A mongol kormány 2013 január 12-ei ülésén öt évre felfüggesztette a kerecsensólymok exportját azért, hogy „biztosítsák a mongol nép történelmében és kultúrájában fontos helyet elfoglaló faj állományának növekedését, és egyúttal felhívják a nyilvánosság figyelmét a kerecsensólyom ökológiai rendszerekben betöltött szerepének fontosságára”.
Mint ismeretes, a kerecsensólyom világállománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, több országból el is tűnt, mint fészkelő faj. A legnagyobb csökkenés a közép-ázsiai régióban tapasztalható. A folyamatnak számos, egymást erősítő oka van, kezdve az élőhelyek megszűnésétől, a folyamatosan bővülő elektromos vezetékhálózat okozta veszélyeken (áramütés) át, a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek miatti másodlagos mérgezésig, az egyik legjelentősebb probléma azonban a csökkenő állományt érintő, illegális befogás. A kerecsensólyom törvényes oltalom alatt áll azokban az országokban, ahol fészkel, és a nemzetközi CITES egyezményhez csatlakozó országok jelenleg nem kereskedhetnek a vadon élő állományból befogott példányokkal (ez a legálisan tenyésztett solymászmadarakra nem vonatkozik).
Az egyetlen kivételt ez alól Mongólia képezte, amelynek a CITES engedélyt adott bizonyos számú madár befogására, és exportjára. Az elmúlt években Mongólia évi 300 példányt exportált az Öböl-országokba, ami 2012-ben 150 példányra csökkent. A januári döntés hátterében az áll, hogy a kerecsenekért kapott összeg az ország költségvetésében gyakorlatilag elhanyagolható, ugyanakkor egyre nagyobb nyomás nehezedett a döntéshozókra, hogy fejezzék be a nemzeti jelképnek számító madár „árucikké degradálását”. A problémának azonban csak egy része oldódott meg ezzel, hiszen hiába védett a faj, ha nem sikerül a törvénynek érvényt szerezni, és az illegális befogás sok országban szinte zavartalanul folyik.
Hazánkban szintén kiemelt figyelmet kap a faj, ami egyértelműen azonosítható a magyar legendák turulmadarával. Európában, különösen az Európai Unióban hazánk „kerecsensólyom nagyhatalomnak” számít, a nálunk fészkelő mintegy 200 párral. A környező közép-európai országokban ennek töredéke fészkel csak, és Ausztriától nyugatra nem fészkel már a faj. A faj európai állományának megőrzése elsősorban Magyarország feladata. Ugyan a hazai állomány a 6400 – 15400 párra becsült világállományhoz képest nem tűnik jelentősnek, de nem szabad elfelejteni, hogy 1980-ban csak 13 ismert pár volt hazánkban, és a környező országokban sem ismertek 1-2 párnál többet. Ráadásul, a világon egyedül a Kárpát-medencében nő a faj állománya, ami a sikeres természetvédelmi programoknak köszönhető. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a közép-ázsiai állományok riasztó csökkenése folytatódik, a hazai állomány természetvédelmi jelentősége tovább nő majd. A jelenleg is futó, négy ország – Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária – részvételével, a korábbi védelmi programok folytatásaként indított, és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vezetett kerecsensólyom-védelmi projektet az Európai Unió LIFE alapja támogatja, a költségek mintegy 75%-ának finanszírozásával.
A hosszú évek alatt felgyűlt tapasztalatokat ráadásul Magyarország nem csak a szomszédos országok szakembereivel osztja meg, hanem a „tudás-exporttal” a faj védelmét segíti annak egész elterjedési területén. A hazai sólyom-védelem eredményeit a vonuló fajok védelmét szolgáló Bonni Egyezmény keretében felállított Kerecsensólyom-védelmi Akciócsoport is elismeri, és használja egy globális védelmi program kidolgozásában. Amennyiben az elkészülő tervet sikerül hatékonyan meg is valósítani, van remény a faj ázsiai állományának megmentésére.
Kapcsolódó anyagok:
Nemzeti madár lett a kerecsensólyom
Gyilkos oszlopok: az egerészölyv a leggyakoribb áldozat
Óriás graffitivel a veszélyeztetett madarakért
