Magyarországon a korrupció intézményesült, és egyre inkább központosult hálózatként viselkedik – mondja Fazekas Mihály korrupciókutató a portfolio.hu-nak. A Cambridge-i Egyetem kutatója szerint ha nem figyelünk, Paks a korrupció melegágya lehet.
Portfolio.: Ha megkérdeznénk az embereket, az elmúlt hetek hírei alapján biztosan sokan azt mondanák, hogy nőtt a korrupció Magyarországon. Mennyire igazolható ez vissza a kutatásokból?
Fazekas Mihály: A korrupció érzékelése nem feltétlenül változik szorosan a korrupció tényleges alakulásával párhuzamosan. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a mi vizsgálódásainknak is vannak olyan elemei, amelyek a korrupció növekedésére utalnak.
Portfolio.: Melyek ezek?
F. M.: Mi egy Európai Uniós kutatási projekt, az ANTICORRP keretében elsősorban a közbeszerzéseket vizsgáljuk, igazán részletes adataink 2005-től vannak. De már egy 2008-as vizsgálat is azt mutatta, hogy Magyarországon elkezdett intézményesülni a korrupció, a korábbi porózus előfordulások kezdtek összeállni hálózattá. Volt például olyan minisztérium, amelyik mintegy korrupciós minisztériumként működött, olyannyira átitatták működését a korrupt tranzakciók. A beszerzések jó része valószínűleg nem volt mentes a korrupciótól. Ez a 2000-es években megfigyelhető intézményesülési folyamat később sem állt le, hanem ment tovább, talán csak a választás évében, 2010-ben torpant meg egy kicsit, aztán 2012-től tovább folytatódott. A közbeszerzések esetében 2012 után már egyértelmű romlást láthatunk. Főképp azért, mert az új közbeszerzési törvény elfogadása után csökkent a közbeszerzések átláthatósága. A törvény a korábbiaknál nagyobb mértékben teszi lehetővé ugyanis, hogy ajánlati felhívás nélkül bonyolítsanak le közbeszerzést. Azóta jóval kevesebb információ áll rendelkezésre a lefolytatott közbeszerzésekről. Nem tudjuk, hogy mikor kezdték a folyamatot, hogyan határozták meg, hogy kik jelentkezhetnek, milyen feltételekkel történt a projekt lebonyolítása. Látszólag javulás is van: most sokkal kevesebb az egy pályázat mellett megvalósul közbeszerzések aránya, ez 2010 előtt nagy divat volt. Most már három szereplő van, de sokszor csak azért, mert tudja a kiíró, hogy nemcsak a nyerőt kell meghívni, hanem két vesztőt is. Ilyen szempontból ez a mutatót már másképp kell értelmezni, mint korábban.
P.: A korrupció kapcsán az is felmerült, hogy bizonyos értelemben koncentrálódott.
F. M.: Valóban, látható különbség Magyarországon 2010 előtt és után. A közbeszerzések esetében 2010 előtt a korrupciót bizonyos rendezetlenség jellemezte: a korrupt tranzakciók megvalósulhattak úgy, hogy a korrupt tisztviselő a saját szakállára dolgozott, de úgy is, hogy voltaképp valamilyen külső megbízó (politikai párt) érdekeit szolgálta csak. 2010 után ezzel szemben a korrupció centralizáltabb lett és mintha egy központból döntenék el, hogy hol lehet korrupt közbeszerzés és hol nem. Abból a hálózatelemzésből, amit készítettünk 40 ezer közbeszerzési eset alapján, ez mutatható ki. Amikor ezt előadtuk a Világbankban, ez aratta a legnagyobb sikert. A hallgatóságot felvillanyozta, hogy tudományos módszerekkel ragadtuk meg a korrupció jelenségét, és az is, hogy Magyarország kapcsán az eredmények megerősítették az előzetes, intuitív vélekedéseket.
 |
Az elemzésből az derül ki, hogy a korrupciós hálózatok sokkal lazábbak voltak 2010 előtt, a hálózat többpólusú volt. Ezzel szemben 2010 után egy nagyon koncentrált, nagyon centralizált korrupciós gráfot kapunk. Másrészt az is igaz, hogy csökkent a rendkívül magas korrupciós kockázattal jellemezhető szervezetek száma, de nőtt a közepes kockázatúaké, miközben az egész gráf centralizáltabbá vált. Ha megnézzük a nagyon korrupt nyertesek és a nagyon korrupt kiírók gráfját, akkor 2011 után sokkal centralizáltabb képet kapunk, mint korábban.
| Paks: korrupcióra kódolva? |
F. M.: Az Energiaklub számára végzett kutatás célja az volt, hogy mérjük fel, általában az atomerőmű építésekhez kapcsolódó korrupciós kockázatokról mit mond a nemzetközi irodalom, mit tudhatunk meg az ilyen piaci szerkezetben megvalósuló projektekről a korrupcióval foglalkozó közgazdasági elméletek alapján, és mindezek milyen tanulsággal szolgálnak a tervezett paksi projektre nézve. Minél jobban belementünk Paks elemzésébe, annál dermesztőbb lett a kép. Minden elméleti modell azt mondja, hogy az atomerőmű-építés a korrupció szempontjából nagyon veszélyes dolog. Nagyon sok mindenre kell vigyázni. Például az átláthatóság, a lakosság informálása kulcsfontosságú az építéssel összefüggő kockázatok csökkentése, és nem utolsó sorban a lakosság megnyugtatása céljából. Nálunk pedig már a kezdet kezdetén furcsa dolgok történtek. Például ha egy magyar állampolgár meg akarta ismerni a paksi hitelszerződést, akkor orosz honlapokról kellett letöltenie azt. Hogy is van ez?
P.: Milyen korrupciós kockázatokat azonosítottak?
F. M.: Kétféle korrupciós kockázatról lehet beszélni. Az egyik a priori létezik, függetlenül attól, hogy Paksról beszélünk-e, vagy sem. Önmagában egy atomerőmű-építésnek, bárhol a világon, magas korrupciós kockázatai vannak, és ezeket a közgazdasági modellek alapján már az első kapavágás előtt lehet vizsgálni. Ezekre fel lehet készülni. Például ahol homogén az előállított termék, versenyző a piac, sok a gyártó és a vevő, és mindenki számára megfigyelhető a piaci ár, ott sokkal nehezebb korrumpálni, mint egy olyan termék esetében, amelyik heterogén, és amelyet nem versenyző piacon lehet elérni, ahol csak egy-két vevő és egy-két eladó van. Ezek az állítások mind az elméletből következnek. A másik típusú kockázat Paks specifikumaihoz kötődik. Például, hogy Magyarországon milyen korrupciós kockázatok mellett zajlanak le általában a közbeszerzések. A 2009-2012-es időszak több tízezer közbeszerzését vizsgáló kutatási eredményeink arra mutatnak, hogy az energiaipari közbeszerzések korrupciós kockázata szignifikánsan magasabb, mint másoké, és ha egy állami cég a beszerző, akkor szintén magasabb a korrupciós kockázat, mint egy állami intézménynél.
