Egy minapi bejelentés kapcsán éreztem szükségét annak, hogy megírjam véleményem. Történt, hogy Miniszterelnök Úr Indiában bejelentette, hogy hozzákezdünk egy új atomerőmű építéséhez. Így elektromos energiánk 70%-a atomerőművi lenne.
Egy minapi bejelentés kapcsán éreztem szükségét annak, hogy megírjam véleményem. Történt, hogy a Miniszterelnök Úr Indiában bejelentette, hogy azonnal hozzákezdünk egy új atomerőmű építéséhez. Ezzel az ország teljes energiaszükségletének 70%-át az olcsó atomerőműben előállított villamos energiával fogjuk biztosítani. A jövendő befektetőknek pedig azt tudjuk ajánlani, hogy Magyarországon a legolcsóbb az áram ára egész Európában.
Első ránézésre, a laikusok számára, ez egy racionális elhatározás, de ha nem, hát akkor maximum ez is egy lesz az elmúlt évtizedek meg nem valósult kormányzati elhatározásai közül. Jobban átgondolva, ez nem egy ötlet az energiafelhasználás, erőműves koncepció területéről, hanem inkább kőkemény lobbi tevékenység eredménye. Elfogytak az útépítések, a nagy gázvezeték építések, csatornázások, szennyvízkezelők stadionok és a giga beruházások, kell egy olyan terület, amit egy kézben lehet tartani, a haszon nem terül szét az ország területére, hanem egy szűk csoport osztja a lapokat, tehát ezt nagyon is komolyan kell venni és műszaki emberhez méltóan, felelősen reagálni rá.
Egy kis történeti áttekintés.
A hatvanas évektől kezdve a rendszerváltásig megépültek a hatalmas lakótelepek panelépületekkel, minimális szigeteléssel és hozzájuk az olcsó olajtüzelésű távfűtőművek. Az országnak volt egy szerény energiaigénye, amit a fejlődő szénerőművek ki tudtak elégíteni.
Közel húsz éves előkészítő és építő munka eredményeként 1983-ban elkészült az atomerőmű első 400 MW-os blokkja, majd folyamatosan a többi három is. Ezzel az ország teljes elektromos energia szükséglete 40%-ban atomerőműben előállított villamos energiával lett biztosítva. A többi energiát szénerőművel, mellesleg igen nagy környezetszennyezéssel pótolták. Az atomerőművel előállított villanyáram ára harmada, negyede volt a többi energiaárnak. Csak iszonyatosan nagy volt a beruházási költség, és kezdetben a szovjet fél átvette a használt urániumot. De a rendszerváltás után ez addig akadozott, míg végül ki kellett építeni Mőcsény közelében az atomtemetőt, ezt is igen nagy költséggel. (Az atomerőmű bontással és a sugármentesítéssel járó költségekről annyit tudunk, hogy azok is jelentősek lesznek majd.)
Az olaj világpiaci árának drasztikus emelkedése miatt az olajos fűtőműveket több helyen átalakították pakura üzemre, (a rezsicsökkentés miatt) ami szintén egy olajszármazék, de sokkal értéktelenebb, mint a finomított gázolaj. Az energiarendszert az országban egy energiaközpontban szabályozták és szabályozzák. Ha sok volt a fel nem használt áram, akkor csökkentették a szénkazánokba a bevitt fűtőanyag mennyiségét. Ez egy komoly szervezőmunkával járó, nagy fegyelmet igénylő tevékenység volt és ma is az.
A nyolcvanas évek végére kialakult az a koncepció, hogy a gazdaságtalan távfűtőműveket elkezdték kapcsolt erőművekké alakítani, azaz gázturbinákat telepítettek és a villamos áram termelés hulladékenergiájával kezdték fűteni a lakásokat. (A rezsicsökkentés érdekében.) Ez a program az ezredforduló után nem sokkal befejeződött. Ezek lassan átvették a gazdaságtalan, környezetszennyező szénerőművek szerepét. Ezek is könnyen szabályozhatók voltak. Csak a gáz ára szintén igen jelentős dráguláson ment át, ami már nem biztosította a korábbi kedvező árfekvést.
A rendszerváltás előtt 2-3 évvel kormányzati döntés született egy új, 2×1000 MW-os atomerőmű építésére. Elkezdődött a felkészülés és a tervezés. (Ennek a humán terület felelőse voltam, életem legsikeresebb szakaszának tekintem, tehát a pozitív megítélés bennem volt, és ma sem társul ellenérzés ehhez.) Felmérték az ország várható energiaszükségletét, valamint a meglévő erőmű elhasználódását és a szabályozhatóságot, így arra a következtetésre jutottak, hogy 50-60% -ban is elbírja a rendszer az atomerőművet, így is működőképes lehet az országos hálózat. (Ugyanis itt arról van szó, hogy az energiafelhasználás ciklikus. Az atomerőmű viszont egy nagyon „lusta” rendszer. A padlófűtés és a légfűtés közti reagálóképességhez lehet leginkább hasonlítani a gyorsaságbeli különbséget. Ez határozza meg a szélerőművek, naperőművek építésének a korlátját is, mert az sem szabályozható. A szakemberek véleménye szerint a teljes energiaszükséglet 10%-a fölé nem vihető a jelenleg használt megújuló energiát adó rendszereknek a teljesítménye egy országos energiahálózatban.) (Noha a napenergiacsúcs a nyári klimatizálási csúccsal egybeesik… – a szerk.)
Jelenleg a meglévő atomerőmű folyamatos működése mellett a legtöbb villanyáramot külföldről, az EU-ból szerezzük be egy magáncég közvetítésével, amelyik nyilván ezzel nagyon jól jár. A kiépített gázturbinák csak kis mértékben vesznek részt az energia előállításban.
Én építész vagyok, aki ugyan rendelkezik ismeretekkel az energia, az energetika világában, de nem lehet egyedül kompetens a véleményem, viszont az eddig leírtak alapján bárki eldöntheti, hogy ez a szektor nem lehet a megalapozatlan ötletek, vagy lobbi érdekek terepe. Szükséges lenne, magára valamit adó kamarának, kamaráknak, hogy véleményt mondjanak egy, az ország következő tíz évét meghatározó döntés mellett, vagy ellene, de legalább felhívni a figyelmét a döntéshozóknak az összefüggésekre. Nem lehet elmenni néhány, az elmúlt 20-30 évben bekövetkezett atomerőmű-katasztrófa mellett sem. Figyelembe érdemes venni azt is, hogy Európában az elmúlt húsz évben tudtommal nem épült atomerőmű (bocsánat, épült és épül – a szerk.) , sőt a németek valamennyit bezárják egy évtizeden belül.
Egy atomerőmű ára 2×1000 MW-ot feltételezve, 6.000-8.000 milliárd forint. Ezen kb. 10.000 ember dolgozhat 4-6 évig. Tehát ez egy iszonyatosan drága beruházás. Az ország jelenlegi gazdasági lehetőségei pedig legalább ilyen jelzős szerkezetbe illően rosszak. Az ország energiapolitikája nem csak döntés kérdése, hanem nagyon komoly elemző munka, társadalmi vita eredményének kell, hogy legyen. Ha bele gondolok, hogy a gáztározók megvásárlására fordított közel 300 milliárd forintból fél Dunántúl összes lakóépületét le lehetett volna szigetelni, lakossági hozzájárulással… Így viszont van a föld alatt ezer méterre egy pár hatalmas nagy „lyuk”, ami viszont a miénk.
Szekszárd 2013 10 19
Rácz Zoltán
Kapcsolódó anyagok:
Beintett az atomerőművek állami támogatásának Brüsszel
Évekig csúszik a fukusimai sugármentesítés
