A legújabb kutatások szerint a különböző környezeti hatások együttesen sokkal jelentősebb méhegészségügyi kockázattal járhatnak, mint azt korábban sejtettük. A méhek számára biztonságos környezet garantálását és a méhbarát gazdálkodási gyakorlat ösztönzését várja a Greenpeace az uniós és hazai döntéshozóktól.
Fehér foltok az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal méhekkel és más beporzókkal kapcsolatos kockázatelemzéseiben
Jelenleg nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre ahhoz, hogy eredményesen megvédhessük a méheket és más beporzókat. A növényvédő szerek engedélyezését ezért jelentősen szigorítani kell; az alkalmazott kockázatbecslések is fejlesztésre szorulnak. Ezek a következtetései az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) legfrissebb jelentésének, melyet múlt héten publikált a szervezet, 220 európai méhegészségüggyel foglalkozó projekt áttekintése után. A jelentés megállapítja, hogy összehangolt kutatással – a különböző vegyszercsoportok által jelentett kockázatok, illetve a méhek közös európai monitorozási módszereinek kidolgozásával – és a különféle vegyszerek együttes hatásainak vizsgálatával lehetne ismereteket szerezni a témában.
„A legfrissebb EFSA-jelentés sokkoló és nyílt beismerése annak, hogy nincs elégséges tudásunk a házi méhekre, a poszméhekre és más kulcsfontosságú beporzókra leselkedő veszélyek együttes hatásairól. Jelentős lyukak tátonganak a beporzók egészségének monitorozásában és a növényvédelemben használt vegyszerek kockázatainak vizsgálatában is. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk és finanszírozniuk kell a tudományos kutatómunkát annak érdekében, hogy az információhiány ne hátráltassa tovább a beporzók hatékony védelmét. Magyarországon is kiemelt figyelmet kell kapniuk ezen kutatási irányoknak, nemcsak a növénytermesztés, de méhészeink érdekében is. A különböző környezeti hatások együttesen ugyanis sokkal jelentősebb méhegészségügyi kockázattal járhatnak, mint azt korábban sejtettük. Ezek következményeként csökkenhet a beporzási kapacitás, ami a globális mezőgazdaság és élelmiszeripar számára katasztrófát jelentene” – mondta a jelentés fontosabb megállításai kapcsán Tömöri Balázs, a Greenpeace agrárkampány-felelőse.
Az EFSA legfontosabb javaslata, hogy át kell alakítani a növényvédőszerek engedélyezésekor alkalmazott kockázatelemzést, hogy az engedélyezett szerek valóban ne ártsanak a beporzóknak. Ezek mellett szükséges a méhek, vadméhek és más beporzók monitorozása is. A jövőbeni kockázatelemzések részét kell képezze a vegyszereknek való számos módon fennálló kitettség, valamint a különböző stressztényezők együttes, szinergikus hatása (például a vegyszereknek való kitettség mellett a varroaatka kártétele) is. Annak ellenére, hogy a méhek Európa-szerte számos veszéllyel néznek szembe, a különböző stressztényezők együttes hatását vizsgáló kutatások száma igen csekély.
Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője elmondta: „Számos kutatás alátámasztja, hogy a sok növényvédő szer felerősítheti egymás méhveszélyességét. A szerek jelenlegi engedélyezésekor azonban a vizsgálatok abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a méhek kizárólag az adott vegyszernek vannak kitéve, és kihagyják a számításból a különböző tényezők együttes hatását. Egyes nem méhveszélyes rovarirtó szerek akár több mint ezerszer mérgezőbbé válnak például gombaölő szerek jelenlétében. A kutatások rávilágítanak arra, hogy vegyszereknek való kitettség esetén a méhek hajlamosabbak betegségekre, továbbá kiszolgáltatottabbak a kártevőknek. Noha a szakértők egyre erőteljesebben hívják fel a figyelmet a vadon élő beporzók által a mezőgazdaságnak és a természetes ökoszisztémáknak nyújtott szolgáltatások fontosságára, a beporzók fenyegetettségéről Európában szinte semmi információ nem áll rendelkezésre. Az EFSA által vizsgált 220 kutatás között egyetlenegy sem foglalkozott a növényvédő szerek vadon élő poszméhekre és más vadon élő beporzókra gyakorolt hatásaival.
A Greenpeace 2013-ban jelentette meg tudományos összefoglalóját, melyben összefoglalta a méhekre leselkedő legfontosabb veszélyeket. Méhpusztulás – az európai beporzó rovarokat és mezőgazdaságot fenyegető veszélyek (4,5 MB pdf.)
Egy 2013-as szabadföldi Greenpeace-kutatás a kukorica guttációs, sarjadási cseppjeiben – melyet a beporzók szomjuk oltására látogatnak – jelentős, permetezésre jellemző mennyiségben mutatta ki rovarölő szer jelenlétét [7].
Van elég tudományos bizonyíték arra, hogy számos vegyi anyag méhegészségügyi kockázatot jelent; ezen anyagok azonnali betiltása nemcsak megalapozott, hanem sürgősen meghozandó döntés. Emellett a tavalyi évben meghozott tilalom három neonikotinoid rovarölő szerről nem hatékony, mivel a korlátozás nem teljes körű. Az igazi, hosszú távú megoldást a vegyszerfüggő, nagyüzemi mezőgazdaságról a méhgyilkos vegyszereket és más szintetikus növényvédő szereket nem használó ökológiai mezőgazdaságra való átállás jelenti, amit a döntéshozóknak és az agrárszektor szereplőinek is támogatniuk kell.
