A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: nol.hu

A magyar adófizetőknek eddig körülbelül ezermilliárd forintba került Orbán Viktor miniszterelnök álmának megvalósítása, az energiaszektor állami tulajdoni arányának növelése.

A Fidesz-kormány intézkedései sorában eddig a legnagyobb falatnak a Mol-részvények, az E.ON-gázcégek, az algyői gáztároló és a Főgáz 49 százalékának felvásárlása számított. A választásokkor is az energiacégek köztulajdonba vételét hirdető Fidesz némi készülődés után, kormányzása második évében lépett először. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) hosszas, ellentmondásos kommunikációt követően 2011-ben vette meg az orosz Szurgutnyeftyegaztól a Mol 21 százalékát az akkori tőzsdei árnak megfelelő 498 milliárd forintért. E kisebbségi, irányítási beleszólást nem jelentő csomag megvásárlását a még a Gyurcsány-kabinet alatt felvett IMF-kölcsön fel nem használt tartalékából biztosították. Az Orbán-kormány akkori illetékes minisztere, Fellegi Tamás az ügyletet azzal indokolta, hogy „szakértőik” részvényárfolyam-emelkedést jósoltak. Azóta ugyanakkor, jórészt épp az állami vétel okán, a részvényárfolyam síkos csúszdára került.

A nyilvánvalóan téves állami indoklásnak azóta sincs felelőse. (Pedig azt megelőzően a Fidesz még úgy érvelt a nyugdíjkassza állami kezelése mellett, hogy a biztosítók ne játsszanak tőzsdei hullámvasúton az emberek pénzével.) Az Orbán-kormány részvényenként 22,5 ezer forintot fizetett, amivel az orosz oligarchatársaság két évvel korábbi befektetését közel megkétszerezte. A részvényárfolyam az utóbbi időben 14,5 ezer forint körül mozog. A félezermilliárdos csomag így ma körülbelül 320 milliárdot ér. A magyar adófizetőknek az ügylet tehát jelenleg 180 milliárd forintos veszteséget mutat.  Igaz, azóta a Mol két év után fizetett körülbelül 25 milliárd forint osztalékot. Ám ez jóval kevesebb a befektetett pénzre kapható biztos banki kamatnál. Hogy azóta milyen beleszólása van az államnak a Mol döntéseibe, az ellentmondásos. Az alapszabály szerint részvényesként lényegében semmi. Ugyanakkor a kormány érvelésében a – nyugdíjbefektetésekkel együtt 24,6 százalékban állami – Molt ma már állami cégként említi. Az éppen hatalmon lévő kormányra a Mol mindig is hallgat, illetve Orbán Viktor és Hernádi Zsolt Mol-vezér jó viszonya sem lebecsülendő tényező.

A második nagy felvásárlást újszerű miniszterelnöki kommunikáció vezette fel: egy 2012. nyári nyilvános pikniken felsorolásba rejtve vetette oda: „vissza fogjuk vásárolni pillanatokon belül az E.ON-t”. A kormányfő és az E.ON vezére a – valójában az E.ON magyarországi gáznagykereskedőjét, illetve tárolórendszerét magába foglaló – ügyletről 2012 novemberében írt alá szándéknyilatkozatot. Az abban foglalt határidőket ugyan jócskán túllépve, de tavaly márciusban csendben megszületett az adásvételi szerződés is. A magyar felet a kormány által kijelölt állami MVM Magyar Villamos Művek képviselte. A személyi kapcsolatain keresztül a Fidesz gazdasági hátországához közel álló állami energiacsoport a versenyhivatali engedélyezést követően szeptemberben fizette ki az államilag garantált 281 milliárd forintos vételárat. Ehhez az MVM saját forrásból 51 milliárdot, az állami tulajdonos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) pedig 71 milliárdot biztosított. A többit az MVM kereskedelmi bankoktól – például az OTP-től – vette fel hitelként. Ezzel viszont költségvetésük „kifeszítetté” vált. Az ügylet szakmai vitákat váltott ki: sokak szerint messze nem ért ennyit a veszteséges gáznagykereskedő meg a kiszámíthatatlan jövőjű gáztároló rendszer. Az MSZP uniós vizsgálatot kezdeményezett.

Márciusban a kormány megállapodott a Mollal az irányítása alatt álló algyői, 2010-ben átadott, egyedülálló stratégiai-kereskedelmi gáztároló rendszer megvételéről is. A vevő itt – a versenyaggályokat elkerülendő – az MVM-től, illetve az MNV-től jogilag független Magyar Fejlesztési Bank.  Noha a cég máig nem válaszolt arra a kérdésünkre, miből és mennyit fizetnek, úgy tudjuk, az irányítási jogért több mint százmilliárdot fizet a forrásait államilag garantált hitelfelvételekből megteremtő hitelintézet. Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy arányaiban a Mol még az E.ON-vételnél is többet kap. Tavaly év végére is maradt bejelentenivaló, hisz az MVM (szintén csendben) szerződést írt alá a német RWE-vel a fővárosi önkormányzat többségi tulajdonában lévő Főgáz 49 százalékos részvénycsomagjának megvásárlásáról. A szakértők szerint igen magas, 41 milliárdos vételárát az MVM bejelentése alapján teljes egészében állami tulajdonosuk, az MNV bocsátja rendelkezésükre (bizonyítván, hogy az MVM-nek már nincs pénze felvásárlásokra). Meglepetésünkre ugyanakkor az MNV-nél lapunkkal azt közölték, csak az MVM saját forrásain felüli összeget biztosítják.  Pontosításként az MVM-től erre már kitérő választ kaptunk, a Nemzetgazdasági Minisztérium pedig azt írta, az arányok még nem eldöntöttek. Ugyanakkor a tárcánál rögzítették: a Főgáz-vásárlásra fordítandó költségvetési pénzek az E.ON-vétel 71 milliárdjához hasonlóan nem növelik az államháztartási hiányt. Szakértők ezt megerősítve közölték, az állami cégfelvásárlások az EU-elszámolás szerint valóban nem minősülnek hiánynövelő kiadásnak. Ám ha ezeket az összegeket „a költségvetésből” biztosítják, akkor a forrást – akár átmenetileg – szinte bizonyosan az államadósság növeléséből teremtjük elő.

Vagyis az E.ON- és Főgáz-vételre a költségvetésből közvetlenül nyújtott, összesen 112 milliárd forint a kormányfő által oly sokszor ostorozott államadósságot növeli. Ha ezekhez az ügyletekhez hozzászámolunk néhány „kisebb” tételt, így a fővárosi önkormányzatnak a vízművek irányítására költött 15 milliárdját, az MVM – állami ösztönzésre – végrehajtott további befektetéseit, így a több mint harmincmilliárdos magyar–szlovák gázvezetéket, a Déli áramlat és az Agri gázvezetéktervet vagy a Panrusgáz felének megvételét, a Fidesz-kormány intézkedései nyomán kifizetett „közműszámla” már jócskán túl is lépi az ezermilliárdot.

A cikk eredeti változata a 2014.01.06-i Népszabadságban olvasható.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás