Már világhírű barlangjaink is a hanyag kezelés, a haszonszerzés ingoványos terepévé váltak. Mindez a szemünk láttára történik, még akkor is, ha éppen egy földalatti, természeti világörökségi várományos helyszínről, a budai Molnár János-barlangról van szó.
Pedig most akár örülhetnénk is, igaz, csak egy kicsit. Legutóbbi közérdekű adatkérő levelünkre válaszul megtudhattuk, hogy a barlang hasznosítására a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által kiírt pályázati eljárás eredménytelenül záródott.
A DINPI ugyanis élt a lehetőséggel: a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségtől kért és kapott engedélyt a hasznosításra, amit külön jogszabályokban meghatározott feltételek alapján mindjárt át is kívánt engedni vállalkozóknak, akik barlangi búvárok számára turisztikai bemutatókat, a képzetleneknek búvártanfolyamokat és bemutató merüléseket szervezhetnek.
Tette ezt úgy, hogy az 1982 óta fokozottan védett barlangra nem készült sem a védelmét megalapozó kezelési terv, sem kutatási koncepció, az értékek állapotát nem vizsgálják, és a vagyonkezelési koncepció nem foglalkozik a barlangokkal. Nincs olyan képzettségű munkatárs, aki a merülési naplók tanulmányozásán túl aktívan ellenőrizni tudná, mi történik odalent.
Nem csoda, hogy a pályázati kiírásban természetvédelmi követelményként csak 2-3 általános mondatra futotta, pedig ismeretesek a merülések károsító hatásai. A világon egyedülálló természeti érték veszélyeztetéséért, a barlang és a kapcsolódó 4526 m2 nagyságú terület bérbeadásáért cserébe pedig megelégedtek volna havi nettó 100.000 forint bérleti díjjal.
A DINPI a pályázat ismételt meghirdetését tervezi. Felszólítjuk Fazekas Sándor minisztert, hogy még ezt megelőzően független szakértők bevonásával, átlátható módon vizsgálja ki ezt az ügyet; vonja le a konzekvenciát, és biztosítson megfelelő feltételrendszert természeti örökségünk megőrzéséhez.
Budapest, 2015. augusztus 7.
Sallai R. Benedek,
országgyűlési képviselő
Ungár Péter,
II. kerületi önkormányzati képviselő
Kapcsolódó anyagok:
