elmúlt tíz évben se nagyon írták el ezt, hozzá kell, hogy tegyem. Tehát nem tudtuk elérni, hogy egyfajta, legalább részfinanszírozást kapjanak azok a zöld civil szervezetek, akik ellátják a tanácsadó szolgáltatást is, ingyenesen. Sokszor folytattunk érdekes beszélgetéseket mindenféle fejlesztőkkel, akik azt vetik a szemünkre, hogy rosszul pozícionáltuk magunkat azzal, hogy ingyenesen nyújtjuk ezt az egyébként igen magas színvonalú szolgáltatást. Mi ilyenkor széttárjuk a karunkat, hogy persze, el lehetne menni vállalkozóként tanácsadónak, de mi civil szervezetként szeretnénk tényleg ingyenesen segíteni. Hiszen amikor bejön egy néni vagy egy bácsi a kis nejlon szatyrával, nem tehetjük meg azt, hogy azt mondjuk, hát, Józsi bácsi, ez egy száz forintos kérdés volt. És ha ki tetszett tenni a száz forintot az asztalra és arról kiadtam az adóigazolást, majd akkor válaszolok. Ez abszurd, azt gondolom. Megpróbáljuk tartani magunkat, de nagyon nehezen megy. A legjobb tanácsadóink közül már most is nagyon sokan elmentek, hiszen családjuk van, amit egzisztenciálisan fenn kell tartani. Tudni kell, hogy nagyon alacsony bérszínvonalon dolgozunk. Volt munkatársaink egyébként jó helyekre mentek el, pl. az önkormányzatok, a vám- és pénzügyőrség és hasonló helyek elismerik az ő tudásukat, ami valahol egy eredmény, de sajnos folyamatosan ürül ki a tanácsadó hálózatnak a szakértői csapata. Így gyors tempóban próbáljuk felhozni a fiatalokat, akik hál’ Istennek nagy érdeklődéssel jönnek.
Justitia Regnorum Fundamentum díj átadás
Korábban jóval jelentősebb összegeket tudott pályázati célra fordítani a Környezetvédelmi Minisztérium. Ez folyamatosan csökkent az elmúlt években. Az idei pályázatot talán most fogják napokon belül kiírni, de ez is alacsonyabb összegű. ( a pályázatot azóta kiírták. a szerk.) A másik fő bevételi forrása a civil szervezeteknek a Nemzeti Civil Alapprogram, ott is elég jelentős vágások voltak a keretösszegekben. Szóval hogyan bírnak életben maradni a civil szervezetek?
Jó kérdés, tudomásom szerint a legutóbbi NCA pályázatok civil szolgáltató keretében egyetlen tanácsadó irodát sem támogattak. Ezt nagyon szomorú, holott hozzáteszem, hogy tanulmányútra és terepgyakorlatra a legtöbbször a más ágazati területen tevékenykedő szervezetek is ide járnak hozzánk. A Környezetvédelmi Alap, illetve a környezetvédelmi zöld forrás is mára halovány mása az egykori majdnem 1 milliárdos keretnek. Azt kell, hogy mondjam, hogy félbéreken, fizetés nélküli szabadságokon és önkéntes munkában látjuk el a feladatainkat manapság. Az, hogy ne érje el egy pályakezdő minimálbér keresetét egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező tanácsadó, vagy bármilyen szakmai munkát végző szakember, tehát most ne csak zöldekről beszéljünk, ez azért most már elkeserítő.
Önök a hétköznapi zöld tanácsadáson kívül jogi ügyeket is vállalnak, illetve visznek.
Igen, a tanácsadó irodáink kapcsolatban vannak zöld jogászokkal. Nincsenek sokan az országban, de azért hál’ Istennek például Miskolcon is van ilyen szakember. Az utolsó ügyünk éppen mondható hétköznapi, mindennapi ügynek: két hete a megyei bíróságon sikeresen védtük meg egy idős család környezeti érdekeit. Meg kell mondanom, hogy hét éve tart ez az ügy. Tehát a közigazgatási eljárásban nem sikerült, és most a megyei bíróságon polgári peres eljárásban sikerült igazat kapnia a családnak. Azt történt, hogy egy autófestő, -fényező üzem bővítésére kért egy szomszéd egy kertvárosi övezetben engedélyt, és miután azt állította, hogy ez jelentősebb változással nem jár, az idős szomszédok jóindulatúan beleegyeztek. Ehhez képest elég nagy fejlesztés valósult meg; a festéküzemnek a gőzei-gázai azon a kéményen jöttek ki, amelyeket pont az – egyébként biokertészkedő – idős házaspár kertjére néző kéményre vezettek. Ők addig méhészkedtek, gazdálkodtak, azt gondolták, hogy a nyugdíjas éveiket a kertjükben boldogan töltik majd az unokáikkal, és ehhez képest egy olyan minőségi romlás történt az életükben, amely elsősorban pszichésen okozott erősen kárt. Két éve a bácsi már ki se tudott az utcára menni, így a bírósági tárgyalásra se tudott eljönni. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az a környezettudatosság, amely a hétköznapokban végre érzékelhető, eljutott a bíróságok szintjére is, legalább is ebben az ügyben. Amellett, hogy voltak szakértői támogató vélemények, a bírónő elég határozottan azt mondta, hogy igenis az az életminőség változás okozta a pszichés károsodást az idő házaspár életében, amelyet a festéküzem létesítésével okoztak. Teljes perköltség megfizetésére és azonnali, az üzem működésének a felhagyására szólította fel a vállalkozót.
Jó, de ehhez hét év kellett.
Hét év, és minden elismerésünk, hadd említsem meg dr. Vágó Péter ügyvéd, környezetjogász, EU szakjogász segítségét, támogatását az ügyben. Nehéz volt az ügyfelekbe is lelkierőt önteni, sokszor mi se hittük, hiszen azért itt több tárgyalás folyt már és több vesztes per is volt, de sikerült. Sikerült, és azt gondolom, hogy éppen ezért érdemes ennek a nagy nyilvánosság előtt is hangot adni, hogy mások is erőt merítsenek belőle.
A többi ügyükben is ez a hét év egy átlagos időnek tekinthető?
Vannak hét éves ügyeink. Szintén Miskolcon egy helyi védett mocsári ciprus tövébe akarnak garázst építeni, és most megint ismétlik az eljárást. Azt hiszem, a harmadik menetét éljük az ügynek. Abban az ügyben is hál’ Istennek egy nagyon kitartó miskolci lakos próbálja az önkormányzat helyi védettségét védeni, miközben maga az önkormányzat folyamatosan kiadja az építési engedélyt. És ebben nyújtunk mi támogatást.
Akkor Önök nagyon sok esetben háborúznak az önkormányzatokkal?
Igen, azt kell mondjam, hogy érdekes kapcsolatban vagyunk, ha már Miskolcról beszélünk. Hál’ Istennek sikerült egy olyan korrekt munka kapcsolatot kiépíteni, hogy azon túlmenően, hogy vannak ügyek, amelyekben nagyon nem értünk egyet, mégis folyamatos munkakapcsolatról beszélhetünk. El kell ismerni, hogy Miskolcon pl. a Mobilitási hetek szervezése, a Kocsonyafesztivál zöld sátrának a támogatása, a folyamatos szemléletformálásra nyújtott lehetőségek – látva a többi megyei székhelyeken a többi tanácsadó irodák küszködéseit – elég jó színvonalon meg tud valósulni. Annak ellenére hogy vannak ügyek, amelyekben nem értünk egyet, attól még a többi tevékenységben az a közös cél, hogy a miskolci emberek jobb környezetéért közösen dolgozzunk, megmarad.
A többi tagszervezettel, tehát a KÖTHÁLÓ többi megyeszékhelyen működő tagszervezetével milyen a munkakapcsolatuk? Rendszeresen leülnek, tanácskoznak, továbbképzik magukat, ötleteket, tippeket lesnek el egymástól? Nyilván más Veszprémben, Pécsen, Debrecenben bizonyos ügyek elintézése, mint mondjuk Miskolcon.
A legnagyobb erőssége a hálózatunknak ez a sokszínűség. A médiában is ismert a Levegő Munkacsoport, a Reflex Környezetvédelmi Egyesület, a Csemete Egyesület. Mindegyiknek megvan a fő profilja, amiben a másik szervezet gyenge. Azonban az internetes napi kapcsolat a Skyp-on sokat segít. Ha van egy kérdés, amit mondjuk Pécsett nem tudnak, három percen belül négy-öt válasz érkezik az országból a tanácsadók részéről, és ez a fajta erős és napi, percnyi pontos munkakapcsolat, ez nagyon erős érték. Ha van egy tematikus képzésünk, találkozónk, ott elképesztő módon törnek fel a mélyből azok az ismeretek, amelyekről nem is tudunk, hiszen napi munkánkban , a napi információ áramlásba azok a témák kerülnek be, amiben a lakosság segítséget kér. Hihetetlen tehetséges emberek dolgoznak a tagszervezeteinknél nem csak tanácsadókként, hanem kimondottan a környezeti nevelésben vagy ökológusként is. Elképesztő szakmai tudással rendelkeznek, és ezt megosztva velünk bővülünk és tanulunk mindannyian belőle. Ez egy folyamatos autodidakta tudásbővítés és -bővülés, és például ez a változatosság tartja itt azokat a tanácsadókat is, akikkel annak idején közel húsz éve elkezdtük ezt a munkát.
Nevesebb ügyvédek horribilis óradíjakért dolgoznak. Önök végül is felvállalnak sok-sok pert, ahol ezek szerint ingyen, vagy nagyon jelképes összegért segítenek önöknek zöld szakjogászok.
Igyekszünk pályázatokat benyújtani a segítséget nyújtó jogászok számára, de van, hogy hónapokig, akár évekig is ingyen dolgoznak a környezetvédő zöld szervezeteknek. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy most már minden szakmában – közgazdászok, vegyészek, bányamérnökök között is – rátalálunk olyan emberekre, akik hajlandóak pénz nélkül is dolgozni. Minden irodánknak van egy 10-15 fős szakértői köre, akik önkéntes munkában, van aki rendszeresen, van aki ad hoc segít. És igénybe is vesszük a segítséget, mert nem tehetünk mást. Hiszen mindannyiunknak van egyfajta képzettsége, és annak van határa. A kérdések pedig – a levegő, a víz, tehát a környezeti elemeken túl mindenféle területről, az agrár környezetvédelmen keresztül a radon sugárzásig, elektroszmogig – jönnek. Tehát tényleg csak így tudjuk fenntartani ezt a munkát, hogy tulajdonképpen megsokszorozzuk a saját képességeinket azáltal, hogy önkénteseket vonunk be, és nagyon hálásak vagyunk, hogy egyre több az ilyen jellegű támogatónk.
Az önökhöz jogi kérdésekkel fordulók hány százalékának tudnak olyan szinten segíteni, hogy mondjuk beindul egy per?
A munkánknak olyan öt százaléka, ami jogi természetű, a többi inkább információkérés. Ezeknek két százaléka jogi eljárás. A közigazgatási eljárási ügyeket általában el tudja egy tanácsadó is intézni. A két százalék az, amihez mindenképp jogász segítséget kell kérnünk. Ezekben az ügyekben nekünk folyamatosan háttérinformációt, segítséget kell adnunk, tehát elég komoly úgymond csapatmunkára van szükség. Nagyjából az ügyek ötven százaléka sikeres. Nagyon sokszor ott buknak meg az ügyek, hogy nem tudunk szakértői forrást keríteni. Most van pl. egy olyan ügyünk, ahol mérni kellene, zajmérést végezni, és egyszerűen nincs forrásunk és a lakosok sem tudják összeadni ezt a pénzt. Ezek bizony nagy akadályt jelentenek, hiszen azért a jogász is mérlegeli, ha megfelelő egzakt érvek hiányában esélytelen egy ügy, akkor nem megy bele. És ezt abszolut megértjük. Tehát a jogász lelkesedése és elkötelezettsége is kevés, ha nincs szakértői háttér, szakértői forrás a lakossági ügyek védelme érdekében.
A kormány környezetvédelmi tanácsadó szervezete az Országos Környezetvédelmi Tanács, amely 21 tagú, ebből hetet a civil zöld szféra delegál, hetet a tudomány képviselői, hetet pedig a gazdasági élet képviselői. A zöld oldalon két évente szokott általában váltás lenni, most Ön az OKT tagja. Hogyan bírja ezt a munkát? Havonta fel kell jönni Pestre egy plenáris ülésre, egy csomó anyagot véleményezni kell…
Fél éve vagyok tagja, bár korábban is nyomon követtem és néha bekapcsolódtam az OKT munkájába külső segítőként. Budapestre egyébként is elég gyakran kell utazni, ez sajnos elkerülhetetlen. Az OKT-ban a civilek között van egy munkamegosztás. Én elsősorban a szemléletformálás, a társadalmi részvétel, a jogi igényérvényesítési ügyekben vagyok jártasabb, míg vannak nagyon kiváló természetvédő, vegyész és egyéb képzettségű civil tagjai az OKT-nak. Még úgy érzem, hogy sikerül ellátni a feladatokat, de valóban nagy erőfeszítést igényel ez a sokrétű munka.
Létezik egy Aarhusi Egyezmény, amelyik a környezeti információkhoz való hozzáférésről szól. Ezt a nemzetközi jogi dokumentumot Magyarország is aláírta, de az elmúlt években Ön elég sok helyen megírta a véleményét arról, hogy nálunk nagyon sok esetben ezek a környezeti információkhoz való hozzáférési jogok korlátozottak.
Igen, van egy civil munkacsoport, amely az aarhusi ügyekkel foglalkozik. Ennek sokáig tagja voltam, most pedig az OKT delegáltjaként veszek részt benne. Összefogva a zöld jogászokkal kétszer adtunk ki civil jelentést, ugyanis úgy gondoljuk, hogy a kormányzati jelentésekhez képest más folyamatok is vannak, amelyeket „elhallgat” a kormányzati jelentés, amelyben háromévente számot kell adni az előrehaladásról. Úgy látom, a környezeti információhoz jutás területén nem is mindig a szándék hiányzik a kormányzati tisztviselők részéről, hanem egyszerűen a nem megfelelő szemlélet illetve a nem ismerete ennek a jogi környezetnek. Közpénzből, a mi adónkból előállítanak kormányzati információkat a környezetünk állapotáról, tehát elvileg vannak információk arról, hogy milyen a levegő, a víz, mekkora a zaj, az elektroszmog sugárzás. Ezekhez minden állampolgárnak joga van ingyenesen hozzáférni, ezt ki is mondják az uniós és a hazai jogszabályok. Mégsem férünk hozzá. No, ezeknek az akadályait kell lebontani. Néha a hivatalnokok úgy érzik, hogy az az információs bázis, amivel ők rendelkeznek, az az ő kis aranytojásuk. Megpróbálják értékesíteni. És Mari néni vagy Józsi bácsi szinte lehetetlen, hogy hozzájusson, és ilyenkor jövünk mi civilek, meg zöld jogászok, és segítünk, hogy jogos jussukhoz hozzájussanak. Csak ennek nem így kéne lenni. Ráadásul azt gondolom, hogy visszafelé sül el ez a fajta magatartás. Hiszen ha több információja van a lakosságnak arról, hogy milyen a környezet állapota, magyarán tud róla, azaz érdeklődik, egyre inkább tudni szeretné, egyre inkább érdeklődne iránta, az azt jelenti, hogy ő egyre tudatosabb, egyre jobban félti azt a környezetet, ami őt körbeveszi, magyarán nem fog károkat okozni. A megelőzésnek az egyik legjobb módja, hogy eljuttatjuk a környezeti információkat a lakosság lehető legszélesebb körébe.
Igen ám, de nagyon sokszor gazdasági érdekre hivatkozva, mondjuk egy cég nem adja ki a környezeti terheléssel kapcsolatos adatait. És akkor mit lehet tenni?
Most egy jó példa Paks esete, hogy nem adták ki az információkat az üzemzavarral kapcsolatos esetekről és az Energia Klub sikeresen perelt ebben az ügyben. Amíg egy cég a mi adófizetői pénzünket használja fel a fejlesztéseihez és magának a létesítéséhez is ezt használta fel, hihetetlen, hogy miért csodálkozik azon, hogy a lakosság is szeretne – és nem csak a zöldek – visszafelé is információkat kapni.
De meg kell mondjam, nem csak a cégekkel szemben vívunk csatát, mert éppen az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséggel szemben is pert kellett nyernünk ahhoz, hogy a megkapjuk a listát a környezetvédelmi bírságokról, amelyeket a különböző cégekre vetettek ki a környezet terheléseik miatt. Ez is egy sikeres eljárás volt, tehát manapság ingyenesen kérhetjük le ezeket a listákat.
Civil szemmel milyennek látja a hivatalos környezetvédelmi szervezeteket? Felügyelőségeket, nemzeti parkokat? Pár hónappal ezelőtt egy nagyon jelentős, negyven százalékos elvonás érintette azt a területet.
Nagyon rossz a folyamat, amelyet megélnek és megélünk. Úgy tűnik, hogy a kormányzat mind az állami, mind a civil környezetvédelmet ellenségnek tekinti, a fejlesztések akadályának. Itt egy alapvető probléma van: a fejlesztéseknek és fejlődéseknek nem a környezetvédő civilek vagy a hatóságok a gátjai, hanem maga a környezet. Tehát van egy rendelkezésünkre álló erőforrás, amely nem tud többet rendelkezésünkre bocsátani. És hogyha felelősséget akarunk a jövő generációk életminőségéért is vállalni, nem szabad egyszerűen többet fogyasztanunk, nem szabad több területet felhasználnunk, több erőforrást felhasználnunk, hanem éppen hogy mindenkinek arra kell törekedni, hogyan minimalizálja az erőforrás felhasználását, a tevékenységét. Gátat kell szabni annak, hogy ökológiai folyosókon, Natura 2000-es területen hatalmas cégek egyéni gazdasági érdekeik alapján újabb és újabb üzemeket létesítsenek.
Az ökológiai folyosó olyan, mint egy áramkör. Ahol megszakad, ott nem csak az adott érintett terület szenved kárt, hanem a teljes rendszerben keletkezik kár. Olyan, mint egy háztartásban az áramkimaradás. Akkor nincs világítás a házban. Ezt kellene megérteni, hogy amikor egynéhány hektárocskát szeretne minden egyes multinacionális cég boltoknak, cégeknek, gyártó üzemeknek kicsippenteni ezekből az ökológiai folyosókról, megszakad az áramkör. És a legnagyobb gond, hogy nem rendelkeznek alapvető természettudományos alap ismeretekkel a gazdasági és kormányzati élet szereplői. Ahogy látjuk, az általános iskolákban, óvodákban és középiskolákban többet tudnak az alapvető ökológiai ismeretekről a gyerekek, mint meghatározó döntéshozóink. Ez nagyon szomorú tanulság, de így van. A tárgyalásokon olyan kérdéseket tesznek fel, és olyan alapvető ismeretek hiányáról tesznek tanúságot, ami több mint szomorú. Hiszen nagyon komoly, meghatározó döntéseket hoznak. És amikor szembesítjük őket azzal, hogy pl. ő mint magánszemély, hol él – egy lebetonozott panel világban? Nem éppen egy zöldövezeti, csendes, és jó környezetet próbál megtartani, előteremteni családjának is? És hogyha felszámoljuk mindenütt az erre való lehetőséget, akkor hogy tud így a tükörbe nézni önmagával szemben, hiszen mint magánszemély ő maga is egy egészséges környezetről álmodik, de közben a másik kezével a munkája során teszi tönkre ezeknek a feltételét. Igenis etikusabban kellene a vállalatvezetőknek, a kormányzati tisztviselőknek gondolkodni, amikor ilyen döntéseket hoznak, és hogyha nem rendelkeznek kellő ismeretekkel – ami nem szégyen, hiszen ma már a specializálódás olyan mértékű, hogy nyilvánvaló, hogy egy közgazdász nem tud ökológus is lenni – akkor hívjon be szakértőket. Ezért van nagy szerepe a fenntarthatósági indikátoroknak és a fenntarthatósági szűrőknek minden tevékenység során. Tehát akár egy intézmény vezetéséről, akár egy projektről, akár egy kormányzati jogszabályi előkészítési munkáról van szó.
